Európában az elmúlt hónapokban a legtöbbet a francia nyugdíjkorhatár emeléséről és az amiatt kialakult tüntetésekről szóltak a hírek, azonban a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága a nyugati világon kívül is egyre aktuálisabb azokban az országokban, ahol öregedik a népesség.
A Wall Street Journal nemrég a kínai helyzetről közölt részletesebb cikket, ahol a pártvezetés a következő időszakban tervez belevágni a várhatóan elég népszerűtlen nyugdíjreformba. A világ legjelentősebb gazdaságai közül Kínában az egyik legalacsonyabb jelenleg a nyugdíjkorhatár. A fejlett gazdaságokat tömörítő OECD-országokban ez 2020-ban átlagosan 64,2 év a férfiak és 63,4 év volt a nők esetében, Kínában viszont az ötvenes évek óta nem változott rendszerben a férfiak 60, a nők pedig 50 évesen mehetnek nyugdíjba.
A kínai nyugdíjrendszer fenntarthatósága több okból is nyomás alá kerül a következő években. Kína népessége egyrészt először csökkent tavaly hosszú idő után, és az évtizedekig hatályban lévő, 2016-ban visszavont egykepolitika miatt az öregedés tempója is gyorsabb lesz, mint nyugaton. Egyrészt így kevesebb gyerek született, másrészt az egykék generációjára jellemző, hogy kevésbé házasodnak és alapítanak családot. Az ENSZ becslései szerint a 60 évnél idősebbek már Kína népességének egyötödét teszik ki, és az évszázad végére ez az arány 50 százalékra nő majd.
Ráadásul mostanában kezd el nyugdíjba vonulni a nyugati „boomereknek” megfelelő kínai generáció, amelyik a 60-as években született az országban pusztító hatalmas éhínséget követő években. Egy minisztériumi becslés szerint több mint 40 millió kínai fog nyugdíjba vonulni 2025-ig, és a munkaképes korú népesség várhatóan 35 millióval csökken ugyanebben az időszakban, tehát az idősebb munkavállalók helyére nem érkezik majd megfelelő mennyiségben utánpótlás.
A Kínai Társadalomtudományi Akadémia 2019-es előrejelzése szerint emiatt 2035-re még kormányzati támogatással együtt is kifogy a kínai állami nyugdíjalap az előző két évtizedben felhalmozott pénzből, és így teljes egészében az új munkavállalók befizetéseire kell majd hagyatkoznia.
Várhatóan ugyanakkor nem lesz olyan radikális a reform, mint a francia, ahol egy csapásra 62-ről 64-re emelték a korhatárt. Peking valószínűleg óvatosabban, több évig elhúzódó, évente pár hónapos emeléssel próbálkozik majd. Van egy olyan elképzelés is, hogy először a nőkre vonatkozó korhatár férfiakéhoz való közelítésével fognak próbálkozni.
A kínai vezetés a cikk szerint évek óta halasztgatja, hogy hozzányúljon a nyugdíjrendszerhez, azonban idén végre léphetnek, ugyanis Hszi Csin-ping harmadik ciklusát is bebiztosította nemrég elnökként, ezért egy ilyen politikailag népszerűtlen lépés most kevésbé lenne veszélyes a kommunista párt számára.
A várakozások szerint ugyanis még egy fokozatos reform is nagyon népszerűtlen lenne, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy februárban a közép-kínai Vuhan városában tüntetéseket váltott ki egy reform, amely a nyugdíjasok egészségügyi ellátásainak körét szűkítette volna.
És habár egy olyan autoriter országban, mint Kína, a Franciaországban látottakhoz hasonló szintű tiltakozások nem valószínűek, a kínai vezetés számára fontos lesz figyelembe venni, hogy 2018-ban Vlagyimir Putyinnak is fel kellett puhítania nyugdíjreformját a közfelháborodás miatt.
