Sok felmérés készül manapság arról, hogy a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás elterjedése hogyan változtathatja meg a munkaerőpiacot, egyszerűbben fogalmazva: kinek a munkáját váltják majd ki legkönnyebben a robotok. (A legtöbb ilyen felmérés egyébként elég pesszimista, ez a 2013-as (pdf) például nagy ijedelmet váltott ki akkoriban.)
A legutóbbit az OECD készítette, és számos olyan eredményre jutott, amelyben ugyan sok meglepetés nincs, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: az iskolázott, magas hozzáadott értéket termelni képes, esetleg szociális kapcsolatokat is használó, magas jövedelmű munkavállalók érezhetik leginkább biztonságban magukat, nekik kell a legkevésbé tartaniuk attól, hogy jönnek a robotok, és elvesztik az állásukat. Ennek a képzeletbeli piramisnak a csúcsán egyébként pont egy olyan szakma áll, amelyet Magyarországon a legkevésbé sem fizetnek meg: a tanár.
A tanulmánynak (amely innen letölthető) van két olyan sarkos megállapítása, amelyről eddig keveset olvashattunk, ráadásul mindkettő alapvetően befolyásolhatja a mi életünket is.
Az egyik, hogy a robotizáció egyértelmű vesztese Szlovákia lehet, vagyis egy olyan ország, amelynek ipara, és főleg autóipari kitettsége sokban hasonlít Magyarországhoz. A tanulmány azt állítja, hogy egy statisztikai szempontból medián helyzetben lévő, azaz a kiugró értékektől megtisztított számsor szerint átlagosnak mondható munkás 62 százalékos eséllyel lesz hamarosan kiváltható valamilyen gépi automatizmussal. Görögország és Litvánia 57 százalékos mutatóval szintén nagy bajba kerülhet, míg a lista legjobb helyén Új-Zéland és Norvégia áll, 39, illetve 40 százalékkal. (Magyarország nem szerepel a felmérésben.)
A trend Európán belül: minél északabbra megyünk, annál kevésbé veszélyeztetik a robotok az állásokat. Norvégiában, Svédországban és Finnországban mindössze az állások 6-8 százaléka van 70 százaléknál magasabb arányú veszélyben az automatizálás miatt, míg Szlovákiában ez az arány 33 százalék.
Az állások hány százaléka kitett az automatizálásnak? Világos kékkel a 70%-nál nagyobb kockázatú állások aránya, sötétkékkel az 50-70% közötti kockázat.
Az autóiparnak erősen kitett kelet-európai országok elvileg védettek is lehetnének, hiszen ebben az ágazatban nagy a hozzáadott érték és sok diplomásra van szükség, csak az a baj, hogy ez az érték jelentős részben nem az összeszerelő üzemekben keletkezik. A gyártósorok mellett dolgozó munkások feladatai általában elég könnyen automatizálhatók, ez okozza, hogy Szlovákia nagyon erősen kitett a technológiai váltásnak, míg például Németország kevésbé, az északi államok pedig sokkal kisebb mértékben.
A hozzáadott érték és a robotizáció közötti összefüggést a baltikumi eredmények is jól mutatják, míg Litvánia csaknem olyan rosszul fut neki a jövőnek, mint Szlovákia, addig Észtországnak sokkal kedvezőbb kilátásai vannak, hiszen Írország és Dél-Korea közé szorulva igen előkelő helyet foglal el a listán.
A felmérés igazi meglepetését azonban az életkor szerinti eloszlás okozza. Kiderült ugyanis, hogy csaknem az összes OECD országra jellemzően a fiatalok állásai legalább annyira veszélyben van, mint az időseké. Ez teljesen szembemegy annak a feltételezésnek, hogy a fiatalok könnyebben alkalmazkodnak az új technológiákhoz, és ezért védettebbek.
A számok azt mutatják, hogy a 20 évesek vagy fiatalabbak jelentős része, majdnem 20 százaléka olyan munkákat végez, amelyhez nem kell különösebb szaktudás. Ugyanez az arány a 20 év fölöttieknél csak 7 százalék. A tinédzser munkavállalók 34 százaléka az értékesítésben vagy különféle személyes szolgáltatásokban dolgozik, és ezeket is könnyen lehet majd automatizálni. Ez ismét arra utal, hogy a felsőoktatásba be nem kerülő fiatalok nehezebben boldogulnak majd, másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy őket olyan állások irányába kellene terelni, amelyek kevésbé kiválthatóak gépekkel.
Egy nem elhanyagolható tényező azonban a fiatalok oldalán áll: ők sokkal könnyebben vehetőek rá a tanulásra és az átképzésre, mint az idősebbek, azaz könnyebben tudnak alkalmazkodni, ha beállít a munkahelyükre egy robot.
Tech
Hidrogén-rásegítéses elektromos autóbuszokkal hatékonyabban zöldíthető a hazai buszállomány
Még keresik az ideális alternatív megoldást a buszüzemeltetők, de a Mercedes-Benz hidrogénes megoldása költséghatékony működésével áttörést hozhat a fenntartható közösségi közlekedésben.
Már most is nyomasztó a totális megfigyelőrendszer Kínában, de lesz ez még rosszabb
Az új technológiák lehetővé teszik egy digitális szörnyállam létrejöttét, Kína egyre inkább annak intő példája, hogyan ne akarjunk társadalmat építeni.
Vihar előtti csend van az elektromos autók piacán
Az év végén látott számokból sokan azt a következtetést vonták le, hogy mégsem zajlik olyan gyorsan a villanyautós átállás, de ez csupán átmeneti lassulás.
Fontos
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
