Sok fejlődő országban nehéz és költséges a kisgyerekek felzárkóztatása, pedig azt már tudjuk, hogy nem lehet elég korán elkezdeni. Jamaicában már 30 éve működik egy családlátogató program, ami a gyerekek fejlesztését célozza, és nemrég ennek egy felnagyított változatát tesztelték kísérleti módszertannal Kínában is.
James Heckman és szerzőtársai azt vizsgálták meg véletlenszerű, kontrollált kísérletekkel, hogy mennyire ültethető át a Jamaicában sikeres program Kína legszegényebb területére. Kína vidéki, hegyvidékes részéről választottak ki egy települést, ahol a családok egy részét látogatták a program által képzett fejlesztők, a másik részét viszont nem.
Összesen több mint 1500 család vett részt a programban, mindegyikükhöz olyan fejlesztő érkezett, akinek azonos volt a végzettsége a gyermek szüleivel vagy gondviselőivel. A fejlesztők fő feladata az, hogy a gyerek nevelőinek megtanítsák, hogyan tudnak a fejlődésüket legjobban segítő módon foglalkozni velük.
A kiválasztott családokat speciális algoritmusok segítségével társították a hozzájuk leginkább hasonlító olyan családokhoz, akik nem vettek részt a programban. Mindkét csoport gyerekei kaptak táplálkozás-kiegészítőket, a kontroll csoportban lévők azonban egyéb fejlesztéseket nem.
A fejlesztés a nyelvi és kognitív képességeket, a finommotoros képességeket, illetve a szociális és érzelmi képességeket célozta. A családlátogató lejegyzetelte, hogy ki foglalkozik a gyerekkel, mennyit játszanak vele, elvégzik-e a megadott feladatokat két foglalkozás között. A látogatások heti rendszerességűek voltak és majdnem két évig tartottak.
A program lényege, hogy
a másfajta felzárkóztató programokhoz képest nagyon olcsó, hiszen még 1500 családnál is mindössze 91 látogatóra és 24 projektszervezőre van szükség.
Ezen kívül semmi mást nem igényel a program, így a szegényebb régiók is megengedhetik maguknak.
Az eredmények szerint jelentősen jobban teljesítettek a programban résztvevő gyerekek, mint azok, akik csak táplálkozás-kiegészítőket kaptak.
Jobb lett a nyelvi és kognitív képességük és a finom-motoros képességük is javult.
A fejlődésbeli különbség nagyobb volt a fiúknál mint a lányoknál, de ennek az az oka, hogy a kiindulási pontban a lányok már fejlettebbek voltak, mint a velük azonos korú fiúk. A szociális és érzelmi képességekben azonban még így is a lányok fejlődtek jobban.
Összességében a program sikeresnek mondható, ráadásul 1500 család bevonásával is ugyanolyan eredményeket értek el, mint a 100 családot magában foglaló jamaicai programban, és ez arra utal, hogy a módszertan jóval nagyobb méretben is beválik, akár szélesebb körben is alkalmazható.
Mivel leginkább a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket segíti, és ahol ők laknak, ott általában nincs pénz drága fejlesztő programokra, ezért fontos előnye a módszertannak az, hogy az eredményesség mellett nem kerül sokba.
