Nem kell messzire mennünk, hogy kipróbálhassuk, mivel járnak a Karácsony Gergely által javasolthoz hasonló sebességkorlátozó intézkedések a gyakorlatban. Grazban lassan harminc éve hatályosak a budapesti főpolgármester által tervezetthez hasonló korlátozások, vagyis a főutakon 50, a mellékutcákban 30 kilométer/órás maximális sebességhatár. Igaz, a közel félmilliós lakosságú osztrák város sok szempontból különbözik Budapesttől, az ott felhalmozott tapasztalat mégis segíthet abban, hogy viszonylag objektív alapokon értékelhessük a főpolgármester felvetését.
Kezdetben nagy volt az ellenállás
Graz Európában elsőként szánta el magát a városi sebességkorlátozások szigorítására 1992-ben, az új rendszer élesítését azonban hosszú előkészítés előzte meg. A harmincas zónákat csak kétéves sikeres próbaidőszak után véglegesítették, amit kutatások és az érintettekkel való egyeztetések sora egészített ki. Az eredmények alapján végül a mellékutcákon túl az iskolák és a kórházak előtti útszakaszokon is bevezették a harmincas korlátozásokat, így
a város úthálózatának közel 80 százalékán lassították le még a szokásosnál is jobban az autós forgalmat.
Persze mindez nemcsak a harmincas táblák felszerelését jelentette, hanem ahol szükséges volt, újraprogramozták a jelzőlámpákat, átalakították a kereszteződéseket, és elvégeztek mindenféle olyan forgalomszervezéssel kapcsolatos módosítást, amit egy szakértőkből és rendőrökből álló munkacsoport szükségesnek tartott, a lakosságot pedig széleskörű és változatos kampány keretében tájékoztatták.
A közvéleményből eleinte ellenállást váltottak ki a szigorítások, a próbaidőszak – amit részben a közfelháborodás csillapítása végett indítványozott Graz akkori alpolgármestere – tapasztalatai azonban alaposan átformálták a lakosság vélekedését. A kétéves teszt lezárulta után a többség már a változások megtartása mellé állt, még annak ellenére is, hogy harminccal haladni a legtöbb gépkocsival finoman szólva is idegőrlő.
Leginkább a biztonság (és a sok traffipax) szól a lassítás mellett
Grazban alapvetően a gyalogosok és a biciklisek védelméért vezették be a korlátozásokat. A tapasztalatok szerint a harmincas zónákban be is következett a balesetek számának és súlyosságának várt csökkenése. Kezdetben a súlyos kimenetelű esetek 25 százalékos visszaesése volt mérhető, a karambolok, gázolások 80 százaléka pedig a város úthálózatának azon 20 százalékán történt, ahol a gépkocsiknak az 50-es korlátozást kellett betartaniuk. Összességében
12 százalékkal csökkent a balesetek száma.
Sajnos azonban a pozitív eredmények fenntartásához egyre több, idővel már a rendőrség kapacitásait is meghaladó számú sebességmérés vált szükségessé, a fokozott ellenőrzéseknek köszönhetően azonban 2010-re ismét fegyelmezettebbé váltak az autósok.
Csendesebb lett a város, és meglepő módon a levegő is jobb lett
Járulékos hatásként átlagosan három decibellel lett csöndesebb a város, továbbá a levegő is javult. A harmincas övezetekben mért nitrogén-oxid-koncentráció negyedével esett vissza a tesztfázis során, annak ellenére, hogy a belső égésű motorok és a kipufogógáz-tisztító berendezéseik lassú haladás esetén rendkívül alacsony hatékonysággal működnek.
Valószínűsíthető, hogy a kis sebesség ezen következményeit részint ellensúlyozza az egyenletesebb – a károsanyag-kibocsátás szempontjából igazán kedvezőtlen -, erős fékezésektől és gyorsításoktól mentes tempó. Ráadásul a sebességkorlátozások következtében a gyalogos és biciklis közlekedés valamivel vonzóbb alternatívává válik, ami összességében szintén a levegőminőség javulását eredményezi.
