Sok mindenben érte már utol Kína a világ élvonalát, de a bortermelés egyelőre nem tartozik ezek közé. Bár vannak figyelemre méltó eredmények, a nemzetközi borpiac számára az ország egyelőre elsősorban az importja miatt érdekes. A korábban legnagyobb szállítónak számító Ausztráliát egyebek mellett az onnan érkező bor megvámolásával bünteti a kínai kormányzat, miután az ország a koronavírus eredetének tisztázását követelte. (Az ausztrál kormány épp most fordult emiatt a Kereskedelmi Világszervezethez.)
Ambíciókból azonban ezen a téren sincs hiány, egy konferencia nyomán a Bloomberg nemrég arról írt, hogy a Ninghszia-Huj Autonóm Területen hosszabb távon egy a bordeaux-ival egyenrangú borvidéket akarnak létrehozni. Ez első pillanatra azért meglepő, mert a terület azzal a Góbi-sivataggal határos, amelynek terjeszkedését változó sikerrel igyekeznek megakadályozni, egyebek mellett kiterjedt erdősítési programmal.
A terület adottságai azonban elméletileg tényleg nem rosszak, nagyjából ugyanazon a szélességi körön fekszik, mint a bordeaux-i borvidék, a Helan-hegység keleti oldalán pedig most is jelentős mennyiségben termesztenek borszőlőt, már a 80-as évek elejétől kezdve. Jelenleg több mint 200 pincészet évi 130 millió palack bort állít elő, ami a kínai termelés negyede.
Az utóbbi öt évben azonban az itteni termelők piacot veszítettek a külföldi konkurenciával szemben, mert nem tudtak lépést tartani a változó ízléssel. Ezt a tendenciát egy olyan kísérleti övezet létrehozásával akarják megfordítani, ahol kedvező feltételeket kínálnak a bel- és külföldi befektetők számára képzési, kutató- és persze termelő létesítmények létrehozására. A cél, hogy a legfejlettebb nemzetközi eljárásokat honosítsák meg a szőlőtermesztésben és a borkészítésben, hogy 2035-re már nemzetközileg is jegyzett és mértékadó borvidéket hozzanak létre. Emellett pedig a kibocsátást is növelni akarják, a termőterület háromszorosára növelésével.
