Még csak októbertől van érvényben az Egyesült Királyságban egyfajta állami rezsicsökkentési megoldás (ott lakossági energiaár-garancia a hivatalos neve), de a nemrég felállt új kormánynak már jövő áprilistól visszakoznia kell: a költségvetés szorult helyzete miatt nem tudja majd olyan bőkezűen támogatni a lakosságot, mint amit elődjei kitaláltak.
Az angol rezsicsökkentés nem hasonlítható jól a magyarhoz, ennek alapvetően az az oka, hogy az Egyesült Királyságban az energiapiac nem állami, hanem szabadpiaci alapokon nyugszik, azaz liberalizált. A korábbi, Boris Johnson vezette kormány egy olyan támogatási rendszert dolgozott ki, amely azt biztosítja, hogy egy tipikusnak mondható, gázt és áramot egyaránt használó brit háztartás éves energiaszámlája ne legyen több 2500 fontnál (ez jelenlegi árfolyamon 1,18 millió forint). Ez nem azt jelenti, hogy ennél többet senkinek sem kell fizetnie, még annak sem, aki például nagy házban él és sokat fogyaszt, a 2500-as sapka csak az átlagosnak mondható fogyasztási szokások és tarifák mellett érvényesíthető.
A korábbi számolások szerint azonban a rendszer ezzel a jellemzően 2500-as korláttal átlagosan évi 1000 fonttal, azaz 470 ezer forinttal csökkenti egy tipikus háztartás rezsiköltségét.
Alapvető különbség a magyar rendszerhez képest, hogy a támogatás szabadpiaci viszonyok között valósul meg, vagyis az áram- és gázszolgáltatók tulajdonképpen piaci áron értékesítik az energiát, a piaci ár és a 2500-as sapka közötti pénzt pedig az államtól megkapják. A magyar rendszerben az állami közműszolgáltatókkal nyeletik le a veszteséget, majd amikor azok jelzik az állami tulajdonosnak, hogy emiatt veszteségbe fordultak, akkor a kormány dönthet arról, hogy tőkeemeléssel kisegíti-e őket vagy nem, és milyen mértékben.
Rishi Sunak kormánya most arról döntött, hogy áprilistól 3000 vagy 3100 fontra kell emelni ezt az átlagnak szóló ársapkát, vagyis háztartásonként évi 5-600 fonttal több lesz a lakossági teher (és 4-500 fontra, azaz felére esik vissza az alanyi jogon járó állami támogatás). Ám értelemszerűen ennyivel csökken az állami kiadás. (Cikkünk írásakor még nem tudni a pontos számokat, de minden mértékadó forrás az említette értékekkel számol.)
A csomagnak azonban ez csak egy fontos, de korántsem egyedülálló eleme. A Sunak-kormány további drasztikus lépéseket próbál tenni azért, hogy a gazdasági problémák fő okozójának (vagy eredményének) tartott inflációt letörje.
Az Egyesült Királyságban a legutóbbi adatok szerint 11,1 százalékos az éves infláció, amit jelentős részben az energiaárak növekedése okoz.
A magasabb energiaárakból profitáló olaj- és gázipari cégek már május óta különadót fizetnek (Rishi Sunak akkor pénzügyminiszterként még nem nagyon támogatta a bevezetését), a várakozások szerint azonban most 25-ről 35 százalékra emelik a kulcsot, növelik az érintett vállalatok körét, és 2028-ig meghosszabbítják a szedését.
Azok a társaságok, amelyek régóta működő szél- és naperőművekben állítanak elő elektromos áramot, illetve atomerőművet működtetenek, várhatóan 40-45 százalékos különadót kapnak, amelynek alapja a nyereségük lesz. (A logika itt nyilván az, hogy a régóta működő energiatermelő infrastruktúráknál a beruházási költség már megtérülhetett, azt nekik már nem kell kitermelni, és az adóval nem akarják visszafogni a megújuló energiába való további, új befektetéseket.)
A személyi jövedelemadó legfelső, 45 százalékos kulcsának határát a várakozások szerint évi 150 ezer fontról 125 ezerre csökkentik – ez részben szimbolikus lépés is, hiszen Sunak elődje, a szintén konzervatív Liz Truss gyors bukásának egyik fő oka az ezzel ellentétes terv, a 45 százalékos kulcs eltörlésének felvetése volt.
A kormány azt kommunikálja, hogy a súlyos lépésekre az infláció megfékezése érdekében van szükség, mert ha a brit gazdaság recesszióba süllyed, annak fő okozója a magas infláció lesz. Az intézkedések láthatóan arra a kommunikációs célokra is jól használható vezérfonalra ülnek fel, hogy a gazdagok, illetve az energiaválság nyertesei átmenetileg nagyobb terhet viseljenek a megszorításokból.
A lakossági rezsisapka csökkentése azonban nem illik ebbe a képbe, az komolyabb szociális problémákhoz vezethet, ezért a csomagnak része az is, hogy a rászorulók segélyezését erősítik. A konzervatív kormány ezzel balra tesz egy fél lépést, megpróbálja célzott segélyekkel enyhíteni például a nyugdíjasok terheit, és a tehetősebb rétegeknek jövőre már nem adja meg alanyi jogon a kedvezményt.
