Hírlevél feliratkozás
Torontáli Zoltán
2021. június 14. 09:26 Világ

Egyszer el kell döntenünk, hogy mi legyen a Mars, bánya vagy természetvédelmi terület

Kim Stanley Robinson sci-fi író Mars-sorozatának három könyve arról szól, hogy az ember megtelepedik a bolygón, városokat alapít, kivívja a Földtől való függetlenségét és új társadalmi berendezkedést hoz létre. Az érdekes persze nem maga a történet – egyedinek nemigen nevezhető – vonalvezetése, hanem az, ahogyan a társadalmi folyamatokat a szerző elképzeli. A sztori egy részében például a marsi telepesek elégedetlen kisebbsége fellázad, mert szerintük az embernek nincs joga beavatkozni a marsi természetbe, amely évmilliárdok alatt, jórészt az embertől függetlenül alakult ki. A lázadók ökoterrorista akciókkal tartják sakkban a többséget, és végül kivívják, hogy a bolygó egy jelentős részéhez ne nyúlhasson hozzá az ember.

Adam Mann tudományos újságíró a The New Yorkerben megjelent cikkében a fenti regényből kiindulva azt taglalja, lassan el kellene gondolkodnunk azon az egyáltalán nem egyszerű kérdésen, hogy kié a Mars, és mit tehet vele.

Mann egy 1990-es asztrobiológiai tudományos munkát idéz, amelynek szerzője, Christopher McKay (egyébként Robinson jó barátja) arra a konklúzióra jut, hogy a Marsnak tulajdonképpen „nincsenek jogai”. Érvelése szerint amikor az ember a természeti értékekről beszél, akkor élő organizmusokra gondol, vagyis leegyszerűsítve: ha a Marson nincs élet, akkor nincs természetes értéke. Robinson azonban nem ért egyet a barátjával, mégpedig azért, mert szerinte megváltozik a helyzet, ha tényleg lesznek a jövőben marsi telepesek, hiszen ők valamilyen módon viszonyulni fognak a környezetükhöz, vagyis el kell dönteniük, hogy mit kezdenek vele.

Az Amerikai Űrkutatási Ügynökség (NASA) cirkálója februárban landolt a bolygón, és többek között azzal a céllal néz körül a leszállási helyén, hogy az élet esetleges nyomait felfedezze. Körülbelül 30 mintát gyűjt majd be, és úgy fogja eltárolni, hogy egy következő küldetéssel ki lehessen juttatni a bolygóról, végső soron vissza lehessen hozni a Földre. Ezzel új fejezet kezdődhetne a két bolygó közötti, ember által létrehozott viszonyban.

Elon Musk kereskedelmi űrpróbálkozásai, majd Jeff Bezosnak, az Amazon tulajdonosának tervezett űrutazása óta egyre többet lehet olvasni arról, hogy a Föld országai, a milliárdosok és a nemzetközi űrügynökségek milyen technológiai fejlesztésekkel haladnak előre, és mik a terveik a jövőre, arról azonban kevesebb szó esik, hogy hogyan állunk ennek a folyamatnak az etikai hátterével.

Ismert vita, illetve párbeszéd van arról, hogy mennyire káros a Föld közvetlenebb űrbeli környezetének teleszemetelése, vagy arról, hogy kinek lehetne joga a Holdon megtelepedni, vagy annak nyersanyagait kitermelni, és a kritikusok általában azt mondják, megismételjük a Földön és a Földdel elkövetett hibáinkat: a felfedezés álarca mögé rejtve kizsákmányoljuk és örökre megváltoztatjuk az eredeti, „természetes” környezetet. A gyarmatosításhoz hasonlítják a folyamatot, és arra hívják fel a figyelmet, hogy annak későbbi, azaz mai megítélés is erősen ellentmondásos.

Hilding Neilson kanadai asztronómus szerint egyértelműnek vesszük például, hogy a Marsra úgy tekintünk, mint a korai amerikai telepesek a kontinens nyugati, felfedezetlen részére. Üres, ismeretlen területnek tartjuk, amelyre nem vonatkoznak szabályok, és azé lesz, aki meghódítja. A felfedezés egy olyan „természetes”, elfogadott joga a tudománynak, amelynek etikusságát eleve nem kérdőjelezzük meg. A felfedezéspártiak alapelvnek tartják, hogy a világ más részeire való utazás elkerülhetetlen, hogy a felfedezés iránti emberi érdeklődés bele van kódolva a génjeinkbe, és hogy a technológiai fejlődés egyenlő a morális fejlődéssel is.

Neilson ugyan a felfedezés mellett van, de szerinte befogadó módba kellene kapcsolnunk az agyunkat. Sokkal inkább a marsi környezet részének kellene lennünk, ha odamegyünk, minthogy a Marsot tegyük az emberi rendszerek részévé.

Mások viszont ezzel sem értenek egyet. Mann cikkében megszólal például Chanda Prescod-Weinstein elméleti fizikus is, aki egyértelműen nemmel válaszol arra a kérdésre, hogy miénk, embereké-e a Mars. Érvelése abból indul ki, hogy az ember is csak a saját környezetének egy kis része.

Itt ülök és kinézek az ablakon a környező fákra. A fotoszintézisüktől függök, vagyis attól, hogy a szént megkössék és megkönnyítsék számomra a levegővételt. Akkor most a Föld vagy a fák hozzám tartoznak, az enyémek?

Arra is utal, hogy az embertől nem áll messze a természet befogadása, a természeti népek jelentős része a környezetét egyfajta családtagként kezeli, és nekünk is érdemes lenne így gondolkodnunk. Ha a Mars a családunk egy tagja, akkor hogyan akarunk vele bánni?

Amikor arról beszélünk, hogy a Marson – akár az emberi megtelepedés miatt – át kellene alakítani a környezetet, mindenkinek a Föld és a környezeti pusztítás jut eszébe. Csakhogy sokan azzal érvelnek, hogy a Marson jelenlegi ismereteink szerint nincs az életnek semmi nyoma, ami ebből a szempontból döntő különbség.

Egy kőtömbnek nincsenek jogai – mondja például Robert Zubrin mérnök, a Mars Society alapító tagja.

Egy kőtömbnek nincs semmilyen képessége arra, hogy bármit csináljon, Michelangelo nem követett el bűnt a kőtömb ellen, amikor megfaragott egy szobrot, nem vette el a kőtömb jogát attól, hogy az ne legyen megfaragva, és az idők végezetéig zavartalanul ott legyen, ahol van – mondja.

Ez viszont abba az irányba hat, hogy az ember egészen addig szinte bármit megtehet a környezetével, ameddig az nem káros saját magára.

A bolygók védelme egyébként nem áll túl erős lábakon, de benne van néhány nemzetközi egyezményben is. Az Open Space Treaty (magyarul: Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket) megtiltja az aláíróknak, hogy a Föld mikrobáit eljuttassák például a Marsra, vagy hogy bármilyen marsi mikroorganizmust (ha ilyen létezik) egyáltalán a Föld felé tereljenek, és ennek nyilván az a fő oka, hogy nem tudjuk előre felbecsülni, ennek milyen hatása lehetne az életünkre.

Az egyezmény 1967 óta van érvényben (Magyarország is aláírta), de azóta sok minden megváltozott. A marsi élet továbbra is erősen hipotetikus, de egyre több szakember véli úgy, hogy létrejötte csak idő kérdése.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Mars űrhajó űrkutatás Olvasson tovább a kategóriában

Világ

Torontáli Zoltán
2024. március 27. 17:22 Adat, Világ

Ne azt nézd az új GDP-adatokban, hogy Románia előttünk jár, van benne sokkal érdekesebb is

Már nem érdemes arról beszélni, hogy Ausztria elérhetetlen messzeségbe került, reménytelenül loholunk Csehország, Szlovénia vagy Litvánia után.

Debreczeni Anna
2024. március 25. 09:33 Világ

Nem a német gazdaság fogja kihúzni a gödörből a magyart

Továbbra is egy helyben jár a német gazdaság, ami nem jó hír a magyar exportkilátások szempontjából.

Mészáros R. Tamás
2024. március 25. 04:34 Világ

Trump miatt egyesek új atomkortól tartanak 

Ha az Egyesült Államok jövő januártól valóban feloldja védelmi garanciáit, Dél-Koreától Lengyelországig számos helyen felmerülhet, hogy nincs más módja az önvédelem biztosításának. 

Fontos

Elek Péter
2024. március 27. 04:34 Pénz

Tényleg olyan fantasztikus a világ első számú sztárrészvénye?

Eddig nagyon jó és meggyőző sztori volt az Nvidia, de merész dolog azt feltételezni, hogy növekedése a következő években is töretlen marad.

G7.hu
2024. március 26. 19:00 Közélet

Új tulajdonoshoz kerül a G7

A Telex vezetői által alapított Gazdrovat Kft.-hez kerül a G7 gazdasági portál.

Pálos Máté
2024. március 26. 16:40 Adat, Élet

Sokkal többe kerültek az adófizetőknek a Most vagy soha! első heti nézői, mint a Kincsemé

Nézőszámban az első héten nagyjából sikerült elérni a Kincsem szintjét, az állami támogatáshoz viszonyítva azonban más a helyzet.