Drágulás, üres polcok és új gyárak: felemás a kereskedelmi háború eddigi amerikai mérlege

Az amerikai gazdasági szereplők a vámok kivetése előtt igyekeztek betározni az importtermékekből, emiatt pedig utoljára 2020-ban tapasztalt mértékben, 41 százalékkal nőtt az Egyesült Államok behozatala az év első három hónapjában. Ez 5 százalékponttal csökkentette ebben az időszakban a gazdasági növekedést, amely így 0,3 százalékkal esett vissza. Ilyesmire utoljára 2022 első negyedévében volt példa. És habár az elemzők a kereskedelmi mérleg visszapattanására számítanak a második negyedévben, mindez megmutatja, hogy Donald Trump vámjainak már úgy is jelentős hatása volt az amerikai gazdaságra, hogy jelentős részüket még ki sem hirdette ebben az időszakban.

A második elnöki ciklusát januárban megkezdő Donald Trump április 2-áig több körben is kivetett vámokat az Egyesült Államok kereskedelmi partnereivel szemben. 25-25 százalékos védővámot vetett ki például az autóipari, valamint az acél- és alumíniumimportra, és szintén 25-25 százalékos védővámot kapott Kanada és Mexikó. Április 2-án aztán az USA számos jelentős kereskedelmi partnerére vonatkozóan plusz vámemelést rendelt el amellett, hogy a teljes amerikai importra 10 százalékos védővámot vetett ki.

Az intézkedésekből azóta viszont részben visszahátrált, vagy felfüggesztette őket. Egy részük viszont hatályos maradt, és Kínára vonatkozóan több szigorítást is elfogadott.

A 10 százalékos alapvám továbbra is érvényben maradt, de az országspecifikus különvámokat április 9-én 90 napra felfüggesztette (kivéve Kínára vonatkozóan, amit azóta többször is megemelt).
Az autóiparra és az acél- és alumíniumimportra kivetett 25 százalékos védővám hatályos maradt, de egy elnöki rendelet értelmében az autógyártók az alkatrészekre vonatkozó vámok egy részét visszaigényelhetik, ha az Egyesült Államokban gyártanak. Ebben az esetben az autókra és alkatrészekre vonatkozó vámok megfizetése után nem kell más vámokat fizetniük (pl. a 10 százalékos alapvámot).
Április közepén szintén visszavonta számos elektronikai termékre (pl. telefonok, számítógépek, chipek) vonatkozóan a védővámot.
Pénteken viszont egy szigorítást jelentett be azzal, hogy megszüntette a 800 dollár alatti kínai és hongkongi csomagokra vonatkozó vámmentességet, amely főleg a Temut és a Sheint érinti hátrányosan.

A kereskedelmi háború új körének alapszabálya tehát az eddigi időszak tanulságai alapján az, hogy csak a bizonytalanság tűnik biztosnak. De mi a kereskedelmi háború mérlege eddig az Egyesült Államok szempontjából? A bizonytalanság ugyanis nem jelenti azt, hogy a kihirdetett, visszavont vagy szigorított döntéseknek ne lennének már most is jelentős hatásai. Ezek egy része megfelel Donald Trump által kitűzott céloknak,

de bőven vannak olyanok is köztük, amelyeknek biztosan nem örül az Egyesült Államok elnöke.

Made in USA

Trump gyakran beszél arról, hogy a vámokkal az is a célja, hogy a nagy iparvállalatok az Egyesült Államokba hozzák a termelésüket, és ezzel munkahelyeket teremtsenek. Az elmúlt időszakban több cég is jelentett be ilyen terveket.

A dél-koreai központú Hyundai például ugyan még Joe Biden elnöksége alatt döntött úgy, hogy gyárat épít Georgiában, a Trump-vámok bejelentése után azonban a szintén a vállalatcsoporthoz tartozó Kia is rácsatlakozott a beruházásra. Ebben a 2026 közepétől termelő gyárban fogják az amerikai piacra szánt hibrid modelleket készíteni, sőt, az új tervek szerint a gyár termelésének a 40 százalékát a Kia teszi ki. A korábban tervezett 300 ezer helyett tehát évente 500 ezer autó gurulhat le a futószalagról.

Ezen kívül több másik autógyártó is az amerikai termelésének bővítése mellett döntött. A japán Honda március elején jelentette be, hogy az új generációs hibrid Civic modelljeit nem Mexikóban, hanem Indianában fogja gyártani a vámok miatt, a Mercedes pedig csütörtökön jelentette be, hogy 2027-től egy új, egyelőre meg nem nevezett modelljének gyártását kezdi meg az alabamai üzemében. A Nissan észak-amerikai vezetője, Christian Meunier április közepén azt nyilatkozta, „kimaxolná” az amerikai gyáruk teljesítményét. A Tennessee-i üzemből tavaly 314 500 autó gurult ki, pedig három műszakban ez akár 640 ezer is lehetett volna. Valamint még a Volkswagen, a BMW és a Volvo is jelezte, hogy tervezi vagy fontolgatja az amerikai gyártókapacitásai bővítését, bár a terveikről több konkrétum azóta nem derült ki.

De a vámok nem csak a külföldi gyártók terveire vannak hatással: az amerikai General Motors vezérigazgatója a héten arról beszélt a cég részvényeseinek, hogy folyamatosan egyeztetnek a beszállítóikkal, hogy növeljék a helyben gyártott alkatrészek arányát a járműveikben, és az is tervben van, hogy növeljék az USA-ban gyártott akkumulátorok beszerzését is. Valamint az olasz-amerikai Stellantis is egy új közepes méretű pickup gyártását jelentette be az illinois-i Belvidere-ben közvetlenül az akkor még csak potenciális Trump-vámokra reagálva.

A legtöbb ilyen bejelentés járműipari cégektől jött, de bőven találni hasonló terveket közzétevő cégeket az elektronikai gyártás, a gyógyszeripar, és az élelmiszeripar területén is.

A svájci Novartis április 10-én jelentette be, hogy hat új üzem építését és négy bővítését tervezi az Egyesült Államokban, hogy csökkentse a Trump által belengetett gyógyszeripari importvámok jelentette kockázatokat, de hasonló terveket jelentett be a szintén svájci Roche is, valamint az amerikai Eli Lilly és a Johnson & Johnson is. Az élelmiszeriparban a svájci Barry Callebaut csokoládégyártó áprilisban jelentette be, hogy a termelés növelését tervezi az amerikai gyárában, és hasonló terveket jelentett be az olasz Lavazza kávégyártó is. Utóbbi versenytársa, az Illy fontolgatja az amerikai gyárépítést, ahogy a szintén olasz keserűlikőr-gyártó, a Campari is.

A tajvani Inventec, amely Nvidia-chipekre épülő AI-szervereket gyárt, április végén jelentette be, hogy texasi beruházásokat tervez, hogy mérsékelje a kínai gyártásra kivetett vámok hatását, a szintén tajvani csipgyártó TSMC pedig öt új amerikai gyár építését tervezi, és maga az Nvidia is AI-szervereket telepítene az Egyesült Államokba. Az Apple 500 milliárd dollárt tervez fektetni az amerikai telephelyeibe, ahol a fejlesztésre fókuszálna, a gyártását pedig jelentős részben Indiába helyezné át Kínából. Az IBM 150 milliárd dollárnyi beruházást tervez a következő 5 évben az USA-ban, hogy kvantumszámítógépeket gyártson. A Meta 65 milliárd dollár értékben épít adatközpontokat szintén az Egyesült Államokban. Az OpenAI, a Softgate és az Oracle pedig egy közös projekt keretében szintén 100 milliárd dollárért épít adatközpontokat. Ezen kívül a dél-koreai Samsung és az LG Electronics is mérlegelte, hogy bizonyos termékeinek gyártását növelje az amerikai üzemeiben vagy áthelyezze az USA-ba.

Kivárás, áremelés, csendes kikötők

És ugyan a világ legnagyobb cégei ugyan megtehetik, hogy felfoghatatlan összegű pénzeket fektetnek amerikai beruházásokba, de a legtöbben inkább kivárnak, amíg kiszámíthatóbbá válnak a piaci körülmények. Ráadásul még az amerikai gyártást felpörgetni tervező cégek közül is sokan figyelmeztettek arra, hogy az átrendeződés a termékeik árainak megugrásával járhat együtt.

Az amerikai gyárnyitást fontolgató Illy ügyvezetője, Cristina Scocchia a Reutersnek arról beszélt például, hogy a vámok biztosan be fognak épülni a termékeik árába, csak azt mérlegelik, hogy mekkora mértékben épüljenek be. Az Adidas vezérigazgatója, Björn Gulden szerint jelenleg nem lehet megítélni azt, hogy a termékeik mennyivel lesznek drágábbak az Egyesült Államokban a vámemelés hatására, annyira kiszámíthatatlan a helyzet.

A világ egyik legnagyobb divatvállalata, a Shein már február óta dolgozik azon, hogy a termelésének egy részét Vietnámba helyezze át. Ezt a tervet azonban keresztülhúzhatja, ha az eredetileg április 2-től tervezett, majd elhalasztott amerikai vámok Vietnám esetében is hatályba lépnek.

A Shein ezért inkább árakat emelt, például átlagosan 51 százalékkal növelte a száz legnépszerűbb szépség-egészség kategóriába tartozó termékének az árait. Az egyik 10 darabos konyharuha-szett ára egyik éjszakáról a másikra nőtt 6,1 dollárra a korábbi 1,28-ról, ami 377 százalékos emelkedésnek felel meg. Szintén az árak emelése mellett döntött a kínai online kereskedő, a Temu, amely „importfelárat” kezdett felszámítani a termékeiért, amelyek akár meg is duplázhatják az érintett termékek árait.

A 800 dollár alatti termékekre vonatkozó vámmentesség eltörlésével azonban már ez a stratégia sem lesz tartható, és a Temu már be is jelentette, hogy nem fog kínai termékeket árulni az Egyesült Államokban, és keresi azokat az amerikai cégeket, amelyek termékeit árulhatja a webshopban (a Shein nem válaszolt a BBC arra vonatkozó kérdésére, hogy hogyan terveznek reagálni a változásra).

De nem csak a vámok árakba épülése okoz az USA-ban drágulást, hanem az is, hogy egyszerűen csökken a termékek kínálata. A nagy amerikai ipari és kiskereskedelmi vállalatok kínai szállítmányait sorban mondják le: egyes felmérések szerint áprilisban 40–45 százalékkal csökkent a konténerfoglalások száma. Ez akár azt is jelentheti, hogy hamarosan termékhiány lesz jellemző az Egyesült Államokban azokon a termékterületeken, ahol az import nagy része eddig Kínából érkezett. Két nagy amerikai kiskereskedelmi lánc, a Target és a Walmart képviselői múlt héten arról beszéltek az elnöknek egy találkozón a Fehér Házban, hogy a vámok miatt áremelésekre és akár áruhiányra is lehet számítani.

Hogy ez mennyire hatotta meg Trumpot, egyelőre nem teljesen egyértelmű. Szerdán ugyanis elismerte, hogy vámjai miatt kevesebb és drágább termék lesz az amerikai boltok polcain, de arra is utalt, hogy szerinte ez nem a világ vége. „30 helyett csak kettő baba közül válaszhatnak a gyerekek” – mondta, és megjegyezte, hogy Kína ennél jobban megszenvedi a kereskedelmi háborút. Mindeközben ugyanakkor valószínűleg annak is tudatában van, hogy az elnökségének első száz napjában összezuhant a támogatottsága, ahogy az amerikai fogyasztók bizalma is.

A célok is változhatnak

Hogy mi lehet Trump végcélja, arról még az ezzel foglalkozó kutatók is csak találgatnak. Az Egyesült Államok és Kína között az utóbbi hónapokban kiéleződő kereskedelmi háború beilleszthető a deglobalizáció 2008-2009 óta tartó folyamatába. A kereskedelmi kapcsolatok alakulásában pedig 2018 óta különösen meghatározó tényezővé vált a geopolitikai távolság – írja elemzésében az Európai Központi Bank.

A jelenség kiindulópontja az volt, amikor Trump első ciklusa során elkezdte a viaskodást Kínával. A közelmúltbeli geopolitikai konfliktusok ezt erősítették fel

– mondta a G7-nek Braun Erik, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa. Ez a változás azonban nem folyamatos, mivel a globális értékláncok kiépítése elsüllyedt költségekkel jár a vállalatok számára. Ezek olyan korábbi, egyszeri beruházások, amik a termelési lánc átszervezése, vagy feladása esetén elvesznek. A kiéleződő kereskedelmi háborúban a profitmaximalizáló vállalatok elkezdték átszervezni a termelést kiszámíthatóbb gazdaságú országokba, még akkor is, ha az a papír alján drágábbra jönne ki.

Braun szerint viszont most annyira bizonytalan a gazdasági környezet, ami számos új beruházást el is ellehetetleníthet. Egy chipgyártó üzemmel például évtizedekre előre lehetne tervezni, de ha egy nap, vagy egy év múlva megszüntetik a vámokat, akkor versenyképtelenné válnak azok a cégek, amelyek az Egyesült Államokba helyezték át a termelést. Szerinte most arra is nehéz rájönni, hogy Trump csak Kína ellen vívja a kereskedelmi háborút, vagy mindenki ellen.

Mexikót, Kanadát és Európát is sújtja, ezért most már inkább a termelési folyamatok hazahozásán van a hangsúly. De úgy tűnik, Trump célja napról napra változik

– mondta Braun.

Abban mindenesetre az előrejelzések egyetértenek, hogy rövid távon kisebb növekedés és magasabb infláció lesz a kereskedelmi háború költsége az USA számára. Április 22-én a Nemzetközi Valutaalap (IMF) például 3 százalékra – a januári előrejelzéséhez képest 1 százalékponttal magasabb szintre – emelte az Egyesült Államokra vonatkozó 2025-ös inflációs előrejelzését a vámok miatt, és 0,9 százalékponttal 2,7-ről 1,8 százalékra csökkentette a növekedési előrejelzését.