Borsodi és nógrádi szintű munkanélküliséget okozhat Dunaújvárosban a vasmű leépítése
Tömeges elbocsátás indult a Dunai Vasműben, a héten 1700 főnek már felmondtak, de az leépítésnek még nincs vége, összesen akár 2600 dolgozó veszítheti el a munkáját. Dunaújvárosban már a felmondások előtt is viszonylag kedvezőtlen volt a munkaerőpiaci helyzet, amin drasztikusan ronthat az újabb álláskeresők megjelenése.
Előzmények: az egykori Dunaferr agóniája évek óta tart, a vasművet mostani tulajdonosa, a Liberty Steel is már a magyar kormány közbenjárásával vette meg 2023-ban. A cégcsoport fenntartására azóta még legalább 100 milliárd forintot költött a kormány a Telex összesítése szerint, ami az utóbbi években termelés helyett a szén-dioxid-kvóták értékesítéséből élt.
A bérfizetés már tavaly nyáronakadozott, állásidőre kerültek a dolgozók és leállította a kokszoló kemencéket a Liberty (ezek tönkremennek, ha egyszer kihűlnek). Az év végére felmerült újabb cégek bevonása is a vasmű működtetésébe, de erről szóló megállapodás azóta sem született, és eleve csak jócskán lecsökkentett termelési szint került szóba.
Még május elején is volt két érdeklődő hengerműre (ezek mellett még a vasműhöz tartoznak a régóta álló, így már csak óriási költségek árán újraindítható kokszolók és nagyolvasztók, igaz, külön cégbe szervezve), de annak megmentése is csak ezer munkahely megőrzését eredményezhette volna a 2800-ból.
Számokban: Dunaújvárosban az országos és a Fejér megyei átlagokat is felülmúlta nyilvántartott álláskeresők aránya a munkavállalási korú népességhez képest az elbocsátásokat megelőzően. A hátrányban vélhetően a vasmű mostoha sorsa is szerepet játszik, aminek létszáma több mint 600 fővel csökkent tavaly november óta.
Májusban 1152 álláskereső volt Dunaújvárosban, és bár vélhetően az elbocsátott, illetve az az előtt álló 2600 főnek csak egy része lakhat a városban, az álláskeresők aránya a Borsod-Abaúj-Zemplénben és Nógrádban tapasztalt, 8 százalék fölötti szintre nőhet a leépítés után, sőt, jócskán meg is haladhatja azt.
Alulnézet: a kormány képzéseket kínál az elbocsátott dolgozók számára, amelyekhez a minimálbér 70 százalékának megfelelő havi támogatást is biztosít. Kézenfekvő megoldás lenne a közeli Iváncsán tavaly átadott akkumulátorgyár felé terelni a vasmű egykori dolgozóit, de ott is leépítések zajlanak.
Tágabb kontextus: az 1970-es évek óta folyamatosan gyűlik a tapasztalat Európában az acélipar leépülésének hosszan tartó és drámai következményeivel kapcsolatban, nem csoda tehát a kiemelt kormányzati figyelem – a fenti térképen is látszik, hogy a magyar nehézipar egykori központjainak helyet adó térségekben máig gyengék a munkaerőpiaci adatok.