Hírlevél feliratkozás
Pálos Máté
2021. november 22. 06:08 Élet, Vállalat

A kisvárdai csigagyár elnyelt 6,5 milliárd forint állami támogatást, Magyarországon vége a csigabiznisznek

Mostanra felverte a gyom az új kisvárdai csigagyár környezetét. Az ország észak-keleti csücskében, az ukrán határtól 22 kilométerre fekvő 16 ezres város legszélén járunk, a Háda használtruharaktára szomszédságában – az alig két éve a helyi kötödésű befolyásos fideszes politikus, Seszták Miklós által ünnepélyesen átadott éticsiga-feldolgozóüzemhez vezető zsákutcát Burgundi utcának nevezték el. A kőhajításnyira lévő Tescónál durván kétszer nagyobb, 12 ezer négyzetméteres üzemben több száz munkásnak kellene az éticsigát tonnaszámra tisztítani, zsigerelni, főzni, pácolni, betölteni, fagyasztani, ízletes „Burgundi csigaként“ tucatjával becsomagolni, hogy a tele kamionok elindulhassanak Franciaország felé.

De a bőkezű, mintegy 6,5 milliárd forintos állami támogatással felhúzott üzem üres. A váratlanul földbe állt cég csődeljárás alatt áll, információink és sajtóhírek szerint munkabérekkel tartozik az egykori üzemi dolgozóknak, a magyar külügyminisztérium pedig több milliárd forintot követel tőle vissza. A pandémia és a merész projekt bedőlése megadta a kegyelemdöfést az egykor szebb napokat látott, különböző társadalmi, gazdasági és természeti okok miatt évek óta szűkülő magyar helix pomatia-ágazatnak, „a csigázásnak“ is, avagy:

hogyan szorult ki Magyarország az amúgy növekvő globális csigabizniszből?

Az ember több ezer éve eszi a csigát, húsa fehérjében gazdag, szinte zsírmentes, volt, hogy pásztorok dobták vaslapra, máskor meg lakomákon szolgáltak fel a – ha nem is tejjel-vajjal kínált, de – liszten hizlalt, majd a bélsár ürülése miatt napokig éheztetett és főzött példányokat. Igaz, a Petronius által emlékezetesen megénekelt római lakomán mindenkinek csak egyet.

Különböző szárazföldi és vízi fajtáit manapság világszerte ínyencségként fogyasztják a mediterráneumtól Közép- és Észak-Európán át a kanadai Quebecig. Magyarországon a legendásan ízletes, szép nagy éticsiga őshonos és elterjedt, a gasztrokultúrába a csigaevés mégsem épült be.

Viszont gazdag hagyománya van a csigaszedésnek és exportnak. A zamatos éticsigának különösen örülnek a nagy importigényű franciák, akiknél a burgundi csiga nemzeti étel. És nemcsak a „csigaevőként“ elkönyvelt franciák fogyasztják az év végi ünnepi vacsorákon, hanem az odalátogató turisták is, akiknek a párizsi bisztrókban a jól hangzó burgundi csiga rendelése után jó eséllyel Magyarországon vagy Romániában, esetleg Litvániában szedett éticsigát hoznak ki. Pontosabban hoztak ki eddig.

Az ég a házad ideki

Egy 1956-os Filmhíradó szerint már akkor nagy mennyiségben szedték az asszonyok a Sopronhoz közeli zsombékokban az éticsigát, hogy „a jó étvágyú franciák csemegéje“ legyen. De a csigázás a hetvenes-nyolcvanas években pörgött fel igazán Magyarországon: a nyugati importigény is nőtt, mert ott jóformán az összeset begyűjtötték, veszélybe sodorva a fajt, nálunk viszont a Magyar Vadgazdálkodási és Kereskedelmi Vállalat (MAVAD) hatékonyan szervezte meg a „Kárpát-medence kincsei“ közé sorolt helix pomatia gyűjtését és exportját. A 80-as évek utolsó éveiben 7-8 ezer tonna éticsigát is begyűjtöttek az országban évente.

A rendszerváltás után a kisgyerekek kedvenc hidrofób puhatestűjének hogylétét, vagyis az éticsiga-állomány alakulását a falusi gyűjtőpontok és a felvásárlók ellenőrzését a Magyar Éticsiga Terméktanács felügyelte, gyorsan be is vezették a 3000 tonnás évi felső határt, amit a természetvédelmi szempontok fokozatos térnyerésével a 90-es évek második felére 2000 tonnára csökkentettek. 

A védett állattá nyilvánított, akár 6 évig eléldegélő éticsigát – eszmei értéke 2000 forint – tavaszi előbújása után, de a párzási-peterakási szezon beindulása előtti hetekben, április 1. és június 15. között szabad szedni, akkor is csak a 3 centinél nagyobb házátmérőjű példányokat. Azt, akinél gyűjtési szezonon kívül találnak éticsigát, vagy a szezonban nem tudja megmondani a legközelebbi hivatalos felvevőhelyet, ahova a hajnali felszedés után azonnal beviszi, természetkárosítás miatt vonják felelősségre.

A csigaszedés az egész országban elterjedt volt, elsősorban a szegényebb, munkalehetőségben szűkös kistelepüléseken, a bodzavirágot, gombát, gyógynövényeket is gyakran gyűjtő, alacsony keresetű társadalmi rétegek űzték ezt a tevékenységet évről-évre. A szedés helyismeretet igényel, nehéz, hajolgatós, macerás munka. A jó lelőhelyeken egy óra alatt nagyjából 4-5 kilót is össze lehet szedni, amiért az általában kocsmák, boltok udvarában lévő minősített gyűjtőpontokon a 2010-es években mintegy 100-150 forintot adtak kilónként.

Éticsigagyűjtés Lengyelországban. Fotó: MTI

Nagyjából 2010-ig minden évben betelt a kétezer tonna, onnantól viszont fokozatos csökkenés figyelhető meg, az utóbbi 3 évben 200 tonna környékére, idén már mintegy 130 tonnára zuhant az országban gyűjtött csiga mennyisége. A tendencia megállíthatatlannak tűnik

– mondja Pacs István, az Országos Éticsiga Terméktanács elnöke. 

Ettől függetlenül a csiga a 90-es évektől a 2010-es évekig alapvetően prosperáló ágazat volt, a fő exportőröknél egymilliárd forint fölötti éves árbevétellel. Viszont ahhoz, hogy közelebbről áttekintsük a csigabiznisz működését és alkonyát, az ország másik szélére, a hatezres lélekszámú Zalaszentgrótra kell fókuszálnunk, ott ugyanis egy újabb bezárt csigagyárat találunk. A bezárt kisvárdai és az üresen álló zalaszentgróti csigafeldolgozó mögötti cégháló összetartozik, mögötte egy személy áll: William Jean Chapron, a Magyarországra települt francia üzletember. Ő azóta meghatározó szereplője a magyarországi csigaexportnak, hogy a 90-es évek elején megvett egy hűtőházat Zalaszentgrót határában.

Bepácolva visszatöltött csigahús

Chapron a 90-es évek elején indította be a nagyüzemi éticsiga-feldolgozást, és 20 év múlva már az általa vezetett cégen, a francia tulajdonú IMOFI-n és a cég feldolgozó üzemén keresztül a magyar csigaágazat durván felét irányította. Az exporttal a francia éticsigapiac bő egytizedét uralták. A 140, szezonban 300 főt alkalmazó üzemben a 2010-es évek elején 1000 tonna, nagyrészt Magyarországon gyűjtött, Fehéroroszországból és Litvániából kisebb mennyiségben élőimportként behozott éticsigát, valamint pár száz tonna chilei feketekagylót dolgoztak fel, termékeit francia éttermekbe és a francia Metrókba továbbították. Chapronék az akkori hírek szerint abban reménykedtek, hogy idővel a hazai piacon is megjelenhetnek termékeikkel. 

Jelentős iparűzési adót jelentettek a városnak, munkát adtak, háromszor szerveztek csigafesztivált is; örültünk, hogy itt működik ez a vállalkozás, büszkék voltunk rá, az üzem és vezetői a város közéletének szerves részét képezték. Sajnáljuk, hogy végül úgy döntöttek, hogy befejezik itteni tevékenységüket, és Kisvárdán nyitnak üzemet

– mondta Baracskai József zalaszentgróti polgármester a G7-nek.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. A hõkezelt csigaházakból kiszedik a csigahúst a Bourgogne Gastronomie Kft. élõ éticsiga feldolgozó és fagyasztott tésztatermékeket gyártó üzemében Kisvárdán az avatóünnepség napján. MTI/Balázs Attila

Az IMOFI a magyar éticsiga begyűjtéséből is részesedett. Közös céget alapított a magyarországi méz-, dió- és éticsiga-kereskedelemben több évtizedes tapasztalattal rendelkező családi céggel, a Sághegy Kft.-vel. A Zöld Csiga Kft. egy-egy erős évben exportált is, de elsősorban a zalaszentgróti üzemet látta el alapanyaggal. A teljes dunántúli régiót lefedve vásárolta fel tavasszal a gyűjtőpontokra leadott csigákat, 2012-ben még több mint 600, 2015-re viszont csak 154, 2018-ban pedig már csak 22 tonnát.

A visszaesés a Zöld Csiga Kft. árbevételén is meglátszik: pár év alatt a közel 160 millió forintos nettó árbevétel 2019-re 3,3 milliósra csökkent. A Sághegy Kft.-t irányító ifj. Kovács Miklós elmondta: cégük befejezte a csigakereskedelmet, és nem is tervezi újraindítani, aminek fő oka az, hogy a Dunántúlon begyűjtött csigát nem lehet rentábilisan elszállítani Kisvárdáig. 

Az IMOFI kétmilliárd körüli bevételei 2015 és 2018 körül 1,3-1,4 milliárd forintra estek vissza, az adózott eredmény előbb 300 ezerre esett, majd 2019-re mínuszba fordult. 2019-re harmadára csökkent a bevétel. Ebben az évben nyitotta meg az IMOFI leányvállalata, a Kötél Bernadett, William Chapron felesége által vezetett Bourgogne Gastronomie Kft. (BG) az új  kisvárdai üzemet, amely 2019-ben 1,2 milliárd forint árbevétel mellett közel 700 milliós, 2020-ban pedig 1,7 milliárd árbevétel mellett mintegy 950 milliós veszteséget szenvedett el. 2020-ban a cégbeszámolóban 10,5 milliárd forint kötelezettséget tüntettek fel. 

A 2017-es alapkőletételnél, majd a 2019 szeptemberi megnyitónál még mindenki optimista volt. Seszták Miklós, a magyar ipar újrateremtéséről és a régióban megteremtett 300 munkahelyről beszélt, Leleszi Tibor fideszes polgármester és Sáray Zoltán, a KÉSZ Építő Zrt. vezérigazgatójának társaságában. A terv az volt, hogy a két üzem kiszolgálja a dinamikusan növekedő globális piaci igényeket gyorsfagyasztott burgundi csigával és különböző töltött tésztatermékekkel. De hiába ömlöttek az állami milliárdok a két cégbe, ez a terv gyakorlatilag azonnal meghiúsult.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. Román István, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja, Seszták Miklós kormánybiztos, a térség fideszes országgyûlési képviselõje, Kötél Bernadett ügyvezetõ igazgató, William Chapron, az IMOFI S.R.W.S Kft elnök-vezérigazgatója és Leleszi Tibor (Fidesz-KDNP) polgármester az üzemavatón. MTI/Balázs Attila

Utolsó csepp csigavér

A kormányközeli üzletemberek házipénztárjaként működő Eximbank 2017-ben összesen 4,9 milliárd forintot hitelezett a cégnek a Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramjának keretei között. 2018-ban a cégpapírok már a Külügyminisztérium 2,6 milliárdos támogatását is feltüntetik, 2019-ben pedig újabb 165 millió forint exportélénkítő hitelt kaptak a tésztagyártás finanszírozására. Mindezen túl a Magyar Kereskedelmi Banknak (MKB) is 653 millió forint értékű zálogjoga van a céghez köthető ingatlanokra, a bank az anyavállalatnak, az IMOFI-nak nyújtott hitelt 2017-ben, az IMOFI ingatlanjai viszont a leányvállalathoz kerültek, amikor a tulajdonosok tőkét emeltek a cégben, és áthelyezték a termelést Kisvárdára.    

A BG és a kisvárdai üzem alig két év alatt állt a földbe. A tulajdonosok 2021 augusztusában kértek csődvédelmet, ami 180 napos fizetési haladékot jelent követelések teljesítésére. A külügyminisztérium, pontosabban az alatta működő  Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) felmondta a támogatási szerződését, és kamatostul követeli vissza az általa folyósított 2,5 milliárd forintos támogatást. Az Eximbank és az MKB is felmondta a hitelszerződéseit.

A külügy arra hivatkozott, hogy a BG 2020-ban a vállalt 300 fős átlagos foglalkoztatás helyett csak 184 fős átlagot ért el, a vállalt 15 felsőfokú végzettségű alkalmazott helyett csak 8-at tudott foglalkoztatni, valamint megszegte a beszámolási és tájékoztatási kötelezettségét is.

Az állami támogatások és hitelek miatt várható, hogy a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetnek minősíti a BG-t, ez esetben a csődeljárás során a bíróság állami felszámolócéget jelölheti ki a reorganizációra vagy felszámolásra – ám erről még nem született kormánydöntés. Ha megszületik, akkor az állami felszámolócég értékesítheti az üzemet és a gépeket, a kft. pedig megszűnik.

Forrásaink szerint akárki számolja is fel a céget,

a csigázás újraindítására nincs esély, a két üzem és a mögöttük álló cégek bedőlésével a magyar csigaexport az egyhuszadára esett vissza, és a visszaépülésére nem sok esély van.

Az országban egyetlen üzemben, a szintén Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vaján működő Mantar Kft. gyárában dolgoznak fel száz százalékban Magyarországon, a keleti országrészben gyűjtött csigát szezonálisan, évente mintegy 120-130 tonnát. Mivel a cég elsődleges tevékenysége a savanyított zöldségkonzerv-gyártás és export, nem is tervezik a csigázás nagy mértékű bővítését, a jelenlegi helyzetben sem. Ráadásul a Mantar csak jelentősebb beruházás után exportálhatná a legkeresettebbnek számító terméket, a visszatöltött burgundi csigát.

Vaján az éticsigákat ugyanis nem töltik vissza a házukba: az élő éticsigákat osztályozzák méret szerint, majd visszahibernálják őket. Ebben az állapotban “vágják le” a csigákat, éheztetés után, forró gőzzel. Utána kézzel, egyenként, kétágú csigatűvel tekerik ki a húst, levágják a belet, a zsigereket, majd a csigaházat megtisztítják, a fagyasztott húst és a csigaházat pedig külön exportálják. A pácolást, visszatöltést, fűszervajas lezárást már a francia partner végzi – hogy a végtermék burgundi csiga lehessen.

Sajnálom, hogy ez történt Kisvárdán, a szakértelem és a csigázásban szerzett tapasztalat biztosan nem hiányzott.

– mondja Tóth Sándor, a Mantar Kft. ügyvezető igazgatója.

Egy másik piaci szereplő ezt azzal egészítette ki, hogy “lehetne ezt nagyobb léptékben is jól csinálni, újra, de ahhoz át kellene alakítani a szabályozást, és átverni a nagyobb felvásárlási árat.” 

Csigatenyésztők ideje

A kisvárdai csigaüzem történetének elsődleges szereplői, a BG-t vezető Kötél Bernadett, és az IMOFI-t képviselő William Chapron nem reagáltak megkeresésinkre, így a cégháló összeomlásáról és eladósodásáról nincsenek közvetlen információink a nyilvános cégadatokon túl.

Számos makrogazdasági tényezőről jó pár agrárügyben járatos forrásunk beszélt. Ezek alapján az ágazatot már azelőtt belső ellentmondások feszítették, hogy az európai éttermek bezárása megadta volna a kegyelemdöfést a szektornak 2020 végén.

  • A klímakrízis miatti szélsőséges időjárás több hideg, száraz és szeles áprilist hozott egymás után, az éticsiga viszont esőben és langyos időben szeret előbújni a gödréből. A később előbújt csiga már meg tud bújni a frissen nőtt fűben, ahol nehezebb megtalálni, ráadásul kullancsok élnek benne, ami elkedvetleníti a szedőt, aki inkább felfelé tekint és bodzavirágot szed.
  • Átalakult a viszony a természethez és a munkához, a fiatalok a szedésben nem látnak perspektívát – annyiban mindenképpen joggal, hogy a csiga kilónkénti átvételi ára alig nőtt az elmúlt évtizedekben, miközben a munkabérek és fogyasztói árak határozottan magasabbak lettek. Így évről-évre egyre kevésbé érte meg a csiga a vesződést. 
  • Az átvételi árak azért nem nőttek, mert a francia partnerek sem hajlandók többet fizetni a magyar csigáért, ezért az exportőrök sem tudják drágábban átvenni a begyűjtőktől. Ennek fő oka az, hogy Franciaországban és máshol egyre többen tenyésztenek egy másik csigafajt, a helix asperzát, ami ugyan gyengébb minőségű, mint az éticsiga, de a kis különbség egyre kevesebbeket érdekel a gyorsan növő piacon. Litvániában, Romániában, Fehéroroszországban ráadásul még gyűjtenek éticsigát nagy mennyiségben, a magyarhoz hasonlóan alacsony árakon is, ezért onnan pótolja az európai piac a magyar éticsiga kiesését. 
  • A foglalkoztatás és munkaerőpiac átalakulásával nemcsak a szedésre nincs ember – a zalaszentgróti feldolgozóüzem információink szerint állandó munkaerőhiánnyal küzdött, és az ország keleti felébe való átköltözéstől éppen azt várták, hogy alacsonyabb bérek mellett találnak munkaerőt, például ukrán vendégmunkásokat. Csakhogy egyrészt a kisvárdai baromfifeldolgozó mellett ez különösen nehéz volt, mert az elszívta az olcsó munkaerőt – ahogy egy forrásunk fogalmazott, „csigázással nem lehet embert toborozni, van egy erős gusztusfaktora és szaga a csigának“, másrészt a koronavírus-lezárások a határon való ingázást is megnehezítették. 
  • Közben új szereplők is beszálltak az európai piacra: Ukrajnában évek óta kísérleteznek a csigatenyésztéssel, és tavalyi információk szerint a kisüzemi sikerek után már nagyban tervezik és építik a saját feldolgozó-üzemüket. Magyarországon is voltak próbálkozások az éticsiga tenyésztésére, azok azonban nem jártak sikerrel. További 10-20 év finanszírozott genetikai munkára volna szükség a tartás és tenyésztés kikísérletezésére, amihez sem az anyagi forrás, sem az akarat nincs meg, ráadásul szintén új szabályozást kellene alkotni hozzá.

Kisvárda, 2019. szeptember 20. Csigahús. MTI/Balázs Attila

Hogy mi lesz a milliárdokkal tartozó BG Kft.-vel, azt senki sem tudja, és a Külügyminisztérium sem válaszolt kérdéseinkre, amiben azt feszegettük, a támogatási szerződés értelmében a kormánynak volt-e lehetősége arra, hogy a koronavírus-helyzet miatt átértékelje a szerződésben foglalt munkaerő-vállalásokat.

Ahogy egy forrásunk fogalmazott:

Biztos, hogy ilyen durván padlóra kellett küldeni ezt a vállalkozást a koronavírus után? Nem tudták teljesíteni a 300 fő foglalkoztatását, de így most annak a durván 180-nak sincs munkája, akiket viszont fel tudtak venni.

A külügyminisztérium nem kommentálta a magyar csigaexport drasztikus csökkenéséről és a magyar-francia kereskedelmi kapcsolat alakulásáról szóló kérdésünket. 

Ahogy azt sem tudja senki, mi lesz a becsődölt kisvárdai csigagyár 12 ezer négyzetméteres épületével – pletykák természetesen már szárnyra kaptak. Egyesek Matolcsy Ádámot vélték látni a csigagyárnál egy sportautóval, a csődeljárás indulásával nagyjából egy időben, mások szerint az üzemet az állami milliárdokkal szintén bőkezűen megtámogatott kisvárdai baromifeldolgozó vállalkozás, a MasterGood Kt. vehetné át, amelynek vezetője a Seszták Miklóssal is jó kapcsolatot ápoló Bárány László.

Seszták Miklós nem válaszolt megkeresésünkre, amiben a kisvárdai gyár bezárásának kommentálására kértük, és Leleszi Tibor kisvárdai polgármestertől sem kaptunk választ a kérdéseinkre.

Ez a cikk a Helyközi Járat keretében valósult meg, ami a Partizán támogatásával jött létre hat magyar szerkesztőség közös projektjeként. Tarts velünk, szállj fel a Helyközi Járatra! Ha van egy jó sztorid, oszd meg velünk, és ha teheted támogasd munkánkat, hogy hosszú távon, kiszámíthatóan és magas színvonalon tudjunk dolgozni. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írj nekünk a helykozijarat@gmail.com címre.

Élet Vállalat állami támgoatás exportösztönzés Helyközi Járat hús Olvasson tovább a kategóriában

Élet

Hobot Péter
2022. január 22. 12:58 Élet, Pénz

G7 inflációs kvíz: mennyibe került a banán két éve? És a liszt?

Tudtad követni, hogy mely termékek drágulása járul hozzá a legerősebben az inflációhoz, és hogy melyik társadalmi csoportokat érintette leginkább?

Jandó Zoltán
2022. január 21. 19:29 Adat, Élet

A slágerlisták élére ugranak az énekesek haláluk napján, és ezen valaki sokat kereshet

Nézettségi rekordot döntenek a ma elhunyt Meat Loaf kilpjei a Youtube-on, és az énekes legismertebb albuma is az iTunes toplista élére ugrott. Ki fizet ilyenkor, kinek, és mennyit?

Pálos Máté
2022. január 19. 17:10 Élet

Pedagógus-krízis: harmadannyi pályakezdő, nagy lemorzsolódás, idősödő tanárkar

Akárhogy nézzük a nyilvánosan elérhető számokat, nem áll meg a minisztérium érvelése, amely szerint nincs baj.

Fontos

Váczi István
2022. január 24. 13:41 Világ

Mire mennek az ukránok az új, nyugati fegyvereikkel az oroszok ellen?

Egyre több nyugati páncéltörő fegyvert kap Ukrajna, de kérdéses, hogy egy esetleges háborúban ezek mennyire lesznek hatékonyan alkalmazhatók.

Hajdu Miklós
2022. január 23. 16:57 Pénz

Nincs két egyforma inflációs időszak, de adódott már a mostanihoz hasonló helyzet a történelemben

A termelési láncok második világháború alatti megakadása, majd a békekötés után a kereslet gyors élénkülése a mostanihoz hasonló inflációhoz vezetett.

Debreczeni Anna
2022. január 23. 07:32 Közélet

Zöld címkét kaphatnak idén a földgáz- és nukleáris projektek az EU-tól

Örök vita maradhat, hogy az atomerőmű, és főleg a földgáz bármilyen felhasználása mennyire zöld, és ezt várhatóan az új európai szabályozás sem fogja csitítani.