Az utóbbi években jelentősen nőtt azoknak a magyar meddő pároknak a száma, akik külföldön kértek egészségügyi ellátást. A jelenség mögött többek között a hazai egészségügyi rendszer jogi és szakmai korlátozottsága, a külföldi kezelések magas színvonala és elérhető ára, valamint a jobb sikerességi ráta áll.
Az úgynevezett lombikturizmus fogalma egyre ismertebb Európa-szerte. A kifejezés találó, egyértelműen utal a jelenségre, amikor a páciensek a saját országuk helyett külföldön keresnek megoldást meddőségi problémáikra. Ezekből pedig egyre több esetet ismerünk, a cikk írása előtt megrázóan sok érintettel találkoztam magam is, hol ismerősökön, hol a közösségi médián keresztül. Minden jel arra utal, hogy napról napra nő a magyar lombikosok száma a határon túli klinikákon.
Habár a lombikprogram miatt külföldre utazó magyarok arányáról nem áll rendelkezésre hivatalos statisztikai adat – ugyanis a határon túl végzett reprodukciós kezelések nem mindig kerülnek be a nyilvántartásba -, de a becslések alapján az elmúlt években több száz magyar pár döntött úgy, hogy külföldön keres megoldást. Nem azért, mert itthon nem létezik lombikprogram, vagy mert olyan jó lenne ezer kilométert utazni egy beavatkozásért, a magyarázat egyszerű: kint jobb esélyekkel indulnak.
A lombikturisták nem jókedvükben döntenek a külföldi program mellett, hanem kényszerből, a hazai ellátás ugyanis pont olyan, amilyenek az ingyenes, állami szolgáltatások lenni szoktak: lassú, körülményes, túlterhelt. Az egészségügyért felelős Belügyminisztérium nemrég a hvg.hu-nak elismerte, évente megközelítőleg 30 ezer beavatkozásra lenne szükség ahhoz, hogy a termékenységi zavarral küzdő párokat megfelelően el tudják látni, de a rendelkezésre álló humán erőforrás és infrastruktúra ennek csak nagyjából a felét tudja biztosítani. (Arra nem tértek ki, hogy mit értenek beavatkozás alatt, a lombikos kezelés ennek csak egy része.)
Ez azonban nem magyarázza meg a hatékonyságbeli különbséget, így joggal merül fel a kérdés, hogy mit tudnak a határon túli orvosok, amit a hazai szakemberek nem?
Nem tudásbeli különbségről van szó, hanem arról, hogy külföldön elérhető az anonim petesejt-donáció, míg Magyarországon nem.
„A petesejt-donáció során egy másik nő donor petesejtjeit használják a páciens megtermékenyítéséhez. Tehát a donor petesejtjeit a nő partnerének spermiumaival laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg. Amikor pedig az így létrejött embrió eléri az ötnapos kort, és a vizsgálatok során nem találnak nála genetikai problémát, akkor beültetik a méhbe, ezzel növelve a fogantatás esélyét” – mondja Vörös Anna szülész, nőgyógyász.
Természetesen létezik olyan megoldás is, amikor a gyermekre vágyó nő saját petesejtjét használják, ez azonban sok esetben nem jelent megoldást egészségügyi problémák miatt.
Persze Magyarországon is elérhető a petesejt-donáció, viszont kizárólag rokonok között. Adományozhat petesejtet közeli hozzátartozó, oldalági rokon, a testvér házastársa vagy élettársa, továbbá a házastárs, illetve élettárs közeli hozzátartozója, mondjuk a testvére. De anonim petesejt-donáció a gyakorlatban nem létezik hazánkban, ami nagyban behatárolja a lehetőségeket ezen a téren.
Érthető, hogy aki megteheti, az a külföldi lombikot választja, és bár ott fizetni kell érte, de sorra is kerül, és a fogantatásra is több esélyt kap. Hogyan kell elképzelni ezt a gyakorlatban, és mely országokat választják a magyar meddő párok?
Ausztria, Csehország és Szlovákia is népszerű a lombikosok körében, olyannyira, hogy külön Facebook-csoportot indítanak az érintettek számára, ahol minden kérdésre szinte azonnal válaszolnak. Magam is egy ilyen közösségben találtam rá arra a kismamára, aki Pozsonyban vett részt lombikprogramon, és aki őszintén vállalta történetét.
„Magyarországon több éve próbálkoztunk a férjemmel, de a szigorú szabályozások és a kevés donor miatt nem jártunk sikerrel, ezért mentünk el egy szlovákiai klinikára. Pozsonyban sokkal gördülékenyebben ment minden, mint itthon, végül pedig az anonim donáció meghozta számunkra a régóta várt eredményt” – mondja a várandóssága végén járó kismama.
Az asszonynak, aki a szlovákiai kórházban vett részt sikeres lombikprogramon, csupán kétszer kellett Pozsonyba utaznia a kezelés miatt, a várandósgondozás már itthon történt, és a szülést is abban a hazai kórházban tervezi, ahová körzetileg tartozik.
Állítása szerint így anyagilag ugyanott van, mintha magánúton járt volna várandósgondozásra.
„Vannak, akik magánkórházba járnak ultrahangvizsgálatokra, és megértem őket, nekünk viszont nem futotta az itthoni magánkórházra, ezért maradtam a régi nőgyógyászomnál, aki miután megtudta, hogy külföldön ültették be az embriót, nem kérdezett többet a lombikról” – mondta a kismama, aki októberre várja gyermekét.
Mennyibe kerül a lombikprogram a térség országaiban? Erről bárki tájékozódhat, hiszen a külföldi klinikák árai nyilvánosak. Csehországban és Szlovákiában egy lombikprogram 3-5 ezer euró között mozog, ami nagyjából 1,2-2 millió forintnak felel meg. Az ár tartalmazza az összes szükséges vizsgálatot és a beavatkozást, de a gyógyszerek költsége külön fizetendő. Ausztriában a lombikprogramok költsége valamivel magasabb, általában 4-7 ezer euró között mozog, ami 1,6-2,8 millió forintra jön ki.
Mivel a magyar lombikprogramok már csak állami tulajdonú intézetekben és ingyenesen végezhetők, azok árával ez nem hasonlítható össze. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy Magyarországon alapesetben a nő 45 éves koráig összesen legfeljebb öt beavatkozást fizet az állam. Ezután marad a külföldi magánellátás.
A legtöbb nőgyógyász egyetért abban, hogy elkerülhető lenne a legtöbb reprodukciós beavatkozás, ha a párok a húszas éveikben vállalnának gyereket, hiszen biológiailag ekkor van a legnagyobb esély a spontán fogantatásra. Csakhogy a gyerekvállalási életkor kitolódott.
Emellett három másik tényező is csökkenti a fogantatás esélyeit: a petesejtek minőségének romlása, a különböző egészségügyi problémák gyakoribb előfordulása és a férfiak termékenységi problémái. Ehhez hozzájárul a mozgásszegény életmód, az egészségtelen étkezés és nem utolsósorban a káros környezeti hatások, amelyek nagyban rontják a reproduktív egészséget.
Magyarországon a meddőségi problémák különösen magasak, jelenleg több mint 300 ezer pár érintett – és a szakemberek szerint ez még csak a kezdet.
„Az endokrin diszruptorok, mint például a rovarirtók, növényvédő szerek, tisztítószerek, kozmetikai összetevők és nanoműanyagok negatív hatással vannak a hormonrendszerre, elképesztően rontják a termékenységet. Ezek az anyagok a szervezetbe kerülve hormonként viselkedhetnek, összezavarva a természetes hormonális egyensúlyt, ahonnan már egyenes út vezet a meddőséghez” – magyarázza Tűű László endokrinológus, aki szerint a környezeti tényezők mellett az anyagcserezavarok és a pajzsmirigyproblémák is hozzájárulnak a meddőség és annak férfioldali megfelelője, a nemzőképtelenség növekedéséhez.
Nem csoda, hogy a lombikosok aránya is napról napra magasabb, szemben a spontán fogant magzatokkal. Ez pedig feladja a leckét az államosított hazai ellátórendszernek, ahol adott esetben csak hosszú ideig tartó kivizsgálások után jelentkezhetnek ingyen mesterséges megtermékenyítésre a nők. Ez biztos Magyarországról kiinduló keresletet ígér az említett országokban működő termékenységi klinikáknak. Az sem tartja vissza a párokat, hogy a beültetett embrió biológiai szülei nem ismertek, hiszen ettől még a szülőanya, illetve az apa minősül hivatalosan a gyermek szüleinek.
Ha persze Magyarország képes lesz olyan színvonalas és hatékony meddőségi kezeléseket kínálni, amelyek a külföldi programokhoz hasonló sikerességi rátával bírnak, akkor a lombikturizmus visszafordíthatóvá válhat. Az állami egészségügyi rendszer fejlesztése, a petesejt-donációs szabályok enyhítése és egyes modern technológiák*Ilyen például az embriók genetikai vizsgálata, amelynek engedélyezésével és alkalmazásával jelentősen növelni lehetne a sikeres lombikkezelések számát. bevezetése nélkül azonban a magyar párok egy része itthon továbbra sem találhat megoldást a gyermekvállalásra.
Élet
Fontos