Az elmúlt nagyjából három és fél hónapban az állami hátterű amerikai kutatói szférának is nagyjából ugyanazt a hektikus, bizonytalan, impulzív és néha nehezen érthető folyamatot kellett átélnie, mint a gazdaságnak vagy a diplomáciának. Donald Trump amerikai elnök (és a világ jelenlegi leggazdagabb embere, Elon Musk, akit Trump az állam megreformálásával bízott meg) a teljes átalakítás, a nagyszerű jövő ígéretével valójában elefántként lépett a porecelánboltba, és pillanatnyilag úgy néz ki, hogy – részben egy téves alapfelvetés mentén – szisztematikusan szétrombolja azt a szerepet, amelyet az Egyesült Államok játszott hosszú évtizedek óta a világ tudományos életében.

Az USA a második világháború eseményeire és következményeire reagálva nagyon komoly méretű és folyamatos szövetségi-állami támogatási programmal lett a világ vezető tudományos központja. A 2024-es költségvetésből nagyjából 200 milliárd dollár (több mint 70 ezer milliárd forint) áramlott különböző kutatás-fejlesztési programokba, és bár igaz, hogy ennek mintegy fele hadiipari-védelmi célokat szolgált, az összeg még akkor is bődületesen sok, ha ezt nem tekintjük klasszikus értelemben vett, l’art pour l’art kutatási célnak.

A 2026-os költségvetést azonban Trump csapata már a hírek szerint úgy készíti elő, hogy az könnyen a gyors végét jelentheti majd ennek a 80 éve tartó korszaknak. A tervek szerint jövőre a NASA (National Aeronautics and Space Administration, az Egyesült Államok űrkutatási hivatala) költségvetését például megfelezhetik, ami már önmagában is felveti azt a kérdést, hogy ekkora vágással egyáltalán hogy marad működőképes egy ilyen szervezet, de az egészségügyi kutatásokat koordináló NIH (National Institutes of Health – Nemzeti Egészségügyi Intézet) is azonnali 40 százalékos visszafogásra számíthat. Az NIH évi 48 milliárd dollárból gazdálkodik és 60 ezer kutatási támogatást ad ki évente, és ahogy a Nature írja, gyakorlatilag nincs is olyan Amerikában kapható gyógyszer, amelynek fejlesztésében valamilyen módon ne vett volna részt.

A nagyobb tudományos intézmények sorát, amelyek megszorításokra számíthatnak, még hosszan lehetne folytatni, de amennyiben a tervek valósággá válnak – amit Trump esetében néha még akkor is nehéz megjósolni, ha már elkezdtek valósággá válni, lásd a vámszabályokat –, akkor a változtatások le fognak érni a teljes kutatási hálózat kisebb szereplőihez is.

Amit az utóbbi hetekben láttunk – a szövetségi intézmények nem túl finom azonnali átvilágítása, a támogatások visszafogása, kutatók ezreinek leépítése – az valószínűleg csak a kezdet. Annyi azonban máris látszik, hogy a változtatások mögött van elgondolás –

csak sajnos lehet, hogy ez nagyrészt tévedés, vagy legalábbis tévút lesz.

Az alapötlet ugyanis az lehet, hogy az állam azért vonul ki a kutatási szféra jelentős részéből, mert ezeket a tevékenységeket majd piaci alapon is el lehet végezni, így amit most megszüntetnek, az valójában életben marad, de már nem terheli az amerikai költségvetést.

Erre már az utalt, hogy a januárban megalakult új elnöki tudományos és technológiai tanácsadó testület (PCAST) összetétele és feladata is alapvetően megváltozott. Míg a Biden korszakban gyakorlatilag egy klasszikus értelemben vett tudományos szempontokat előtérbe helyező testület volt, Trump alatt az iparból érkező tagokkal töltötték fel, és a testület további fő feladata az lett, hogy az amerikai gazdaság, az amerikai munkaerő és a nemzeti, védelmi érdekek témáiban adjon tanácsokat.

Az új PCAST-ot létrehozó elnöki rendelet szerint a cél az, hogy a tudományos-technológiai fejlődés előtt álló bürokratikus akadályokat leépítsék, és a mérhető, eredményorientált és teljesítményen alapuló irányra helyezzék a fókuszt.

Az elnöki rendeletek februárban kezdtek valósággá válni, amikor lényegében az derült ki, hogy az Elon Musk irányította DOGE (Department of Government Efficiency – Kormányzati Hatékonyság Hivatala, amely nem egy hivatalos kormányzati szerv) a tudományos intézeteket és az egyetemeket is ugyanúgy kezdte kezelni, mint minden más szövetségi hivatalt, nem véve figyelembe a szektor eltérő jellemzőit.

Mindez azonban óriási kockázatokat rejt magában, mert egyrészt ahol fát vágnak, ott hullani fog a forgács, azaz baltával fognak fogpiszkálót faragni. Másrészt ez a szféra nem olyan, mint például a gazdasági, ahol az időben észrevett eredménytelenséget a szabályok visszaállításával még valamennyire menteni lehet. Ez nem az a terep, ahol be lehet dobni egy 100 százalékos vámot, amiről kiderül, hogy az csak tárgyalási alap volt, és a piac már annak is örül, ha csökken a mértéke.

Az elbocsátott kutatók viszik magukkal a tudásukat, és nem lehet őket tömegesen gyorsan visszarángatni, ha kiderül, hogy mégsem olyan kedvező a hiperkarcsúsítás eredménye.

Ebben a szektorban, ahol lényegében csak magasan képzett emberek dolgoznak, nagyon sokat számít még a változtatások módja is, mert a bizalom, illetve most annak az elvesztése ebben a szférában kulcsfontosságú. Márpedig az, hogy száz nap alatt gyakorlatilag szétvernek eddig jól működő komplett kutatói műhelyeket, könnyen úgy csapódik le, hogy valójában az átalakítás első célja a lezüllesztés. A hirtelen forráshiányossá és emberhiányossá váló intézetek nem meglepő módon nem fognak jól működni, rövid távon képtelenek lesznek rendezni a soraikat, és ha elkezdenek hibázni, akkor könnyű lesz rájuk mutogatni, és azt mondani, hogy mostantól ezt a tevékenységet végezze inkább a piac.

A legnagyobb probléma ezzel az, hogy nagyon sok az olyan alapkutatás jellegű tevékenység, amelyet a magánszféra sosem fog jól működtetni, vagy eleve soha nem is fogja átvenni, mert vagy nyilvánvalóan nincs benne sehol profit, vagy az annyira megjósolhatatlanul vész a jövő ködébe, hogy a kockázat még a legvérmesebb Szilícium-völgyi befektetőknek is sok.

A 2020-as adatok szerint az amerikai szövetségi hivatalokban körülbelül 2 millióan dolgoztak, ebből 280 ezren valamilyen kutatóintézetben. A bejelentett elbocsátások azonban már most 10 ezres nagyságrendűek. Ezek az emberek vagy a piacon találnak munkát, vagy adott esetben külföldre költöznek. A Nature felmérésében válaszoló 1600 tudós háromnegyede mondta azt, hogy Kanadában és Európában keresgél pozíciókat, és a fiatal kutatók körében még magasabb volt az arány. A Reuters birtokába került márciusi keltezésű levélben 13 európai ország, köztük Franciaország, Németország és Spanyolország sürgette az Európai Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket a tudósok Európába vonzása érdekében, de a lényeg az, hogy ők most majdhogynem örökre kikerülhetnek a rendszerből.

Az ugyanis teljesen valószerűtlen, hogy ha Trump pár év alatt ilyen mértékben építi le a kutatás állami lábát, akkor azt például egy Trump utáni fordulat után pár év alatt vissza lehet építeni. Tízezer kutató csoportos létszámleépítését egy perc alatt alá lehet írni, öt év múlva azonban őket már a világ 10 ezer pontjáról kellene egyesével visszacsalogatni.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk„Régi vágású felfogást tükröz, amit Orbán az európai innovációról írt"Nem az a lényeg, hogy katonai alapokra épül-e a k+f, a tehetséges magyar kutatók megtartásához pedig világos célokra van szükség - mondta a G7-nek adott interjúban Mariana Mazzucato olasz-amerikai közgazdász.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Donald Trump kutatás kutatás-fejlesztés nasa nih támogatás tudomány usa Olvasson tovább a kategóriában