Hírlevél feliratkozás
Kasnyik Márton
2020. június 25. 16:42 Vállalat

Nem eltűnt, hanem eleve ott sem volt a kétmilliárd euró a német kamu csodacégben

Ha nyomtalanul eltűnik egy cégnél kétmilliárd euró, azaz mostani árfolyamon nagyjából hétszázmilliárd forint, arra a leggazdagabb országokban is felkapják a fejüket.

Éppen ez történt most a német Wirecarddal, ami tavalyelőtt a nagy múltú Commerzbankot kiszorítva került a német vállalatok elitcsoportjába, a DAX 30 tőzsdeindexbe. Azóta a ThyssenKrupp és a Lufthansa is kikerült a klubból, miközben a Wirecard egészen a közelmúltig hasított, a csúcson 25 milliárd eurót ért a befektetők szerint. Ez volt az egyik, ha nem a legsikeresebb európai technológiai cég, olyan ügyfelekkel, mint az Aldi, a Lidl és vagy száz légitársaság.

Azóta viszont kiderült, hogy a Wirecard teljes egészében egy nagy kamu volt.

A cég, miután a héten letartóztatták korábbi karizmatikus vezetőjét, ma fizetésképtelenséget jelentett. A teljes összeomlás közvetlen előzménye, hogy az éves könyvvizsgálói jelentésében a cég auditora, az EY bejelentette, hogy nem talál 1,9 milliárd eurónyi készpénzt, aminek elvileg két Fülöp-szigeteki bankban kellett volna lennie, majd a Wirecard némi habozás után elismerte, hogy ez a pénz “valószínűleg” nem is létezik.

A csalás mértéke nagy eséllyel ennél is sokkal nagyobb, mivel a negyedévről negyedévre kimutatott, egyenletesen és gyorsan növekvő bevételek jelentős része egyszerűen hamis volt. És ami a legérdekesebb: annak ellenére, hogy az újságok és a szkeptikus elemzők évek óta feszegették a cég gyanús könyvelését, a német pénzügyi felügyelet végig mentegette a céget, tavaly a harminc megkérdezett részvényelemzőből csak három javasolta a részvény eladását. 

A Wirecard első ránézésre nem éppen a legizgalmasabb cégek közé tartozik, az érintés nélküli fizetési technológiákban igyekeztek forradalmit alkotni. Ez a gazdasági terület jellemzően csak azokat szokta izgalomba hozni, akiknek az a munkája, hogy fizetési megoldások technológiai részével foglalkozzanak. A Wirecard is legfeljebb akkor kezdhet érdekessé válni, ha megtudjuk, hogy a kétezres évek elején főleg szerencsejáték- és pornóoldalak fizetési megoldásaival kerestek pénzt, vagy azt, hogy a cég későbbi kritikusaival szemben egy korábbi líbiai kémfőnök és egy indiai tömeges kiberbűnözői hálózat segítségével szerveztek megfigyelő és megfélemlítő akciókat.

De a történet talán már ott gyanússá válhatott volna, amikor a cég ex-vezérigazgatója, a héten letartóztatott Markus Braun fekete garbóban, jól begyakorolt, karizmatikusnak szánt gesztusokkal és beszédstílusban kezdett szónokolni a világ pénzügyi technológiai konferenciáin az ottani közegben éppen legizgalmasabbnak hangzó témákról, mint a mesterséges intelligencia, a digitalizáció vagy a kiterjesztett valóság.

Az utóbbi évek egyik léglátványosabb vállalati csalása, a Theranos sztorija szintén egy Steve Jobs-ot utánzó vezető, Elizabeth Holmes köré épült fel. Míg a Theranos bukásához az vezetett el, hogy átverés volt az egész technológia, amit a cég kifejlesztett, addig a Wirecard technológiája tényleg működött – bár forradalminak nem volt nevezhető -, a bevételek jelentős része viszont csak papíron jelentkezett.

A Wirecard a 2010-es évek első felében rengeteg ázsiai fizetési szolgáltatót vásárolt fel, majd hamis számlák segítségével felfújta ezek forgalmát. Ez a bevételnövekedés volt az alapja a cég terjeszkedésének, és a tőzsdei befektetőknek eladott sztorinak, amivel szédületes árfolyamnövekedést tudtak elérni. Ezt az átverést a gyakorlott elemzők viszonylag könnyen kiszúrhatták, az alapprobléma ugyanis az volt, hogy a cég bevételeinek jelentős része a beszámolók szerint sem folyt be valójában, nem jelent meg készpénzként, tehát kintlevőségeket számoltak el bevételként, illetve profitként.

Ki is szúrták, de a cég szokatlan agresszióval reagált. A Financial Times újságírója, Dan McCrum már 2015 óta írt cikkeket a cég valótlannak tűnő bevételeiről, 2019-ben pedig olyan Fülöp-szigeteki polgárokkal beszélgetett, akik nagyon meg voltak lepődve, hogy milyen tranzakciókat írattak a nevükre. A Wirecard piaci manipuláció miatt jelentette fel az újságírót. Még ennél is keményebben jártak el egy shortbefektetővel, Matthew Earl-lel szemben, akinek házánál egyik nap nagydarab emberek jelentek meg, akik tört angol akcentussal kérdezősködtek, hogy mi a baja a Wirecarddal, majd valakik évekig folyamatos, érezhető megfigyelés alatt tartották. A cég – persze nem közvetlenül – hekkerekkel és fizetett trollokkal támadott mindenkit, aki kételyeket fogalmaztak a Wirecard pénzügyi adatainak hitelességével szemben.

Egy ilyen nagy pénzügyi fiaskónál nem lehet kikerülni a könyvvizsgálók szerepét sem. A Wirecard végstádiumát ugyan az EY jelentése váltotta ki, de valójában ennek évekkel korábban meg kellett volna történnie, hiszen a kétmilliárd euró sem az utolsó évben vált köddé, ahogy a bevételek már korábban is hamisak voltak. A probléma mutatja, hogy a könyvvizsgálók nem mindig érdekeltek abban, hogy konfliktust vállaljanak azokkal a cégekkel, amelyeknek dolgoznak.

A történet legnagyobb kárvallottja mégis a német pénzügyi felügyelet, a BaFin, illetve tágabban a német vállalati kultúra, aminek tekintélyét a Siemens globális korrupciós hálózata és a Volkswagen emissziós csalása után újabb súlyos bűncselekmény tépázta meg.

A német pénzügyi felügyelet nem hogy nem vette észre a csalást, egészen a legutóbbi napokig folyamatosan és aktívan védte a Wirecardot. Amikor először megjelentek a hírek azzal kapcsolatban, hogy valami nagyon bűzlik a Wirecard ázsiai részlegén, és a szingapúri rendőrség razziázott a cég irodáiban, akkor a BaFin reakciója abban merült ki, hogy megtiltotta a cég részvényeinek shortolását, arra hivatkozva, hogy a cég fontos a német gazdaságnak. De ez előtt és után is sokkal keményebben léptek fel a Wirecard kritikusaival szemben, így a Financial Times és a shortolók ellen is piaci manipuláció vádjával indítottak eljárást – sőt, ezek egy részéből bűnügyi eljárás is lett.

A német üzleti berendezkedést korábban is sokat kritizálták, mert az üzleti és politikai elit az esetek túlnyomó részében összezár, és igyekeznek a kínos ügyeknek falazni. Így falaztak most a német politikusok, a felügyelet, a tőzsde, az ügyészség, a média és általában a hatalommal bíró szereplők ennek az évek óta nyilvánvalóan csaló cégnek. Ez hosszú távon visszaüt, mert a kínos ügyekből, ha sok ideig nem lépnek fel velük szemben, ilyen óriási, egész Németországra nézve tekintélyromboló botrányok alakulhatnak ki.

Vállalat németország wirecard Olvasson tovább a kategóriában

Vállalat

Váczi István
2020. július 4. 13:54 Vállalat

Csendben kimondták egy legendás repülőgép halálos ítéletét

Amit eddig is lehetett sejteni, lényegében hivatalossá vált: két év múlva megszűnik a polgári repülés egyik ikonikus típusa, a Boeing 747-es gyártása.

Torontáli Zoltán
2020. július 3. 10:26 Vállalat, Világ

A Lidl 13 eurós sportcipőjét majdnem 1300 euróért árulják a neten

Ilyen az, ha egy olcsó termékből kevés van, de a keresletet a divat az egekbe tolja.

Váczi István
2020. július 2. 12:33 Vállalat

Amikor mindenki aranyat vesz, a leggazdagabb közép-európai vállalkozó elad

Tovább csökkentett részesedését egy orosz bányatársaságban Petr Kellner PPF-csoportja, amely a magyar Telenor főtualjdonosa.

Fontos

Torontáli Zoltán
2020. július 4. 07:47 Élet, Világ

Rengeteg műanyag van a ruhádban, amit borzasztó nehéz újrahasznosítani

Míg a PET-palackok és a papír újrahasznosítása technológiailag már régóta megoldott művelet, a textileké még mindig nem az.

Bucsky Péter
2020. július 3. 17:26 Adat

A követhető állami reklámpénzek 84 százaléka NER-cégekhez kerül

Minden harmadik reklámforintot az állam tolja bele a magyar médiába. A Miniszterelnökség közel 14 milliárdot költött a járvánnyal kapcsolatos kommunikációra.

Bucsky Péter
2020. július 2. 06:49 Közélet

Elképesztően drága veszteséggyár lesz, a kormány mégis megépítteti

Külföldi példák alapján nem sok üzleti potenciál lesz a 65 milliárdos hajdúnánási motorversenypályában. A finnek egy hasonló létesítményt nem egész 9 milliárdból hoztak ki.