Lényegében nincs olyan fontos nyersanyag, amely ne drágult volna rengeteget az utóbbi egy évben, a talán legfontosabb ipari fém, a réz például majdnem dupla annyiba kerül a világpiacon, mint 12 hónappal ezelőtt.
Az árváltozás rövidtávon leginkább a koronavírus-járvány által okozott gazdasági felfordulásnak, illetve a válság elhárítására hozott kormányzati intézkedéseknek tulajdonítható, egyáltalán nem biztos azonban, hogy a drágulás nem lesz hosszú életű. Ahogy a Wall Street Journal írja, a jelenlegi, nagyon jelentős nyereséget biztosító árszintek ellenére a világ nagy bányavállalatai ugyanis egyáltalán nem sietnek új beruházásokba fogni.
Ennek rövidtávon persze nincs túl nagy jelentősége, hiszen egy új bányát megnyitni és termelésbe állítani 10-15 év, a meglévők bővítése viszont ennél azért kevesebb időt igényel. Hosszabb távon mindenesetre komoly gondokat okozhat, ha nem javul a beruházási hajlandóság, különösen azoknál a fémeknél, amelyekre nagy mennyiségben van szükség az üvegházhatású kibocsátást csökkentő energetikai átmenethez.
A szélturbinák, akkumulátorok és általában az elektromos autók előállításához egyebek mellett rengeteg rézre, kobaltra és lítiumra van szükség. A Goldman Sachs befektetési bank előrejelzése szerint 2030-ig 40 százalékkal nő a réz iránti igény, és 8,2 millió tonnás hiányt vetít előre.
De miért nem ruháznak be a bányavállalatok, ha egyszer jók a profitkilátások? Leginkább azért, mert vezetőik és befektetőik még emlékeznek a legutóbbi nagy, az előző évtized első felében véget ért árupiaci és beruházási ciklusra, amelynek végén túlkínálat alakult ki, a profitok visszaestek, több cég csődbe ment, és jó pár vállalatvezető vesztette el az állását.
Most, amikor végre visszatértek a nagy nyereségek,
a vállalatok inkább leépítik adósságaikat, és osztalékot fizetnek részvényeseiknek, a beruházás csak ezután jön a célok között.
A Royal Bank of Canada számításai szerint a jelenlegi nyersanyagárak mellett a világ legnagyobb bányavállalatai közé tartozó Rio Tinto, BHP Group, Anglo American és Glencore együtt 140 milliárd dollár adózás, adósságtörlesztés és amortizáció előtti eredményre számíthat. 2015-ben, amikor a számukra fontos bányászati termékek árai a mélyben voltak, ez az összeg csak 44 milliárd dollár volt.
Bár tavaly már nőtt a beruházásokra költött összeg, az még mindig harmadával kevesebb, mint 2012-ben, a legutóbbi árupiaci felfutás végén, az osztalékok nagysága viszont 125 százalékkal felülmúlta az akkori szintet. Ennek nyomán már több jelentős bányavállalat vezetője is arról beszélt az utóbbi időben, hogy az új feltárások nem pótolják a kitermelt mennyiségeket.
Tartósan magas árszint mellett valószínűleg indulnak azért majd új beruházások, de a Nemzetközi Energia Ügynökség arra hívta fel a figyelmet, hogy az energetikai átmenethez szükséges egyes anyagokból 2040-ig a négyszeresére kellene emelni a hozzáférhető mennyiséget, ennek biztosítása pedig pörgő beruházások mellett is kihívás lenne. Lítiumból és kobaltból például a már működő és kialakítás alatt lévő bányák csak a szükséges mennyiség felét lesznek képesek majd fedezni 2030-ban a szervezet előrejelzése szerint.
