A kínai tőzsde értéke – pontosabban az összes tőzsdére bevezetett kínai cég piaci kapitalizációja dollárban számolva – 2014-ben lehagyta a japánt, és a világ második legnagyobbja lett az amerikai mögött. Egészen mostanáig, tegnap ugyanis a Bloomberg szerint Tokió visszavette a második helyet. (A kínai szárazföldi tőzsdék cégei 6090 milliárd dollárt érnek, a japán cégek értéke pedig 6170 milliárd dollár ma. A helyzetet bonyolítja, hogy a hongkongi tőzsdén, ahol jelentős részben szintén kínai cégekkel kereskednek, további 5100 milliárd dollárnyi részvény forog.)
A szimbolikus helycsere oka, hogy a sanghaji tőzsde idén eddig 16 százalékot esett, ráadásul a jüan is közel 7 százalékot vesztett értékéből a dollárral szemben az utóbbi két hónapban. Eközben a japán jen erősödött, és a tokiói tőzsde csak kisebb mértékben esett vissza. A kínai pénznem hamarosan rekordmélységbe süllyedhet elemzők szerint, ha nem lép közbe a kínai jegybank.
A befektetők azért fordulnak el a kínai eszközöktől, mert sokasodó kockázatokat látnak. A Trump-kormányzat ugyanis pont akkor kezdett elképesztő gazdasági nyomásgyakorlásba, amikor a kínai gazdaság egyébként is sebezhető állapotban volt. A kínai pártvezetés évek óta nehéz helyzetben egyensúlyoz: úgy próbálja lassítani a kínai cégek eladósodását és kiegyensúlyozni a gazdaságot az exportszektor túlsúlya felől a belső fogyasztás és a szolgáltatások felé, hogy közben kiszámítható mederben történjenek az események, ne érje túl nagy sokk a gazdaságot.
A kínai exportszektort fenyegető kereskedelmi háború jelenleg ott tart, hogy egyelőre a Trump-kormányzat 200 milliárd dollárnyi USA-ba irányuló kínai importtermék vámját nemcsak az eddigi fenyegetés szerinti 10 százalékra, hanem 25 százalékra emelné (a már most hatályban lévő, 50 milliárd dollárnyi kínai importot érintő amerikai büntetővámokon felül).
A kínaiak válaszul zsarolásról és ellencsapásokról beszélnek, a tárgyalások pedig elakadtak – részben azért, mert a kínaiak nem bíznak az amerikai kereskedelmi tárgyalókban, akik maguk sem képviselnek egységes álláspontot, ráadásul az elnök is rendszeresen aláássa a hitelességüket. Trump már azt is kilátásba helyezte, hogy az USA-ba érkező teljes, 505 milliárd dolláros kínai áruforgalom egészét büntetővámokkal sújthatja.
A kereskedelmi vita mindkét országnak fájni fog. Az amerikai fogyasztók magasabb árakkal, az amerikai nagyvállalatok pedig káoszba süllyedt ellátási láncokkal és bizonytalan beruházási kilátásokkal szembesülhetnek majd a vámháború miatt. Egyelőre azonban az USA makrogazdasági mutatóin nem látszanak a problémák, a kínai gazdaságon viszont annál inkább. Például máris romlani kezdtek a konjunktúramutatók. Az elemzőket most főleg a jüan mélyrepülése aggasztja: ha folytatja az utóbbi hetekben látott zuhanást, az felgyorsíthatja tőke kimenekülését, ami tovább súlyosbítja a kínai pénzpolitika dilemmáit. De nemcsak Kínának, hanem a kínai piacon aktív nyugati cégeknek is komoly veszteségük lehet a jüan elértéktelenedéséből.
