Solymos Márton az Alapblog szerzője.
Az úgynevezett kobrahatás története a XIX. századi Indiáig nyúlik vissza. A brit gyarmatosítók aggodalommal nézték a Delhi utcáin egyre szaporodó mérges kobrákat. A kártevők ellen így egy állami programmal próbáltak fellépni. Minden egyes megölt és a hatóságoknak bemutatott kobrát pénzjutalommal honorált a korona. Az utcai kobrák száma valóban fogyni kezdett a program elindítása után, és a halott példányok is szép számmal gyűltek. Utóbbinál, mint nem sokkal később kiderült, az volt az apró szépséghiba, hogy néhány vállalkozó kedvű lakos maga kezdte el a kobrákat tenyészteni és levágni a pénzjutalom fejében. Ahogy a hatóságok ezt megneszelték, azonnal felfüggesztették a programot, de addigra túl késő volt. A hoppon maradt kobrafarmerek így kénytelenek voltak szabadjára engedni állataikat, még súlyosabbá téve a helyzetet, mint eredetileg volt.
A kobrahatás, amelyet sokszor szoktak a jóakarat nem kívánatos következményeire használni, nem volt egyedülálló a történelemben. A francia gyarmatosítók a mai Vietnam területén szintén próbálkoztak hasonló programmal a patkányok ellen, a kommunista Kína korai napjaiban pedig a betegségterjesztő rovarokat, rágcsálókat és madarakat célozta az állami ösztönzőprogram. Utóbbi csoport irtása olyan sikeresnek bizonyult, hogy a lecsökkent madárpéldányszám hatására elszabaduló rovarok tönkretették a termést, ami éhínséghez vezetett. A modern kor sem mentes a hasonló esetektől; egy 2013-ban véget ért EU-program káros vegyi melléktermékek felszámolását célozta, a károsanyag-termelés viszont – kobrák alapján érthető módon – nem akart csökkenni.
De mi köze mindennek a startup befektetésekhez? Elsőként azt érdemes szemügyre vennünk, hogy miért voltak, és a mai napig miért olyan sikeres befektetések a technológiai papírok. Röviden a sokat ismételt kifejezést lehetne használni, miszerint az adat az új olaj vagy arany, arra utalva, hogy az adathalmazok feldolgozásával és elemzésével olyan piaci előnyre tehetnek szert a cégek, mint a Szuezi-válság idején szupertankerokba fektető olajmágnások. Az adatok elemzésével és felhasználásával növelhető a hatékonyság, gyorsabban lehet reagálni a fogyasztói trendekre, vagy épp új megoldásokat lehet fejleszteni meglévő problémákra. Ezáltal a legtöbb induló technológiai cégnél nem az aktuális üzleti eredmény, hanem
az adatgyűjtés hatékonysága számít, amelyet legtöbbször a felhasználószám és a forgalom hivatott mérni.
Nőj vagy elpusztulsz; mutasd meg, hogy tudsz „big data” cég lenni, ez az alapvető képlet. Az amerikai Doordash nevű ételkiszállító cég talán az egyik legjobb mai példa a modell bemutatására. A cég jelenleg első az internetes ételkiszállító piacon, és nem is akármilyen módszerekkel ért el a csúcsra, olyan neveket is letaszítva a trónról, mint az UberEast vagy a Grubhub.
Habár az akvizíciós stratégia is nagyban hozzájárult a cég gyors növekedéséhez, az egyetemi projektként indult vállalkozás ennél sokkal ravaszabb módon szerezte meg az aranyérmet. Az akkor még Stanford Egyetemre járó diákok egy piaci rést fedeztek fel: a kampuszuk környékén alig volt étterem, ami házhoz szállított volna. A piaci rés betömésére hamar meg is született az algoritmus, ami összegyűjtötte az éttermek online étlapját – az éttermek engedélye nélkül –, és összerendezte őket egy felhasználóbarát formába. A vállalkozás korai napjaiban még a mai konkurensnek számító Uber kocsiflottájára is támaszkodni kényszerült, hogy ki tudja szolgálni megrendelőit. Mára már olyan befektetőket tudhat maga mögött, mint a startup befektetéseiről híres-hírhedt japán Softbank, és a cég értékeltsége a 13 milliárd dollárt súrolta közvetlenül a világjárvány kitörése előtt.
Az egyik legérdekesebb eset a cég körül épp a napokban látott napvilágot. Egy keleti parti kis pizzalánc – más korábbi esetekhez hasonlóan – arra lett figyelmes, hogy rengeteg panaszt kap telefonon vásárlóitól a kiszállított termék minősége miatt, de hasonló panaszok miatt az online értékelése is romlik. A gond csak azzal volt, hogy a pizzalánc nem vállalt kiszállítást. Mint kiderült, ezt a „hibás” menedzsment döntést a Doordash infrastruktúrája kijavította.
Azonban ami igazán érdekes volt, az az ár: a cég algoritmusa – amelyik rövid programkódok segítségével gyűjti be az éttermek honlapjain szereplő adatokat – a 24 dolláros speciális pizzákra is a 16 dolláros alapárat számolta fel. A Doordash kiszállítóinak nincs joga az árat meghatározni, nekik a teljes árat kellet fizetni, ugyanakkor az applikáción feltüntetett árnak megfelelően a felhasználótól csak 16 dollárt vont le. Minden egyes rendelésen 8 dollár készpénzt égetett el a technológiai cég, még a személyi és céges költségek előtt. A pizzalánc tulajdonosa a kísérlet kedvéért élt az arbitrázs lehetőségével, többször 10 pizzányi rendelést adott le, és valóban extraprofithoz jutott, miután magától vásárolt.
Mint írtam, a Doordash értékeltsége közel 13 milliárd dolláros volt még idén februárban, mialatt tavaly 450 millió dollárt égetett el. A cég több milliárd dolláros tőkeinjekciót kapott az elmúlt pár évben összesen, és az üzleti modellt elnézve, még lesz is rá szüksége (habár a karantén lehet, hogy most épp a kiszállító cégek kezére játszik). Mindezt mire fel? A Doordash vezetőségének nem titkolt stratégiai célja az önvezető autók és legfőképp algoritmusok kidolgozása.
Az adatért és a jövő technológiájának ígéretéért jelenleg épp úgy fizetnek, mint a XIX. századi kártevőkért. Elég bemutatni és lerakni az asztalra, hogy „tessék, hoztam adatot”. A bemutatott termék eredete nem számít. A szabadúszóként dolgozó sofőrök munkaerő-piaci jogainak és védelmének teljes hiánya szintén másodlagos, ahogy a meglévő vállalkozások reputációja vagy a befektetői érték megőrzése sem nyom sokat a latba. A cég az első negyedévben még a tőzsdére lépésért lobbizott. A befektetői étvágy érdekes próbája lehet az üzleti modellnek: adunk-e még pénzt kobrákra? És ha esetleg nem, akkor a feleslegesen gyűjtött, sokszor valóságtól elrugaszkodott adatokkal (például éttermi kereslet mesterségesen alacsony áron) vajon mit fogunk kezdeni? Vagy épp mi lesz a sorsa az időközben pénzégetéssel szétbombázott ellátási láncoknak és a csődbe ment hagyományos vállalkozások helyén támadt űrnek?
Vállalat
Most lehet hibáztatni Brüsszelt: kamionok áradatát szabadítja az utakra
A zöldnek mondott intézkedések a közúti áruszállítást hozzák helyzetbe, ezek hatására várhatóan jelentős mennyiségű vasúti forgalom terelődik kamionokra.
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Fontos
Kivételes szerencsével léphettek be a 90-es évek közepe után született fiatalok a munkaerőpiacra
A gazdasági fellendülés időszakában pályára lépő fiatalok viszonylag könnyen találtak munkát jó fizetés mellett, kérdés, hogy ez miként hat a motivációjukra.
Az új otthonfelújítási program átrendezheti a lakáshitelek piacát
A támogatás révén több tízmilliárd forint felújítási hitel jut majd a piacra, amelyhez várhatóan jelentős mennyiségű piaci feltételű kölcsön is társul majd.
Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?
Jelenleg szinte minden harctéri körülmény az oroszoknak kedvez, az eddig elért eredményeik mégis szerények, miközben az ukránok lőszerhiánya hamarosan enyhül.
