A szerző a Diófa Alapkezelő Üzletfejlesztés területének munkatársa.

Az IT óriások piaci jelentősége rendkívüli mértékben megnövekedett az elmúlt 30 évben. Elég csak arra gondolnunk, hogy az Amazon, a Facebook, a Microsoft, az Apple és a Google anyacége, az Alphabet együttes éves árbevétele 900 milliárd dollár, ami közel megegyezik Hollandia éves GDP-jével.

Míg a megelőző évszázad korszelleme támogató volt a nagyvállalatokkal szemben, addig az elmúlt években inkább ellenséges a légkör az óriás cégek körül. Legutóbb a Google ellen indult eljárás, mely szerint illegálisan használta piaci erejét és hátrányos helyzetbe hozta versenytársak termékeit a saját platformján. Amennyiben igaznak bizonyulnak a vádak, akkor a lehetséges büntetések között felmerült a vállalat feldarabolása is.

Ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi helyzetet érdemes elmélyülni egy kicsit az óriás cégek és a szabályozók történelmében.

Trösztellenes törvény és a Standard Oil esete

A történelem során nem egyedülálló, hogy egy vállalat monopol helyzete miatt a szabályozó szankciókat vet ki a cégre, ezzel csökkentve a befolyását az iparágra. Az 1800-as évek Amerikájában jellemző volt, hogy egyes iparágakat egy-egy óriás cég (ún. tröszt) dominált, melyek lehetetlenné tették, hogy kisebb cégek belépjenek a piacra és versenyezni tudjanak mellettük.

Ennek a közvetlen negatív hatását a fogyasztók érezhették, mivel a trösztök – a közel monopol helyzetük miatt – magasabb árat is megszabhattak a termékekre, ugyanakkor a minőség növelésére nem volt motivációjuk. Közvetetten viszont az egész gazdaság részesül a negatív hatásokból, mivel a hatékonytalanságok csökkentették a termelékenységet, s ezzel a társadalomi jólétet. Ezen érvek mellet született meg 1890-ban – a világon először – trösztellenes törvény az USA-ban (Sherman Act), melyet később két másik követett 1914-ben. A szabályozás célja, hogy az árakat a lehető legalacsonyabb szinten tartsák, a piaci verseny biztosításával.

A törvények kapcsán a leghíresebb a Standard Oil esete, amely ezen szabályozások áldozatává vált. A vállalatot 1870-ben John D. Rockefeller alapította két társával, mely számos felvásárlás és beolvasztás útján tíz évvel később már az USA-ban kitermelt kőolaj 90 százalékáért volt felelős. 1911-ben, hosszas jogi eljárás után, a Sherman Act-re hivatkozva feldarabolták a vállalatot 34 különálló entitásra, melyek közül több a mai napig meghatározó cég az olajiparban. Ez az alkalom volt az első, hogy a trösztellenes törvény egy ekkora óriáscéget sújtott.

A Standard Oil feldarabolásával számos, ma is jól ismert olajipari szereplő jött létre. Forrás: visualcapitalist.com

Ha az adat az új olaj, akkor a Bigtech-ek az új trösztök?

Korábban a fémgyártás (U.S. Steel), az olajkitermelés (Standard Oil), vagy a dohánygyártás (American Tobacco Company) kapcsán jöttek létre óriási cégholdingok, azonban az elmúlt 20-30 évben inkább az információtechnológia szektorban találhatunk hasonlókat. A Google a keresőmotorok piacán 90%-os, a Facebook a közösségi média piacon pedig közel 70%-os részesedéssel bír, melyek figyelemreméltó adatok, kiváltképp abban az időszakban, amikor a technológiai cégek száma és szolgáltatásaik köre folyamatosan bővül. Az úgynevezett BigTech-ek (Amazon, Apple, Google, Facebook, Microsoft) rendkívüli térnyerése mellett jogosan vetődik fel a trösztellenesség kérdése.

Az iparág talán legnagyobb port kavaró esete, amikor a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) nyomozást rendelt el a Microsofttal szemben 1990-ben, trösztellenes törvények állítólagos megsértése miatt. A gyanú szerint a vállalat kihasználva piaci pozícióját meggyőzte a számítógép gyártó vállalatokat, hogy az operációs rendszer telepítésével a Microsoft saját böngészőjét, az Internet Explorert részesítsék előnyben a konkurens termékek kizárásával. Az Amerikai Igazságügyi Minisztérium 2000-ben a nyomozás lezárásaként a Microsoft feldarabolását rendelte el. Ennek értelmében két céget hoztak volna létre, az egyik csak az operációs rendszer fejlesztésével és értékesítésével foglalkozott volna, a másik cég pedig az összes többi tevékenységgel. A Microsoft fellebbezett az ítélet ellen és 2001-ben sikerült egy egyezséget kötni, melynek részeként a feldarabolást nem kellett végrehajtani, de a céget kötelezték, hogy lehetővé tegye a versenytársak számára az egyenlő feltételeket.

Októberben az Amerikai Igazságügyi Minisztérium a Google ellen indított trösztellenes eljárást, mely eset nagyban hasonlít a Microsoftéhoz, olyannyira, hogy maga a minisztérium is explicite hivatkozik rá a közleményében. A Google esetében szintén a cég piaci erejével való visszaélést vizsgálják, mivel több bizonyíték utal arra, hogy a vállalat hosszú távú szerződéseken keresztül biztosította, hogy a termékük legyen az alapértelmezett keresőmotor, többek között az Apple eszközein és ezért a kiemelt státuszért 12 milliárd dollárt kap évente. Ezen felül kötött hasonló szerződéseket a Samsunggal, az AT&T-vel és a Verizonnal is. Értelemszerűen kisebb IT cégek nehezen tudnának versenyezni ezekkel az ajánlatokkal, a pálya erőteljesen a gigacégek felé lejt.

Ki fog nyerni, a szabályozók vagy a BigTech-ek?

A Microsoft példáján jól látszik, hogy habár a törvénytelen technikákat használtak a piaci pozíciójuk megtartása érdekében, a lobbierejük és az ügyvédi gárdájuk kisegítette a céget a szorult helyzetből. Ezen felül a jelenleg életben lévő törvények nem segítik, hogy rövid időn belül pont kerüljön az ilyen jogviták végére. A hosszú évekig, akár 10-20 évig elhúzódó pereskedés alatt tovább alkalmazhatják a nagy cégek a szabálytalan technikákat és ezzel kiszoríthatják vetélytársaikat a piacról.

Az Európai Unió három évvel ezelőtt bírságolta meg a Google-t trösztellenes törvények megsértése miatt, de a 2,44 milliárd eurós büntetés nem tűnt hatásos módszernek arra, hogy a vállalat biztosítsa az egyenlő esélyeket a versenytársak számára. Thierry Breton Európai Uniós biztos korábban úgy hivatkozott az online platformokra, hogy „too big to care”, azaz túl nagyok ahhoz, hogy érdekelje őket bármiféle aggodalom, ami az üzletmenetükkel kapcsolatban felvetődik a felhasználókban. A nyilatkozata után kiszivárgott a Google egyik belső levelezése, ami alapján politikai nyomást terveztek helyezni rá, mellyel kapcsolatban Sundar Pichai, a vállalat vezérigazgatója tagadta, hogy tudomása lett volna erről a tervről. 

Ez az eset jól bizonyította az EU-n belül, hogy szükség van új trösztellenes törvényekre. A Digital Service Act(DSA) és a Digital Markets Act(DMA) ezt a célt hivatott elérni, melyek tervezetei még decemberben megjelenhetnek. Az előbbi szigorúbban szabályozná az online platformokon megjelenő illegális, illetve hamisított termékeket, míg a DMA általánosságban korlátozná a nagy szereplők piaci erejét. A tervek szerint az új törvény alapján szigorúbb szabályozások vonatkoznánk az előre meghatározott iparági nagy szereplőkre, mint a kisebbekre, valamint a büntetések terén is megjelenne az aszimmetria, tehát alacsonyabb bírságot kaphatnak a kisebb szereplők egy esetleges szabályszegés miatt.

Ezen szabályok kidolgozása jól jelzi, hogy Brüsszel kész agresszívabb álláspontot felvenni a nagy IT cégek szabályozásának érdekében és ez beleillik a jelenlegi globális trendbe. Míg korábban a Microsoft elleni eljárás egy ritka példa volt a szabályozó aktívabb közbelépésére – mivel a politikai elit a prosperitás egyik letéteményeseként kezelték a giga vállalatokat – addig manapság már jóval ellenségesebb a hangulat ezen cégek körül.

• Az USA-ban mind a republikánus, mind a demokrata politikusok többsége egyetért abban, hogy a BigTech-ek túl nagy hatalommal bírnak gazdasági és politikai téren egyaránt. Trump a kampány során többször bírálta a BigTech-ek monopol pozícióját, míg a demokraták igyekeztek szorult helyzetbe hozni a cégek vezetőit a kongresszusi kihallgatásukon.
• Az Egyesült Királyságban a versenyhivatal új szabályozások megfogalmazásán dolgozik kifejezetten a BigTech-eket célozva, melynek keretében a szabályszegést a vállalat globális árbevételének 10%-ban is maximalizálhatja.
• Oroszországban a Google keresőmotor drasztikus előretörésének vetett véget a hatóság olyan szabályok kialakításával, ami egyenlő esélyeket biztosít a piaci szereplőknek.
• Az Európai Bizottság pedig vizsgálatot rendelt a Google Fitbit felvásárlási tranzakciójára vonatkozóan. A Bizottság elsősorban a Fitbit eszközök által rögzített adatok felhasználására vonatkozóan fejezte ki aggályát, ezen keresztül ugyanis tovább tudná optimalizálni a keresőmotorját és korlátozni a harmadik feles külső szolgáltatók hozzáférését az adatokhoz.

Habár egy átlagos felhasználó inkább azt realizálja az IT nagyvállalatok előretöréséből, hogy egy cég egyre sokrétűbb szolgáltatást tud nyújtani, ami jelentősen leegyszerűsítheti mindennapi dolgainak intézését, a gazdaság egésze szempontjából ez a pozitívum kevésbé szempont. A fair verseny biztosítása folyamatos innovációra készteti a vállalatokat, melynek haszonélvezői végső soron a felhasználók.

Az elmúlt években úgy tűnik, hogy az egyes államok szabályozói készek felvenni a kesztyűt az IT óriásokkal, azonban nehéz megtalálni azt a vékony vonalat, ahol egy szigorúbb szabályozás kiegyenlíti a játékteret a szereplők számára, de ugyanakkor nem károsítja a nagyvállalatokat olyan mértékben, hogy azt végül a munkavállalóik, befektetőik, vagy beszállítóik bánnák.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Támogatói tartalom Vállalat Amerika BigTech Európai Unió szabályozás Olvasson tovább a kategóriában