Amikor egy több mint egy évszázada alapított, nagy hagyománnyal bíró német cég magyarországi terjeszkedéséről olvasunk, inkább az autóipari vagy a technológiai vállalatok, nem pedig egy filmes jelmezkölcsönző jut először az eszünkbe.

A berlini székhelyű, összesen mintegy 10 millió darabos gyűjteménnyel rendelkező Theaterkunst GmbH jelmezkölcsönző azért hozta létre külföldi leányvállalatait Budapesten és Varsóban, és nyitotta meg nemrég bemutatótermét Budapest belvárosában, mert szerettek volna ott lenni, ahol a nagy nemzetközi produkciókat gyártják. Németországban nincs olyan típusú támogatása a filmiparnak, nem olyan egyszerű és automatikus a támogatási rendszer, mint a magyar, ahol a kedvező adózási környezet miatt nagyon vonzó helyszín az egész világról érkező produkcióknak – magyarázta Andrea Peters, a Theaterkunst vezérigazgatója a G7-nek^*A filmprodukciók jelenleg automatikus közvetett támogatást élveznek: a magyarországi forgatással kapcsolatban akár belföldön, akár külföldön felmerülő közvetlen filmgyártási költség 30 százalékának megfelelő mértékű támogatást vehetnek igénybe, amennyiben a filmalkotás közvetlen gyártási költségeinek legalább 80 százaléka közvetlen magyar filmgyártási költségnek minősül..

Amikor 2017-ben egy befektető házaspár átvette a vállalkozást, két fő stratégiai célt tűztek ki: az egyik az új ügyfelek szerzése, ami miatt Budapestre jöttek, a másik pedig a digitalizáció – idézte fel. Magyarország, Csehország és Lengyelország sok esetben vonzó célpontok a nagy költségvetésű, Egyesült Államokból, Kanadából vagy az Egyesült Királyságból érkező produkcióknak.

Ahogy az alábbi grafikonon látszik, egy-egy nagyobb külföldi produkció költségvetése a hazai nagyvállalatok éves árbevételével vetekszik. Az NMHH adatbázisa szerint a Magyarországon nyilvántartásba vett filmek közül a 100 legdrágább produkció – 2008 óta – átlagköltsége 8,6 milliárd forint volt; a legdrágábbnál 57 milliárd forintos összköltséget tüntettek fel.

Jelmez 4.0

A Theaterkunst a 10 millió darabos raktárkészletével – amelynek háromnegyede eredeti, korabeli darab – egyike az öt legnagyobb európai jelmezkölcsönzőnek. Évente mintegy 150 ezer jelmezt, kiegészítőt kölcsönöznek ki tőlük, ezek logisztikája, nyomon követése nem kis feladat elé állítja a német szemmel mikrovállalkozásnak számító, 25 fős céget.

Berlinben két raktárban, összesen mintegy 6 kilométer hosszú folyosókon tárolják a kikölcsönözhető darabokat. Megfelelő logisztika nélkül lehetetlen volna működniük, ezért egy chipet helyeznek el minden kikölcsönzött darabba – már amelyikbe lehetséges, mert egy fülbevalóra vagy zoknira nem lehet. Egy amerikai cég nyomkövető szoftverével látják a darabok állapotát.

Ehhez egyenként kell digitalizálni és katalogizálni a több millió tárgyat, fotókkal, leírásokkal arról, hogy mi látható a fotón, melyik korszakban hordták, és hasonló, a jelmeztervezők számára fontos információkkal. Ez a munka folyamatban van, és még jó darabig eltart: évente nagyjából 100 ezer darabot szeretnének így digitalizálni.

Egyre jobban számít a nézettség

A nagy produkciók újult erővel indultak be az idén a 2020-as kényszerpihenő után, de sok dolog változott az utóbbi 5 évben is az európai filmiparban. Andrea Peters szerint a filmipar általában Németországban, de talán Európa más országaiban is sokkal professzionálisabb lett, a film iránti szenvedély mellett az üzleti szempont, a nézettség is hangsúlyossá vált. Ennek elsődleges oka az új versenytársak, az Amazon és a Netflix megjelenése.

Most már inkább kell egy világszintű versenybe beszállni, mint korábban, nem lehet csak a saját piacra dolgozni, még ha olyan nagy is, mint a német. A Babylon Berlint– amely a valaha készült legdrágább német sorozat – például elsősorban a német piacra szánták, de megállta helyét a nemzetközi színtéren is

– mondta.

A járvány még mindig problémákat jelent, megnehezíti a gyártási folyamatot a kötelező tesztek miatt, és nagy kihívás az általában több országban forgató produkcióknak egy helyszínre szervezni a stábot, megtalálni a szakembereket. A filmes szakemberekért egyébként is nagy verseny folyik mostanában, és egyre jobban lebontják részfeladatokra az egyes területeket.

Pár éve például még nem volt olyan mára már elterjedt pozíció európai gyártású produkcióknál, mint a costume supervisor – aki a jelmezekkel kapcsolatos logisztikát, költségeket és koordinációt felügyeli és ellenőrzi –, csak jelmeztervező, esetleg egy asszisztenssel. Egyre jobban hasonlítanak az amerikai stábok felépítésére, és mindez a költségvetésben is megjelenik. Ez egyébként egy kortárs, modern korszakban játszódó film esetében két százaléka, történelmi témájú filmeknél három százaléka a teljes költségvetésnek.

Ha a fenti grafikonon látható gyártási költségekből indulunk ki, akkor ez átlagosan 170–260 millió forint lehet filmenként. A történelmi filmeknél előny a jelmezkölcsönzőknek, hogy nem kell versenyezniük a fast fashion üzletekkel vagy használtruha-boltokkal, mert a jelmeztervezőknek muszáj kölcsönözniük.

Minden országban van egy nagy jelmezkölcsönző cég, mint például az Angels Costumes Londonban, a La Compagnie du Costume Párizsban. Ezen kívül van több kisebb, például katonai uniformisokra vagy modern ruhákra specializálódott cég is országonként. De a nagy cégek sem versenyeznek, inkább együttműködnek egymással, hiszen saját érdekük is ezt diktálja. Ha például egy francia produkciónak második világháborús német uniformisok kellenek, akkor a Theaterkunst elküldi nekik, és ugyanígy ők is kapnak olyan egyedi, az adott országra jellemző jelmezeket, amelyek csak a másik cégnél érhetők el.

Fél évezred ruhái

A Theaterkunst az 1500-as évektől a jelenig minden korszakot le tud fedni ruhákkal, kiegészítőkkel. Emellett sokszor tanácsadással is segítik a jelmeztervezőket, hiszen ők ismerik a gyűjtemény minden darabját, ők tudják legjobban – a digitalizációs projekt eredményei ellenére –, hol kell keresni egy-egy darabot, ami beleillik az adott rendezői koncepcióba.

Német cégként nem meglepő, hogy a magas minőséget tartják szem előtt, inkább egy drágább darabot vesznek meg a kollekcióba, mint 100 olcsóbbat. Andrea Petersnek egy magyar jelmeztervező ezt úgy fogalmazta meg, hogy

annyira németek vagytok, és ezt imádom bennetek.

2021 elején például főleg a 20-as, 30-as évek és a második világháború időszaka került előtérbe, volt, hogy szinte kifogytak a ruhákból ezekből a korszakokból. Most úgy látják, a 70-es, 80-as évek a kedvenc a sorozatoknál.

Hiába segít sokat a digitalizáció a logisztikai fronton, a hatalmas kollekció karbantartása, a javítások, egyedi igények szerinti átalakítások rengeteg kézi munkát igényelnek. Ezzel is számoltak a magyarországi bővítés során: szeretnének egy nagyobb atelier-t, azaz a jelmezek karbantartásával foglalkozó műhelyt kialakítani a jövőben. Ehhez pedig a magyarországi bázis vonzóbb – nemcsak a költségmegtakarítás miatt, hanem azért is, mert itthon a megfelelő szaktudás is megvan hozzá.

Bár adná magát, nem nagyon szoktak használtruha-boltokba járni új darabok után kutatva. Egyrészt már van elég, másrészt egyéb forrásokból is rengeteg új ruhához jutnak. Mindennap érkeznek felajánlások jelmeztervezőktől, színészektől vagy elhunyt színészek hozzátartozóitól, de akár magánszemélyektől is, akik eladnák a ruhatárukat.

A kérdésre, hogy melyik magyar film a kedvence, Andrea Peters a Kincsemet említette.

Nemcsak a történet miatt, hanem azért is, mert káprázatos jelmezeket tervezett bele Bárdosi Ibolya. De tetszett az idei magyar filmfesztivál nyitófilmje is, az Így vagy tökéletes, és Enyedi Ildikó legújabb rendezése, A feleségem története is, amihez mi is kölcsönöztünk jelmezeket.

Vállalat film jelmez kölcsönzés Theaterkunst Olvasson tovább a kategóriában