Több ezer terméknek, nagyrészt olcsóbb élelmiszereknek fagyasztotta be januárra az árát “önkéntesen” több nagy török áruházlánc, miután a választásra készülő Erdogan elnök őket okolta a rekord magas inflációért, koalíciós partnere pedig egyenesen “gülenista” terrorista kapcsolatokkal vádolta meg az áremelő szupermarketeket.
A törökországi infláció az unortodoxnál is unortodoxabb monetáris politikát vivő, az értékvesztésért a korábbi jegybanki vezetést és a kamatemeléseket – vagyis éppen az infláció szokásos ellenszerét – okoló Erdogan politikája miatt tartósan 80 százalék környéki csúcsokat döntött még hivatalosan is. A pénzromlást a török háztartások ennél is nagyobbnak érzik. Az infláció mértéke decemberben végre elindult a lassulás felé, most hivatalosan 64 százalék környékén jár (a kormánytól független ENAG intézet szerint valójában ennek több mint a duplája, 137 százalék), de a hirtelen esés a kormányzati optimizmus ellenére nagyrészt bázishatásnak tulajdonítható, annak, hogy egy évvel korábban rövid idő alatt értéke ötödét vesztette el a török líra.
A folyamatos drágulás elleni érdemi lépésekre az elemzők várakozása szerint a következő hónapokban még nem is fog sor kerülni, Erdogan és a kormányzó AKP ugyanis a júniusi választásokra készül, és a kormánykoalíció kilátásai nem túl rózsásak, még úgy sem, hogy az ellenzéki erőket egy sor autoriter eszközzel igyekeznek ellehetetleníteni.
Ekrem Imamoglut, az Erdogan legfőbb kihívójának számító isztambuli polgármestert decemberben ítélték egy erősen koncepciósnak tetsző perben nem jogerősen két év hét hónap letöltendő börtönbüntetésre “a hatóságok megsértése” miatt, a harmadik legnagyobb pártot, a kurd HDP-t pedig múlt héten fosztotta meg az alkotmánybíróság a pártoknak járó állami finanszírozástól. Ellenük folyamatban van egy másik per is, ez a teljes betiltásukkal fenyeget. Ebben az esetben szervezetként el sem indulhatnának a parlamenti választáson.
Többen már a választási pénzszórásnak tekintik, hogy a minap 55 százalékkal, 8500 lírára emelték a minimálbért (ez volt egy év alatt a harmadik emelés, az összeg 170 ezer forintnak felel meg), egyes csoportoknál csökkentették a nyugdíjkorhatárt, szélesebbre nyitották a lakossági hitellehetőségeket, vagy hogy a közalkalmazottaknak öt nap alatt kétszer is emelték a bérét: miután az első, 25 százalékos emelést mérsékelt lelkesedés fogadta, Erdogan újabb öt százalékkal toldotta meg a növekményt.
A fizetésemeléseket néhány rövid hónap alatt megevő infláció a választási hangulatot is befolyásolja természetesen, ezért monetáris szigorítás helyett
Erdogan pártja inkább a statisztikusokra és a kereskedőkre próbálja hárítani a felelősséget.
Néhány napja áthelyezték az állami statisztikai hivatal egyik vezetőjét, a feltételezések szerint összefüggésben azzal, hogy nem sokkal korábban a vártnál alacsonyabb növekedési adatot közölt az általa vezetett osztály – igaz, a 3,9 százalékos 12 hónapos török GDP-emelkedés még így is az egyik legmagasabb a G20 országai között.
A négy legnagyobb törökországi kiskereskedelmi lánc vezetőjével a török kereskedelmi miniszter december 26-án találkozott, és arra figyelmeztette őket, hogy a folyamatosan emelkedő bekerülési költségek ellenére ne emeljék az árakat a minimálbéremelést követően. Január hónapra végül ennek megfelelően több ezer terméknél vállalták a formálisan önkéntes árstopot. A Migrosnál és a Carrefournál ez akár 20 ezer termékre is kiterjedhet – általában az olcsóbb árkategóriából.
