Hiába tartják magukat vállalásukhoz és csökkentik kitermelésüket a kőolaj-exportáló országok, az amerikaiak nemcsak az így keletkező lyukat tömik be, de még gyorsabban is növelik kitermelésüket, mint amilyen ütemben az OPEC visszafogja sajátját.

A kartell hat hónapja nem hozott felszínre olyan kevés olajat, mint novemberben, a globális kínálat azonban így is emelkedett. Mivel az OPEC-nek sikerült maga mellé állítani az oroszokat és a mexikóiakat is az alacsony olajár elleni küzdelemben, a termelés bővülése ha nem is kizárólag, de nagyrészt az Egyesült Államoknak köszönhető.

A kartell még tavaly novemberben döntött termelése visszafogásáról, miután belátták, hogy az árak letörésével nem tudják térdre kényszeríteni az új technológiával dolgozó amerikaiakat. A megállapodás nem elsősorban azért volt nagy durranás, mert az OPEC meghátrált, hanem mert abba a szövetségen kívüli államokat, például Oroszországot is sikerült bevonni. Ez egyébként elég komoly ütőkártyát adott az orosz elnök Vlagyimir Putyin kezébe, aki ügyesen taktikázva jelentősen növelheti befolyását a Közel-Keleten. Az orosz elnök pedig jól játssza ki lapjait, hiszen – bár előzetesen voltak kétségek – a termelés visszafogásáról szóló egyezséget két hete végül meghosszabbították 2018 végéig.

Ez utóbbinak a hatása ugyan még nem látszik a novemberi számokon, hiszen az új megállapodás csak a hónap utolsó napján született. Az viszont már látható, hogy a résztvevők rájöttek: nem válthatnak irányt, ha magasan akarják tartani az árakat. Ez még akkor is igaz, ha a mostani kitermelés-csökkenésben szezonális tényezők is szerepet játszottak. Bár abban szakértők többsége egyetért, hogy hosszú távon az OPEC már nem lesz képes befolyásolni az olaj jegyzését, jelenleg azonban még teljesen együtt mozog az aktuális termeléssel az ár, ami novemberben 40 százalékkal járt az egy évvel korábbi szint felett (a fenti grafikonon a tengelyek indulópontját nem nullára állítottuk, hogy az elmozdulás láthatóbb legyen).

A tagországok többségének létfontosságú, hogy drága legyen az olaj, enélkül összeomlana a költségvetésük. Emiatt elég komoly játszmák zajlanak a szövetségen belül is, az igazán nagy gondban lévő országok ugyanis nem mindig hajlandóak tartani vállalásaikat. A legnagyobb exportőr Szaúd-Arábia már többször elégedetlenségének adott hangot amiatt, hogy számos tagállamban nemhogy nem csökken a várt mértékben, de esetenként még emelkedik is a kitermelés. Részben emiatt van hatalmas szüksége a kartellnek Oroszországra, amely – legalábbis az OPEC saját kiadványának becslése szerint – eddig nagyjából tartja a szavát.

Saját renitenseinél is nagyobb fejfájást okoz a szövetségnek azonban, hogy az Egyesült Államok kitermelése a vártnál is gyorsabban emelkedik. Az árak növekedése miatt ugyanis egyre több mezőn lehet gazdaságosan felszínre hoznia az olajat, a helyi cégek pedig élnek is a lehetőséggel. Az USA az idén napi átlagban 610 ezer hordóval több olajat termelhet ki, mint 2016-ban, ez pedig jóval nagyobb növekedés, mint amilyen mértékű csökkenést az OPEC összehozott. Ráadásul a trend szinte biztosan folytatódik jövőre is. Sőt, a kartell épp aktuális jelentésében módosította korábbi előrejelzését: most arra számítanak, hogy 2018-ban újabb napi bő 1 millió hordóval nőhet az amerikai kitermelés.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat Világ olajár olajpiac OPEC Olvasson tovább a kategóriában