Harci cselekményeket és haditechnikai veszteségeket mutató videókkal az ukrajnai háború kitörésének első pillanatától tele van az internet, az utóbbi hónapokban azonban egy korábban talán sosem látott műfaj is létrejött: katonák kisebb vagy nagyobb csoportja áll a telefonkamera előtt, az arcuk általában eltakarva, és egyikük egy szöveget olvas fel.
Yet another group of mobilized Russians from Sverdlovsk oblast started to complain about the ‘special operation’.
“We thought that we were territorial defense troops, but we were thrown into the fortified areas of Avdiivka without communication and without reconnaissance.” pic.twitter.com/Xs5fujzy5B
— NOËL 🇪🇺 🇺🇦 (@NOELreports) March 12, 2023
Ez a szituáció nem teljesen ismeretlen ukrán oldalon sem*Arra panaszkodtak, hogy hiányos fegyverzettel kell tartaniuk állásaikat az orosz támadásokkal szemben, például tavaly nyáron Liszicsanszk térségében., de a tavaly őszi mozgósítás óta különösen az orosz katonákra jellemző, és az utóbbi hetekben annyira megszaporodtak az ilyen felvételek, hogy az amerikai Institute for the Study of War (ISW) védelmi agytröszt rendszeresen foglalkozott velük napi elemzéseiben. Korábban az orosz katonák főleg azt hánytorgatták fel, hogy minimális kiképzés után, rossz minőségű felszereléssel csapták ki őket a frontvonalra, az utóbbi időben azonban ezek mellé újabb panaszok is társultak.
A 2014-2015-ben masszív orosz beavatkozással Ukrajnától lényegében elszakított úgynevezett Donyecki és Luganszki Népköztársaság fegyveres erői azt követően is megőrizték nagyfokú önállóságukat, hogy tavaly ősszel a színházzal felérő népszavazások után Oroszország magához csatolta ezeket a terülteket. Ezeket a csapatokat csak az utóbbi hetekben kezdték el ténylegesen betagozni az orosz hadseregbe, és ez rengeteg konfliktussal jár. Erre azonban már csak azért is szükség van, mert ezeken a területeken már nagyon nagy részben kimerültek a mozgósítható emberi tartalékok. A két ukrán megye 2014-15 óta szeparatista/orosz irányítás alatt álló területein már pár nappal a háború tavaly február 24-i kezdete előtt mozgósítást hirdettek ki, az azóta eltelt több mint egy évben pedig borzalmas veszteségeket szenvedtek el ezek a donyecki és luganszki alakulatok.
Ez részben a reguláris orosz csapatokénál rosszabb felszerelésüknek tudható be, részben annak, hogy támadásaik időnként látványosan nélkülözik az alapos tervezést, a kivitelezés teljesen ötletszerű, és olyan anyagi és emberi erőforrások elpocsékolásához vezet, amelyek igencsak szűkösen állnak rendelkezésükre.
Ennek hatására most, amikor a szakadár alakulatokat tömörítő 1. és 2. hadtestet elkezdték betagozni az orosz hadseregbe, feltöltésükre már nem is igen lehetne más módszer, mint az Oroszország nemzetközileg elismert területéről bevonultatottak oda irányítása. Ez azonban óriási konfliktusokat szül, és itt érkeztünk vissza az említett videókhoz, amelyek alapján a BBC orosz nyelvű kiadása részletes cikkben foglalkozott a jelenséggel. Az orosz katonák problémáit nagyjából az alábbiakban lehet összefoglalni:
- Nem tetszik nekik, hogy korábbi feletteseik helyett donyecki vagy luganszki tisztek irányítása alá kerültek. Már csak azért sem, mert ezek olyan támadásokra adnak nekik parancsot, amelyek néha az öngyilkossággal egyenértékűek, például a Donyeck megyei Avgyijivka környékének ukrán – 2014 óta folyamatosan fejlesztett – erődítményei elleni roham, időnként állítólag tüzérségi és páncélostámogatás nélkül.
- Gyakori panasz, hogy a kiképzésüktől eltérő szerepkörben vetik be őket, például tüzérségi felkészítés után gyalogosként. Mások arról beszéltek, hogy mozgósításukat követően azt mondták nekik, hogy csak hátsó vonalakban kell szolgálniuk, területvédelmi egység tagjaként, nem is feltétlenül Ukrajnában. Ehhez képest megerősített ukrán állások ellen vonulni elég nagy különbség.
- Szintén visszatérő panasz, hogy a donyecki vagy luganszki parancsnokok semmibe veszik a mozgósítottak életét, időnként nyíltan meg is mondják nekik, hogy nem élik túl az első vagy második csatájukat, de helyettük majd jönnek újabb emberek. A BBC cikke szerint az egyik szakadár parancsoknak azt mondták Luganszkban a felettesei, hogy használja nyugodtan az orosz behívottakat első világháborús stílusú gyalogsági rohamokra.
A másik oldalon a szakadár parancsnokok nem értik, mi ezzel a baj, elvégre ők így használták saját embereiket is az utóbbi bő egy évben – a mozgósított oroszok viszont kevésbé akarják ezt elfogadni. A videókban visszatérően kérik az orosz vezérkart, a védelmi minisztériumot, lakóhelyük kormányzóját vagy egyenesen az orosz elnököt, hogy avatkozzon közben, helyezze őket vissza az eredeti orosz parancsnokaik alá, lehetőleg minél messzebb az első vonaltól.
“Dear Vladimir Vladimirovich! Can you please remove us from the battlefield?”.
Another set of mobilized soldiers (face hidden because they are scared for retalliation) that appeal to the Russian military leadership. These appeals really look like duplicates, in terms of issues. pic.twitter.com/DSYAyCSCAk
— NOËL 🇪🇺 🇺🇦 (@NOELreports) March 11, 2023
Vagy ha nem ők beszélnek, akkor a rokonaik, hozzátartozóik kérik ugyanezt hasonló jellegű videókon (bár ezeken a szereplők felismerhetők, legalábbis egyelőre).
The everlasting vicious circle 🤷♂️
Wives of mobilized Russian soldiers from the Kursk region complain to Putin that their husbands were sent to the front in Luhansk as cannon fodder instead of territorial defense in Rostov. pic.twitter.com/kLte5h6zRv
— NOËL 🇪🇺 🇺🇦 (@NOELreports) March 14, 2023
Az ISW legutóbbi, témába vágó napi elemzése szerint március 11-12-én éppen Kurszk, Szverdlovszk, Perm és Moszkva megyéből származó katonák fejezték ki ilyen módon az elégedetlenségüket, de összesen legalább 17 közigazgatási egységből bevonultatott mozgósítottak panaszkodtak már a fentiek miatt, különös tekintettel a donyecki és luganszki tisztek tevékenységére.
Akcióik eredménye igen változatos. Volt, amikor az adott orosz közigazgatási egység vezetője tényleg elérte, hogy az illetőket – legalább átmenetileg – más parancsokság alá helyezzék. Máskor viszont a panaszkodókat letartóztatták vagy direkt olyan támadó alegységekbe osztották be, ahol garantált a haláluk – ezért most már szinte az összes hasonló videóban felismerhetetlenné teszik magukat a katonák.
Mindez azért bizarr, mert az időnként megtörténő felsőbb közbeavatkozás táplálhatja ugyan a jóságos cár (elnök, kormányzó) atyuska képzetét, rendszerszinten azonban minimális az esély a változásra. Az orosz hadsereg a mozgósított 300 ezer ember nélkül jó eséllyel már elveszítette volna az ukrajnai háborút, a szerződéses és önkéntes állomány ahhoz is kevés, hogy a támadó hadműveleteket végrehajtsa. Így ha az orosz elnök és vezérkar ragaszkodik a támadások folytatásához, nincs más választása, mint az általában elég felületesen kiképzett mozgósítottak harcba vetése – megerődített ukrán állások átgondolatlan lerohanására pedig ugyanúgy adnak parancsot oroszországi, mint donyecki vagy luganszki főtisztek, tábornokok.
A Donyeck megyei Vuhledarnál például az Oroszország keleti katonai körzetét vezető Rusztam Muradov vezérezredes irányít, és az általa nagyrészt sikertelen támadásokba belehajszolt 155. tengerészgyalogos dandárról egy hadifogolyra hivatkozva az ukrán hadsereg azt közölte, hogy már hét alkalommal kellett feltölteni állományát a súlyos veszteségek miatt. Ennek nyomán pedig jó ideje már szinte kizárólag mozgósított katonákból áll ez a távol-keleti, vlagyivosztoki egység. Korábban ennek tagjai is próbálták videókon keresztül felhívni a figyelmet feletteseik borzalmas veszteségeket okozó, eredményeket alig hozó támadási parancsaira, de a kiszivárgott hírek szerint a résztvevőket azzal büntették, hogy akkor is a frontvonalban hagyták őket, amikor az alakulat többi részét kivonták az első vonalból.
A mozgósított orosz katonák tömege számára változást az hozhatna, ha az orosz elnök befejezné a háborút, összeomlana az ukrán ellenállás, vagy az orosz hadseregnek sikerülne százezres nagyságrendben önkénteseket toboroznia. A belátható jövőben azonban ezek egyike sem valószínű.
