Alison Green népszerű amerikai blogger a legkülönfélébb munkahelyi témákról teszi közzé bejegyzéseit, általában tanácsokat ad az olvasóinak. A minap egy egészen bizarr sztorival állt elő: a történet egy olvasó férjének cégénél játszódott le, a vállalat informatikai osztályán – ahol egyébként a férj is dolgozik.

A társaság új kollégát keresett, és a járványra való tekintettel a toborzást, illetve a felvételi beszélgetéseket nem személyesen, hanem távoli kapcsolattal, videokonferenciás beszélgetésekkel rendezte meg. A kiválasztás háromlépcsős volt, és a harmadik körbe már csak egyetlen jelölt jutott be, őt aztán fel is vették a céghez. Green a blogbejegyzésben Johnnak nevezi az illetőt.

Amikor azonban John munkába állt, azonnal némi zavar keletkezett az éterben. Johnnak megváltozott a frizurája, és kiderült, hogy szemüveges. Szívesen beszélt arról, hogy otthon a garázsban kénytelen dolgozni, mert a felesége és a három gyereke otthon van – csakhogy az interjúban mintha arra célzott volna, hogy egyedülálló, és láthatóan nem egy garázsból jelentkezett be. John nem tud válaszolni bizonyos kérdésekre, amelyeket az interjúztatás során átbeszéltek vele, zárkózott és félénk személyiség, márpedig az interjúkban nagyon magabiztosnak és szókimondónak tűnt.

John nem az a John.

Az olvasó először azt vetette fel a férjének, hogy biztosan a cég hibázott, például a HR osztály összekeverte a jelentkezéseket, és nem annak a jelentkezőnek ajánlotta fel az állást, akit kiválasztottak. Csakhogy amint írtuk, a kiválasztás harmadik körébe már csak John jutott be, a többiek pedig addigra mind megkapták a visszautasító értesítésüket.

A furcsaság a férj főnökének is hamar feltűnt, ketten alaposan megbeszélték a dolgot, és mielőtt alaptalanul gyanúsították volna meg Johnt, utánajártak az ügynek. A HR osztállyal egyeztettek, és kiderült, hogy nem volt kavarodás, a harmadik fordulóba jutott jelölt életrajza stimmel, és jó címre küldték ki az állásajánlatot.

A férj és a főnöke ezek után a jogi osztályhoz fordult, amely felkérte a HR-eseket, beszélgessenek el Johnnal, de ne essenek neki, mintha hazudozó lenne, csak próbálják finoman rávezetni, hogy csalást sejtenek a háttérben. Eközben a jogi osztály felkérte az informatikai biztonsággal foglalkozó részleget is, hogy nézzen rá John laptopjára, hátha van nyoma annak, hogy a neki kiadott feladatokat nem is ő végzi el, esetleg külső segítséget vesz igénybe.

Amikor azonban a HR vezető felhívta Johnt és feltette neki az első puhatolózó kérdést, John letette a telefont, majd elérhetetlenné vált. A cég Green blogbejegyzésének idejében épp azon dolgozott, hogy visszaszerezze Johntól valahogy a laptopot, és kiderítse, milyen belső vállalati információkhoz juthatott hozzá, és egyáltalán ki ő a valóságban?

Green azt mondja, hogy bár a történet egészen bizarr, a távoli munkavégzés elterjedésével egyáltalán nem kivételes. Annyira nincs személyes kapcsolat, hogy vannak, akik megpróbálkoznak másokkal elvégeztetni a felvételi interjúkat, azaz mással felvetetni magukat egy céghez. Ám ennél sokkal gyakoribb, hogy az interjún a valós pályázó áll, csak éppen a háttérben ott ül egy nála képzettebb szakember, aki a nehezebb kérdésekre megsúgja a jó válaszokat.

Green szerint a Johnhoz hasonló jelentkezők kiszűrésére az lehet a megoldás, ha fényképes igazolványt kérnek már az első beszélgetéskor, a súgó alkalmazását azonban szinte lehetetlen kivédeni. Sőt, ha a munkaadó jóhiszemű, akkor ilyen esetben azt gondolja, hogy az újonnan felvett kolléga azért nem teljesít a várt színvonalon, mert még szoknia kell az új állást és a környezetet, így viszont benne van a pakliban, hogy eltelik pár hónap, mire a cég rájön, hogy olyan embert vett fel, aki az adott feladatot lényegében soha nem lesz képes elvégezni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat állásinterjú Amerika csalás távoli munkavégzés Olvasson tovább a kategóriában