Az Oroszország háborús agressziója miatt felmerülő szankciók között előkerült az az ötlet, hogy az EU tagállamai állítsák le az orosz földgáz importját, de ez a tagállamok egy részének (köztük Magyarországnak) komoly ellenállásába ütközött, mert rövid távon nagyon súlyos következményei lennének.
Daniel Gros, a brüsszeli Centre for European Policy Studies igazgatója a Voxeu.org-on megjelent cikkében viszont egy olyan megoldást vetett fel, amely anélkül csökkentené jelentősen az orosz állami tulajdonú Gazprom bevételeit, hogy az az európai fogyasztóknak különösebben fájna. Gros egy jelentősebb importvám kivetését javasolja az orosz gázra.
Bár ez a Kereskedelmi Világszervezet szabályaiba ütközne, Gros szerint van olyan jogi megoldás a szabályrendszerben, amivel igazolható lenne, ráadásul az EU azzal is érvelhetne, hogy Oroszország már régóta 30 százalékos vámot vet ki a gázexportjára, tehát az importvám csak ezt kompenzálná.
A javaslat kiindulópontja, hogy az EU-ba irányul a teljes orosz vezetékes gázexport mintegy 70 százaléka, az EU-nak így vevőként jelentős piaci ereje van. Az alternatívákat tekintve Oroszország Gros szerint nem áll túl jól, Kína ugyanis már most is jelentős mennyiségű gázt vesz át Oroszországból, és nem akarja, hogy energiaellátása Oroszországtól függjön.
A Gazprom egyedüli gázexportőrként jelentős monopoljáradékhoz jut, ami az orosz államkasszát gazdagítja. Gros szerint viszont van egy kereskedelempolitikai opció, amit a monopolista Gazprommal szemben kvázimonopolista vevőként jelenleg az EU nem használ ki. Ha ugyanis az EU vámot vetne ki, a Gazprom erre várhatóan áremeléssel reagálna,
viszont nem tudná egy az egyben a vám nagyságával arányosan emelni az árait, mert így túl sok bevételtől esne el.
Az áremelés persze rossz lenne az EU-nak, de Gros szerint ha az EU 60 százalékos vámot vetne ki az orosz gázimportra, abból annyi bevétel jönne be, amivel teljes mértékben kompenzálni lehetne a fogyasztókat, miközben a Gazprom bevételei a jelenlegi bevételek negyedére csökkennének.
A javaslat előnye Gros szerint politikai szempontból az, hogy kezd valamit azzal a problémával, hogy a gázimporttal Európa finanszírozza a háborút, hosszabb távon pedig arra ösztönzi az európai vevőket, hogy alternatív beszerzési források után nézzenek.
Másrészt a jelentős bevételekből nemcsak a magasabb gázáraknak kiszolgáltatott rétegeket lehetne kompenzálni, hanem segíteni lehetne belőle az ukrán kormánynak, valamint a háború elől menekülő ukránoknak is.
