A Budapesti Gazdasái Egyetem (BGE) átfogó tanulmányt készített a magyarországi családi vállalkozásokról. A terület azért érdekes, mert eddig idehaza viszonylag hanyagolt volt külön őket vizsgálgatni, a KSH például nem is kezeli önálló kategóriaként az ilyen cégeket. A politika viszont nem ennyire távolságtartó, létezik pályázat egymilliárdos keretösszeggel csak nekik, de banki hitelből is akad családi vállalkozókra szabott változat.
De nemcsak ezek a körülmények, hanem már maga a kifejezés is valamiféle megfoghatatlan értéket hordozó többlettartalmat sugall, mint az őstermelő, a hungarikum, vagy az otthonszülés. Pedig ilyesmi értékből ezekben a cégekben sincs egy dekányi sem, és ezt erősíti most meg a BGE is.
Pedig a családi vállalkozások a külföldi kutatások alapján felállított hipotézis szerint felelősebben gondolkodnak, hosszabb távra terveznek és erősebb a munkaerőmegtartó képességük is.
A magyar egyetemi kutatás “egzakt eredményei alapján” viszont kiderült, hogy
a magyar családi vállalkozások átlagosan nem különböznek a nem családi cégektől.
A kutatók szerint az átlagosan húsz éves családi cégek története túlságosan rövid ahhoz, hogy a nyugati jellegzetességek beazonosíthatóak legyenek a működésükben. Ehhez sokszor generációváltás kell, ami egyébként sok ilyen cégnél éppen napirenden van, vagy a következő öt évben lesz napirenden.
De mi számít egyáltalán családi cégnek? A tucatnyi lehetséges meghatározásból a BGE kikevert egy magyar választ: azok a cégek ilyenek, ahol a tulajdoni többség (legalább 51 százalék) egy család tulajdonában van, a családtagok pedig aktívak a vállalkozás életében vezetőként és/vagy alkalmazottként. Ennek most közel harmincezer vállalkozás felel meg, tizedük generációváltásra készül vagy már túl is van rajta – utóbbiak közül kerülhetnek ki a nyugati értelemben is többletértéket hordozó, nyugatias családi cégek.
A magyar családi vállalkozások egyébként minden más fontos jellegzetességükben is eltérnek a nyugatiaktól. A tulajdonosi szerepkörben jellemzően nem a kiterjedt család van (testvérek, unokatestvérek, menyek és vejek stb.) hanem közel felerészben egy házaspár, az esetek harmadában pedig a gyermekek. A rokoni szálak az alkalmazotti szerepkörökben is fontosak, de döntően itt is csak a házastárs-gyermek tengely mentén találtak kapcsolódásokat a kutatók.
A magyar családi cégek az innovációban sem járnak a többi vállalkozás előtt: a szektor harmada semmilyen innovációt nem hajtott végre az elmúlt két évben , viszont kb. hatoduk egyszerre több területen is igyekszik előre lépni, függetlenül a tulajdonosi körtől vagy az alkalmazottak és a tulajdonosok közötti rokoni szálaktól.
(Fotó: MTI)
