A Líbiát uraló rezsim nagy bajban volt 2011-ben, de a készpénz miatt még lehetetlenebb helyzetbe került. Az országot abban az időben a nyugati koalíció tagjaként bombázni kezdő Egyesült Királyság ugyanis visszatartotta Líbia készpénzét: 1,86 milliárd líbiai dínárt nem engedtek ki az országból, ahol fizikailag nyomtatták őket. Ezzel átmenetileg komoly pénzügyi zavart okozott az észak-afrikai országnak.
Londonban azért választhatták a nyomásgyakorlásnak ezt a módját, mert Líbia Angliában, a De La Rue nevű cégnél nyomtatja a bankjegyeit. Bár nagyon ritkán fordul elő, hogy hasonló problémák adódjanak a pénznyomtatással, az eset mégis jól jelzi, hogy a tevékenység külföldre helyezése nem éppen életbiztosítás egy országnak.
Ennek ellenére a De La Rue a BBC-nek azt mondta, hogy világszerte 140 jegybanknak dolgozik. Legnagyobb piaci versenytársa a német Giesecke & Devrient, amely 100 központi bankkal áll üzleti kapcsolatban, de a kanadai Banknote Company és az amerikai-svéd Crane is nagy nemzetközi szereplőnek számít.
A világ számos országa a határain belül tartja a bankjegyek nyomtatását és az érmék verését. Magyarország is ezek közé tartozik,
a két tevékenységet nálunk a Magyar Nemzeti Bank 100 százalékos tulajdonában lévő cégek végzik.
Sok kisebb országnak azonban nem éri meg fenntartani a saját nyomdát és verdét, ezért kénytelen külföldről behozni a saját pénzét. Ennek pedig lehetnek kockázatai: a múlt héten Libéria kormánya kénytelen volt bejelenteni, hogy elvesztett 104 millió dollár értékű papírpénzt. A bankjegyeket külföldön készítették, de a szállítmány nem sokkal az országba érkezés után eltűnt.
Bizonyos esetekben a pénzek utaztatása a nemzeti érzelmeket is fel tudja korbácsolni. Amikor például a kínai sajtó megírta, hogy a kínai állami pénzjegynyomda elnyert egy indiai rúpia nyomtatására kiírt tendert, Indiában nagy felháborodással fogadták a hírt. A két ország közötti határviták miatt érzékeny téma lehetett volna, hogy egy kínai állami cég hozzájut a rúpia biztonsági elemeivel kapcsolatos információkhoz, a hírt azonban India hamar cáfolta, leszögezve, hogy rúpiát csak az országhatárokon belül lehet előállítani.
A BBC összeállítása szerint évi 1-1,4 milliárd bankjegy nyomtatása alatt egy nyomda nem nagyon működhet nyereségesen, ezért azoknak a kisebb országoknak, amelyeknek nincs ennyire igényük, biztosan nem éri meg a saját gyártás. Az Egyesült Államok, amely természetesen szintén csak belföldön készít dollárt, évente 7 milliárd bankjegyet nyomtat.
Néhány alapinformáción kívül szinte semmit sem lehet tudni erről az iparágról, a nagy szereplők ugyanis érthető módon titkosan kezelik a részleteket. Általában évszázadok óta ezzel foglalkoznak a vezető társaságok, amelyek kínosan vigyáznak a hosszú évek alatt megszerzett piaci bizalomra.
Egy nyomda elvileg két módon is könnyen visszaélhet a helyzetével: egyrészt a megrendelt mennyiségnél több pénzt nyomtathat, másrészt a biztonsági elemek információit kiadhatja a hamisítóknak. Erre a kockázatra azonban a társaságok azt mondják, hogy az nem országfüggő, vagyis az állampolgároknak a hazai nyomdákban is ugyanúgy meg kell bízniuk, mint a külföldiekben.
