Állati zsírból, kenyérből és babból ettek többet tavaly a legszegényebbek a leggazdagabbaknál Magyarországon a KSH adatai szerint. A legnagyobb különbség a zsírnál volt: itt az alsó két jövedelmi tized – tehát a legszegényebb kétmillió ember – fogyasztása fél kilóval haladta meg a felső ötödét.

Forintban kifejezve viszont már nem ugyanez a helyzet, költeni ugyanis erre is a gazdagok költöttek többet: a szegények 2000 forintjával szemben több mint 2200-at. Ugyanez igaz a kenyérre, amire a szegényebbek átlagosan évi 9 ezer forintot fordítanak fejenként, a pénzesebbek viszont 12 ezret. Magyarul a gazdagabbak nem csak mást esznek, hanem ugyanabból is a minőségit.

A szegények értelemszerűen a legolcsóbb ételekkel próbálják fedezni napi kalóriaigényüket, így ezekből fogyasztanak többet, mint a gazdagok. Emiatt a fenti élelmiszerek bizonyos szempontból különlegesek, hiszen a legtöbb termék fogyasztása a jövedelem emelkedésével nő (minél többet keresünk, annál többet vásárolunk belőle). Azokat, amelyeknél fordított előjelű a változás inferior (alárendelt) javaknak nevezi a közgazdaságtan.

A kenyér, a krumpli vagy a disznózsír nem csak ezért különleges: az árváltozásra sem úgy reagálnak, mint amit elsőre várnánk. A leggyakrabban az ár csökkenése a fogyasztás növekedését hozza magával, akadnak azonban olyan termékek (az úgynevezett Giffen-javak) amelyekből kevesebb fogy, ha olcsóbbak lesznek. A jelenséget egyébként épp a szegények élelmiszer-fogyasztása kapcsán jegyezte le Robert Giffen még a 19 században. A skót közgazdász arra lett figyelmes, hogy ha a krumpli olcsóbb lesz, akkor a legrosszabb körülmények között élők kevesebbet vásárolnak belőle, mivel így esetenként jut pénzük húsra is, így kalóriaigényük egy részét azzal fedezik.

Itthon a krumpli esetében az elmúlt években nem ez volt a jellemző, bár egyszer-egyszer előfordult, hogy a legalacsonyabb jövedelműek fogyasztásuk csökkentésével reagáltak az ár esésére. Az azonban biztos, hogy burgonyából sem vásárolnak lényegesen többet a gazdagok, mint a szegények.

A másik véglet a drágább, és ami kifejezetten szomorú, az alapvetően egészséges élelmiszerek: ezek fogyasztásában jelentős eltérések vannak attól függően, mekkora az adott háztartás jövedelme. Halkonzervből közel ötször annyit eszik a felső 20 százalék, mint az alsó, de négyszeres a szorzó a sárgabarack és több, mint kétszeres általában a gyümölcsök esetében is (utóbbinál egy főre évi 35 kilogramm a különbség). Értékben még ennél is nagyobb az eltérés, a halkonzerv esetében például több, mint hatszoros: erre a szegények 330 forintjával szemben a gazdagok több, mint kétezret költenek egy évben.

A húsféléknél nem ilyen nagy a különbség, ezekből negyedével kevesebb jut a legszegényebbek asztalára, mint a leggazdagabbakéra. Az összetétel viszont már nagyon más: míg a sertés és a baromfihús esetében nincs nagy eltérés, a marhából közel négyszer annyit esznek a vagyonosabbak.

A gazdagok hiába esznek jobb minőségű élelmiszereket, arányaiban is sokkal kevesebbet költenek étkezésre, mint a szegények, így több pénzük marad más dolgokra. Míg az alsó két jövedelmi tized teljes jövedelmének közel harmada megy el élelmiszerekre és alkoholmentes italokra, a felső 10 százalékban kevesebb, mint ötöde.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Vállalat burgonya élelmiszerfogyasztás jövedelem Olvasson tovább a kategóriában