(A szerző az Accorde Alapkezelő Zrt. vezérigazgatója.)
Tavaly novemberben Törökország vezetői letették a garast egy ortodox gazdaságpolitikai fordulat mellett. Ennek lényegi eleme volt, hogy hagyják a török jegybankot dolgozni. Négy hónappal és 875 bázispontnyi kamatemeléssel később úgy tűnik, az ország vezetőjének elege lett az ortodox útból. Recep Tayyip Erdogan leváltotta a török jegybank elnökét.
A jegybankelnök elbocsátása persze lehet egy egyszerű blame game*azaz valakinek „el kell vinnie a balhét” része is, a gyenge népszerűségi és gazdasági mutatók miatt. Nem elképzelhetetlen, hogy valamiféle ortodox vonal talán továbbra is fennmarad. Ugyanakkor a törökök nem először játszanak a tűzzel, és az ő helyzetükben ez előbb-utóbb vissza fog ütni.
A szigorú monetáris politikára az infláció letörése miatt van szükség. Az infláció pedig azért magas, mert az ország politikai vezetése saját túlélése érdekében mindig fontosabbnak tartotta a növekedést az inflációnál és a devizaárfolyam alakulásánál. Így az alacsonyan tartott kamatok ugyan pörgették a növekedést, de ezzel párhuzamosan a török líra folyamatosan leértékelődött.
A leértékelődés mértéke számok szintjén is brutális: öt évvel ezelőtt három líráért lehetett egy dollárt venni, ma ehhez már nyolc lírát kell adni. Összevetésül: öt éve 281 forintért lehetett dollárt venni, ma 308-ért, de
ha a törököket követtük volna, akkor ma már 750 forintot kellene adni egy dollárért és közel 900-at egy euróért.
Ennek megfelelően a török gazdaság is csak lírában növekszik, valójában a gazdaság dollárban mérve évek óta stagnál, esik. Így papíron jól mutat a török növekedés lírában, de keményvalutában sehova nem jutottak évek óta. Ötéves távon a török tőzsdeindex közel felezett dollárban, ami jól mutatja a gazdasági „sikereket”.
Tavaly év végén úgy tűnt, hogy talán a gazdasági kényszerűség vagy a józan ész oltárán visszatérnek egy normálisabb gazdaságpolitikához, amelyhez elengedhetetlen az infláció megállítása. Ez pedig csak a líra stabilizálásával és magasabb kamatokkal lehetséges. A befektetők kifejezetten megörültek a fordulatnak, a török eszközök árfolyama október vége és március közepe között dollárban 61 százalékot emelkedett, hogy aztán a hétvégi hírek hatására egy nap alatt 20 százalékot essen.
A törökök évek óta többet költenek annál, mint amit megtermelnek, de ennek beismerése olyan növekedési áldozattal jár, amelyet a politika nem mer, nem tud bevállalni. Jól hangzik a gazdaságpolitika normalizációja, de ha ez alacsony növekedéssel és politikai népszerűségvesztéssel jár, akkor köszönik, de nem kérnek belőle. Ez a politika pusztító, önsorsrontó természete.
A fentiekről a skorpió és a róka története jut eszembe. A skorpió álldogál a folyóparton, arra megy a róka. A skorpió megkéri a rókát, hogy vigye át a folyó túloldalára. A róka ellenkezik, mondván, hogy a skorpió meg fogja marni őt. A skorpió megnyugtatja, hogy nem fog ilyet tenni, hisz akkor ő is belefullad a vízbe. Megegyeznek. A folyó közepén azonban a skorpió megmarja a rókát. Ahogy a méreg terjed szét a róka testében, megkérdi tőle: skorpió, miért tetted ezt? Most mindketten meghalunk! Tudom róka, tudom, nem tehetek róla, ilyen a természetem!
A fentiek alapján, a török politika sokadszorra húz a 19-re lapot. Ugyanis az ország mindenféle standard szerint is ki van véreztetve. A jegybank devizatartalékai több mint mínusz 40 milliárd dolláron vannak. Jól olvasták, mínusz. Tehát nemhogy tartalék nincs, hanem tartozás van tartalék helyett.
És egy ilyen helyzetben rúgták ki a piac által megbízhatónak tartott, gazdasági fordulatban gondolkodó, azt hitelesen képviselő jegybankelnököt. Az sokat elárul arról, hogy mekkorát változott a világ 13 év alatt, hogy 2008 végén, amikor Magyarország devizatartalékai az úgynevezett Guidotti-Greenspan-szabály alá csökkentek, akkor az országnak az IMF-hez kellett fordulnia, mert teljesen megszűnt a külső finanszírozásunk. A magyar helyzetben ez a mutató igazságtalanul számolt, de ezt most engedjük el. Maradjunk annyiban, hogy most, 13 évvel később a törökök negatív devizatartalékkal még nem számítanak becsődölt országnak, sőt. A környezet nagyon megengedő most, és ez a kedvező helyzet még fennmaradhat egy darabig.
Ugyanakkor azt látni kell, hogy a gazdaság dollarizációja ezerrel zajlik, a lakosság elfordul a lírától, dollárban tartja a megtakarításai egyre nagyobb részét. Egy ilyen folyamat is eljuthat olyan bizalomvesztésig, amely a bankok megrohanásához, a pénzügyi közvetítő rendszer összeomlásához vezet. Ebben pedig egy nulla tartalékkal rendelkező jegybank érdemi szerepet nem fog tudni vállalni. Így valamikor a nem túl távoli jövőben megtörténhet az IMF történetének legnagyobb hitelnyújtása, ami már a mai számok alapján is százmilliárd dolláros nagyságrendnek néz ki.
Rövidtávon ugyanakkor jó eséllyel a piac megnyugszik majd. A Covid utáni globális gazdasági fellendülés a törökök számára is kedvező lesz, a növekedés és a fizetési mérleg szempontjából is. Így bőven lehet néhány jó év, negyedév. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy a skorpió skorpió marad akkor is, ha ezzel a saját vesztét okozza.
