Aki követte az elmúlt évek eseményeit a hazai médiapiacon, az tisztában lehet azzal, hogy a kormányzat nem csak a tulajdoni, hanem a piaci viszonyokat is nagyon erősen eltorzította a szektorban a saját érdekei szerint. A kabinet hathatós támogatásával az állam töméntelen mennyiségű állami hirdetéssel árasztotta el a Fidesz-közeli médiát.
Ennek eredményeként a kormányközeli üzletemberek keze alatt a korábban többnyire veszteséges médiavállalkozások közül sok termőre fordult, és hatalmas profitot hozott össze. Mindezt úgy, hogy az olvasottsági adatok, tehát az, amire a hirdetési bevételek gyarapodását elvileg építhették volna, egyáltalán nem indokoltak ilyen változásokat. Az állam azonban ezzel nem foglalkozott, mert a döntéshozóknak láthatóan nem az olvasottság, hanem a tartalom volt a fontos.
Ilyen előzmények után terelték – egyébként részben költségcsökkentési céllal – a több tucat lapot, internetes portált, tévét és rádiót a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) alá. Itt az elmúlt hónapokban komoly szervezeti átalakítások voltak, amelyek eredményeként – némileg leegyszerűsítve – a KESMA alatt tulajdonképpen
egyetlen vállalatban, a Mediaworks Zrt-ben fogták össze a kormánymédia működését.
Ez a folyamat különböző cégjogi eseményekkel járt, amelyekhez az érintett közel húsz társaságnak számos dokumentumot le kellett adnia a cégbíróságon. Így például minden vállalat benyújtott egy vagyonleltárt is, amelyben mások mellett azt is felsorolták, hogy az egyes vevőik mennyivel tartoztak nekik 2018 végén.
Ezek a kimutatások talán az eddigieknél is jobban mutatják, hogy mennyire az állam kegyeitől függ ez a hálózat. A vevői követelésekből nagyjából látszik ugyanis, hogy honnan érkeznek az adott cég bevételei. A médiatermékeknél ez annyival bonyolultabb, hogy a lapeladásból származó forgalom lényegében nem jelenik meg itt, hiszen aki újságot vesz előfizet rá, az már előre kifizeti a terméket*Ez valójában csak részben igaz, a kiadók ugyanis jellemzően nem közvetlenül értékesítik a lapokat az olvasóknak, hanem terjesztőkön keresztül, akik viszont nem fizetnek azonnal. Ennek megfelelően tízmilliós nagyságrendben volt is ilyen jellegű követelése a csoportnak, de ez a teljes vevői követelésállományhoz képest elenyésző összeg..
A hirdetések viszont igen, azokat jellemzően – különösen a nagyobb piaci szereplők – utólag fizetik ki. Hirdetőből pedig a nagy kiadóknál akad pár. Ennek megfelelően a
Mediaworks például 30 oldalon keresztül sorolta több mint kétezer vevőjét, akikkel szemben 4,3 milliárd forintot is meghaladó követelése állt fenn.
Hiába volt azonban ennyi vevője a cégnek, a pénz majdnem háromnegyedét egyetlen vállalattól várták. Ez pedig nem volt más, mint az állami hirdetéseket elosztó New Land Media Kft.*A New Landen keresztül ugyan piaci szereplők is hirdethettek, ám ágazati forrásaink szerint az ügynökség olyan hirtelen nőtt nagyra, hogy az elmúlt nagyjából két évben még az állami megbízásokat sem bírták szuflával. Azaz bevételük szinte kivétel nélkül az állami megbízásokból volt, és ezt erősítik a céges adatok is. Ezen tavaly év végén kezdtek változtatni, ám a Mediaworks 2018 decemberi állapotot tükröző adataiban ez szinte még biztosan nem látszik. Ráadásul ez korántsem a kizárólagos állami forrása volt a cégnek, hiszen más állami szervezetek is feltűntek a vevők között, ilyen volt például a Paksi Atomerőmű, a Hungaroring, vagy a Magyar Tenisz Szövetség és a Magyar Úszó Szövetség.
A MW-nél látható trend korántsem egyedi, sőt ennél sokkal komolyabb függőség is volt egyes kiadóknál. A Ripostnál az 588 millió forintos vevői követelésből közel 560 kötődött a New Landhez, míg a 888.hu-t és a Lokált kiadó, korábban Habony Árpád tulajdonában lévő Modern Media Groupnál 722 millióból 613.
Látványosan nagyobb piaci hirdetési arány csak a megyei lapokat jegyző cégeknél volt, illetve a Magyar Időknél, de az időközben Magyar Nemzetre átnevezett országos napilapnál is az állami hirdetések adták a követelések nagy részét. Nekik a New Land mellett az MVM egyik cége és a Magyar Posta is tartozott.
