Németországban egyre fokozódik a kígyóuborka helyzet. Arról a nálunk is sokak által kritizált jelenségről van szó, hogy az uborkákat egyesével műanyagba csomagolják, és úgy árulják, hogy közben rengeteg soha le nem bomló hulladék keletkezik.
A vásárlók többsége határozottan nehezményezi a műanyag-burkot, és ennek a véleményének hangot is ad, a boltláncokat így egyre erősebb nyomás alá helyezi. Németországban odáig jutott az ellenkezés, hogy egyes szupermarketek kivették a kínálatukból a csomagolt uborkát. De ekkor rádöbbentek, hogy a kérdés ennél sokkal bonyolultabb.
Műanyag burok nélkül az uborka gyorsabban romlik. Főszezonban ez nem túl nagy probléma, mert a termelőtől viszonylag hamar eljut a termék a vásárlóig. A vevők azonban nem csak főszezonban akarnak uborkát venni. Ilyenkor messzebbről kell hozni a zöldséget, Németországba például jellemzően Spanyolországból jön az import uborka, ám ha nem fóliázzák be, akkor akár már útközben is megromolhat.
A rothadó uborkát teljesen feleslegesen, szemétként szállítja a kamion több ezer kilométeren keresztül, amit úgy is lehet értelmezni, hogy ugyanannyi uborka eladása csak jóval több szén-dioxid kibocsátásával érhető el. Ráadásul a csomagolatlan uborka az üzletek polcain is csak rövidebb ideig tartható, hiszen eleve érettebben érkezik az üzletbe (és ott sem védi a műanyag). Ez a tapasztalatok szerint azt jelenti, hogy az üzletbe beérkező uborka 10 százalékát nem lehet eladni, a szemétbe kerül.
Egyelőre nem világos, hogy mi lesz a probléma megoldása. A kiskereskedők egy része az ellátási lánc és a tárolás gyökeres átszervezésével próbálkozik, mások viszont ezt nem tartják kivitelezhetőnek, és inkább új csomagolóanyagok után kutatnak. Az biztos, hogy a vásárlói nyomás miatt a jelenlegi rendszer tarthatatlan, de lehet, hogy még sok időre van szükség, amíg az iparág kidolgozza a megoldást.
