Nem sajnálja a kormány a pénzt a turizmus megmentésére, a legalább 600 milliárdos csomagból bőségesen jut kormányközeli üzletembereknek is. A szektor kevésbé szerencsés szereplői számára viszont egyelőre nem az a kérdés, mit fejlesszenek állami pénzből, hanem hogy hogyan élik túl 2020-at. Ebben a külföldi turistákra valószínűleg csak mérsékelten lehet számítani, a magyarok közül pedig sokaknak az a bajuk, hogy vagy idejük van, vagy pénzük. A megélhetésüket elvesztők nyilván nem az üdülést tervezik, a munkájukat megtartók közül sokaknak viszont – munkaadójuk utasítására – már fel kellett használniuk az idei szabadnapjaik jelentős részét, így kevesebb marad nyaralásra.
Ez a probléma a járványt már leküzdő Új-Zélandon is, ahol a miniszterelnök arról beszélt, hogy a munkaadóknak érdemes lenne megfontolniuk a négynapos munkahét bevezetését, mert ez segítene a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésében,
és jót tenne a turizmusnak is.
Az utóbbi ugyanis erősen megszenvedi a határok lezárását és a belföldi kereslet megcsappanását, aminek ugyanaz a kettős oka van, mint Magyarországon. Márpedig ha megvalósulna a négynapos munkahét, és az új szabadnap péntekre vagy hétfőre esne, akkor minden hétvége olyan hosszú hétvége lenne, amelyet korábban tavasztól őszig idehaza úgy várt rengeteg turisztikai szolgáltató, mint kisgyerekek a Jézuskát.
Az új-zélandi kormányfő azzal érvelt, hogy a járvány idején rengeteg tapasztalatot szereztek a vállalatok a hatékonyabb munkaszervezéssel kapcsolatban, ami segítheti a négynapos munkahét megvalósítását. Azért hozzátette, hogy mindez végső soron a munkaadókra és a munkavállalókra tartozik, azaz a kormány nem akar semmit kötelezően előírni.
Ez már csak azért is érthető, mert nagyon nem ugyanaz a feladat lenne bevezetni a négynapos munkahetet a szolgáltató vállalatoknál, mint a gyárakban. Korábban mi is több nemzetközi példát mutattunk be a rövidített munkaidőre, és nem véletlen, hogy ezek mind szolgáltató cégek voltak, termelőüzem egy sem akadt közöttük.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy itt nem olyan munkaidő-csökkentésről van szó (például a megrendelések visszaesése miatt), amely a fizetések megvágását vonja maga után. A dolgozók bére nem csökken, ami mögött az az alku van, hogy ugyanúgy elvégzik a munkát, csak hatékonyabban és rövidebb idő alatt. Ez a termelékenységre már amúgy is kihegyezett gyárakban sokkal kevésbé képzelhető el.
A kérdés azonban így is fontos, hiszen a fejlett országokban – hazánkban is – a gazdaság legnagyobb részét a szolgáltatások adják.*Igaz, ebbe nemcsak a klasszikus irodai munkák tartoznak bele, hanem például az egészségügy és az oktatás is. Az más kérdés, hogy idehaza nehéz elképzelni, hogy a munkaalapú társadalom fontosságát gyakran hangsúlyozó kormány szimpatizálna a rövidített munkaidő gondolatával.
Most valószínűleg a munkaadókon is csökken a nyomás. A magyarországi szolgáltató központoknál megfigyelhető volt, hogy az utóbbi években a fizetések mellett azzal is igyekeztek versenyezni, hogy hetente hány napot dolgozhatnak otthonról az alkalmazottak. Ez idővel akár a négynapos munkahét felé is elvezethetett volna, most azonban a munkaerőhiány enyhülésével erre még biztosan várni kell. Igaz, a nemzetközi példák alapján egyébként is inkább a kisebb és közepes vállalkozások járnak élen a rövidebb munkaidő bevezetésében, de azért multi példa is van, mint a Microsoft Japánban, ahol ennek nyomán 40 százalékkal nőtt a hatékonyság.
A külföldi példák azt is mutatják persze, hogy nem mindenhol jön be teljesen a négynapos munkahét. Van, ahol csak az év egy bizonyos szakaszára korlátozták az alkalmazását, máshol pedig szigorú hatékonyságnövelő szabályokhoz kötötték a rövidebb munkaidő bevezetését. De ahogy a Conversation cikkének HR-menedzsment professzor szerzője megjegyzi, még akkor is érdemes kísérletezni ezekkel, ha végül elvetik a bevezetését, közben ugyanis rengeteg dolog kiderülhet arról, hogyan lehet a vállalat hatékonyságát javítani, mi szívta el addig értelmetlenül a dolgozók idejét és energiáját.
Ha pedig sok helyen vezetik be a négynapos munkahetet, annak már társadalmi szinten is érzékelhető hatása lesz, kevesebb autó lesz például az utakon, így csökken a dugókban töltött idő, a balesetek száma és a szén-dioxid-kibocsátás is. Az utóbbit persze árnyalhatja, ha helyette hosszú hétvégézni mennek az emberek, a turizmusból élők viszont nagyon örülnének ennek.
Világ
A Marshall-tervnél is nagyobb az új német kormánykoalíció költségvetési csomagja
Ukrajnának máris megszavaztak egy katonai segélycsomagot.
Megbukott Ausztriában az a modell, hogy az ételfutárok alkalmazottként dolgozzanak
A Lieferando elbocsátja az összes alkalmazottját, a futárok csak szerződéses vállalkozóként dolgozhatnak tovább.
Életünk végéig dolgoznunk kell, ha a társadalom ennyire elöregedik
Az öregedő országokban egyre több 65 éven felüli dolgozik és a relatív szegénységben élő idősek aránya is nő.
Fontos
Még kényelmetlenenebb helyzetbe került az alapítványi botrány nyomán Varga Mihály
Korábban jó ötletnek tűnhetett a jegybanki alapítvány vagyonának beolvasztása az MNB-be, de a botrány és vagyonvesztés után már nagyon más a helyzet.
Ne támogassuk tovább a gazdagokat!
Közvetlenül és közvetve is sok pénzzel támogatja a földgáz, a benzin és a gázolaj felhasználását az állam, ami növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az ellenzéki győzelem esélye esztelen állami költekezéshez vezet
A kormány természetének megfelelően saját politikai hatalmának biztosítására törekszik, a társadalmi jólét tartós emelésére csak a látszat szintjén.
