A cikk szerzője Balásy Zsolt, portfóliókezelő (HOLD Alapkezelő). Az Ekonomi a G7 véleményrovata.
Emlékszünk a 2020 eleji globális közidegállapotra, ugye? Vajon az akkori félelmet mekkora részben gerjesztette a koronavírus és mekkora részben a pánik&klikk média? Vajon az, hogy akkor a többség a “svéd modellre” (most ezen ne vitatkozzunk…), mint a gyűlölet tárgyára tekintett, mennyire volt hasznos a járvány elleni racionális védekezés szempontjából? Remélem, két és fél évvel később már többen értik, hogy miről írok, mint akkor.
Sok érzelmileg (részben szándékosan, politikai célokból) felfokozott téma kering a világban, ahol egy józanabb “svéd modellt” amolyan ellenségként bélyegeznek meg. Migráció, LMBTQ, de hiszen mindenki ismeri ezeket…
Most beszéljünk ezek közül a klímaváltozásról. A szén-dioxid kibocsátás folyamatosan nő (helló, feltörekvő Afrika és Ázsia!) és ami a légkörbe került az még akár 100 éven keresztül is melegít majd. Nincs olyan optimista CO2 emissziós klímamodell tehát, amely szerint 2100-ig ne folyamatosan emelkedő hőmérsékletet látnánk. A károkozás és a „tipping pointok” pedig a felmelegedésből származnak, nem a CO2-ből. Akkor vajon mégis miért az emissziócsökkentésről szól a klímaváltozás körüli párbeszéd túlnyomó része?! Miért elektromos autózást támogatunk Afrika oktatása helyett? Miért lesz közutálat tárgya, ha valaki adaptációról és geo-mérnökösködésről beszél?
Ezért volt óriási öröm számomra azt látni, hogy éppen az idei COP előtt az Economist vezércikkben állt át a klímarealizmus (a svéd modell…) táborába. Itt félve ugyan, de kimondták, hogy bizony a felmelegedés elkerülhetetlen és itt az ideje a klíma-realizmusnak: érdemesebb lehet az adaptációval, a hűtéssel és a kutatás-fejlesztéssel foglalkozni a jelenlegi kezdetleges CO2 kímélő technológiák költséges és bizonyos szempontból haszontalan erőltetésénél. Vagy ahogy ők mondják, Cool it! Mert lehet ugyan a geo-mérnökösködés miatt aggódni, de a melegedő világ miatt viszont biztosan kell. Szóval klíma pánik helyett klíma racionalizmust kívánunk a következő évtizedekre!
Adásunkban az Economist kijózanodása mellett szó lesz az egyre zaklatottabb piaci eseményekről, valamint a magyar kormány szerepéről a történelmi léptékkel is kiugróan magas inflációban. Vendégünkkel, Szőcs Gáborral pedig arról beszélünk, miért érdemes ilyen kötvényhozamok mellett is részvényeket tartani, és hogyan lehet ilyen drága a dízel?!
Jó szórakozást!
Világ
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Villantania kell valamit az EU-nak, mielőtt más országokat is rávenne az erősebb klímavédelemre
Egyre fontosabb a zöld diplomácia szerepe, de elegendők lesznek-e az EU által tervezett intézkedések a globális klímavédelmi törekvések felfuttatására?
Fontos
A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat
A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
