Néhol a pánik szóval illetik az amerikai tőzsdék szerdai napját, miután a vezető indexek 2,4-4,4 százalékot veszítettek értékükből. A legtöbbet a technológiai fókuszú Nasdaq zuhant, amely így már csúcsához képest 10 százalékkal került lejjebb. Az indexek most nagyjából ott vannak, mint az év elején, mégis láthatóan egyre többet tartanak attól, hogy ezúttal nem egy szokásos korrekcióról van szó, amelyet majd újabb emelkedés követ, hanem tartós esésbe válthat a mozgás.
Az emelkedő trend (amelyet gyakran bikapiacnak becéznek) megtöréséről hivatalosan akkor beszélnek, ha az esés eléri a 20 százalékot, erre pedig az Egyesült Államokban nem volt példa a tőzsdei rali 2009. márciusi indulása óta. Ilyen példátlanul hosszú tőzsdehossz esetén pszichológiai okai is vannak annak, hogy sokan a kisebb korrekciókba is bele akarják látni egy nagyobb esés kezdetét. Ha pedig igazuk van, utóbb fürödhetnek a dicsőségben.
A Bloomberg cikke sem felejti el megjegyezni, hogy a mostanihoz hasonló mértékű korrekcióra többször is volt példa az utóbbi években. Például 2015-ben, amikor Kína leértékelte a jüant, és ehhez hasonlóan 2016-ban is 11 százalékkal került lejjebb az S&P 500 tőzsdeindex. (A mostani esés egyelőre ennél kisebb.) A februári korrekciónak pedig a sebessége volt példátlan az 50-es évek óta.
A hírügynökség elemzői körképéből ezzel együtt is kiderül, hogy vannak olyan elemek a mostani esésben, amelyek óvatosságra inthetik a befektetőket. Ilyen például, hogy az utóbbi 23 kereskedési napból 18-on esett az S&P 500. Ez körülbelül a kétszerese a korábbi három korrekciós szakaszban megfigyelhetőnek.
Ráadásul az index értéke a sokak által figyelt 200 napos mozgóátlag alá bukott.
Ez az utolsó 200 kereskedési nap tőzsdei záró árainak átlaga, és viszonylag korán képes jelezni a tőzsdei fordulatokat, így ha most nem lesz képes visszatérni az index efölé a következő napokban, akkor nő egy tartós lejtmenet esélye.
A komolyabb esés mellett szólhat, hogy a gazdasági környezet sok tekintetben más, mint a 2011-es, 2014-es vagy a 2015-ös korrekciók során. Akkor a jegybanki környezet kifejezetten támogató volt, az amerikai kamatok 0 százalékon álltak, és rengeteg pénzt pumpált a gazdaságba a jegybank. Most az alapkamat már a 2-2,25 százalékos sávban van, a Fed pedig lassan, de folyamatosan visszaszívja a többletforrást, ami hiányzik a piacokról.
A befektetők idegeit szintén borzolják az amerikai és a világgazdaság lassulásával kapcsolatos félelmek, a további kamatemelési várakozások, és eddig összességében a negyedéves vállalati jelentések sem okoztak annyi pozitív meglepetést, mint az utóbbi pár évben szinte mindig. Emellett ott van még Donald Trump többfrontos, bár egyre inkább Kínára fókuszáló kereskedelmi háborúja is.
Legtöbbünk számára ezek távoli problémáknak tűnhetnek, de nem csak azoknak érdekesek ezek a hírek, akik valamilyen befektetésükön keresztül érdekeltek az amerikai tőzsdén. Az európai és a magyar tőzsde ritkán tudja magát függetleníteni magát az amerikai mozgásoktól, ilyen értékpapírokkal pedig azért elég sokan rendelkeznek.
Idehaza is sokan szoríthatnak tehát azért, hogy ismét felfelé induljanak az amerikai tőzsdék. Biztosat természetesen nem lehet mondani, de ha a következő napokban sem sikerül szépíteni, sőt, újabb mínuszok halmozódnak fel, akkor nő a valószínűsége, hogy ezúttal nem csak egy szokásos korrekciót látunk, hanem egy komolyabb esés jöhet.
