A Johnson Electric március végén azzal indokolta, hogy 800 embert küld el bezárásra ítélt ózdi autóipari alkatrészgyárából, hogy a vállalat automatizált gyáraiban előállított termékeire nagyobb a kereslet.
A vállalati automatizációval és mesterséges intelligenciával foglalkozó kutatók egy része – például az MIT-s Erik Brynjolfsson, akivel 2016-ban készítettem interjút az Indexre – évek óta arra figyelmeztet, hogy nagyon sok gazdasági automatizációt lehetővé tevő technológia még nincs a piacon, csak a cégek laborjaiban, de amint ezek kikerülnek onnan, gyors automatizáció és ezzel együtt tömeges munkanélküliség várható.
Ehhez képest az elmúlt pár évben a G7-en szinte csak olyan új tanulmányokról számoltunk be, amelyek az utóbbi évek trendjeit vizsgálva azt mutatták meg, hogy az új technológiák összességében nem eredményeznek kevesebb munkahelyet, csak átalakítják az állásokat.
Szalavetz Andrea, a KRTK Világgazdasági Intézet tudományos tanácsadója
Arra voltam kíváncsi, hol állunk most pontosan ebben a folyamatban, és hogy az ózdi eset mennyire egyedi, esetleg a gyárbezárás már az automatizáció felgyorsulását jelenti, és a közeljövőben gyakrabban számíthatunk hasonló hírekre Magyarországon is.
Ezért megkerestem Szalavetz Andreát, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos tanácsadóját, aki az elmúlt években több tanulmányban is foglalkozott ezeknek a trendeknek a magyarországi vonatkozásaival. Szalavetz szerint az elmúlt években az ipari automatizációs megoldások rohamosan fejlődtek, és az áruk is gyorsan csökkent, olyannyira, hogy a feldolgozóipari cégek ma már sokféle, egy éven belüli megtérülést biztosító megoldás közül válogathatnak.
Sokféle sztenderd fizikai feladatot lehet viszonylag könnyen és olcsón kiváltani robotokkal: leginkább az anyagmozgatást, a gépek „etetését” alkatrészekkel, a raklapozást, a csomagolást, a gyárterületen belüli szállítást: ezek a legkönnyebben kihasználható lehetőségek. Kicsit drágábban, de még mindig könnyen megoldható a folyamatfelügyelet, a minőségellenőrzés, a festés és a hegesztés kiváltása gépekkel, és persze egyre többféle egyéb feladat.
Nehéz elválasztani a globalizációtól
Az automatizálás eddig alapvetően a munkaerőhiány okozta problémák megoldását segítette elő, ami amellett, hogy javította a termelés hatékonyságát, minőségét, csökkentette a költségeket. Következésképpen, az automatizációt célzó fejlesztések – madártávlatból tekintve, tehát összgazdasági szinten – eddig nem okoztak komoly munkanélküliséget
– erősítette meg Szalavetz az utóbbi évek trendjeire vonatkozó korábbi eredményeket.
Más kérdés, hogy helyi szinten egy-egy gyárbezárás, különösen, ha egy nagy foglalkoztatóról van szó, tragikus fejlemény. Erre példaként Szalavetz a fűnyíró traktorokat gyártó nemesvámosi MTD-gyár tavaly tavasszal nyilvánosságra hozott, 500 munkavállalót érintő bezárását hozta, amiről a Világgazdasági Intézet blogján részletesebben is írt. Ehhez most annyit fűzött hozzá, hogy a robotizáció és automatizáció trendjeinél tágabb folyamat az ipar 4.0 jelenség terjedése, és az ipari digitalizáció megoldásai inkább megváltoztatják, támogatják, nem pedig kiváltják az emberi munkavégzést.
Szalavetz szerint azért is nehéz pontosan megállapítani, hogy hogy állunk az automatizáció folyamatában a munkahelyek szempontjából, mert az új technológiák bevezetése és a globalizáció egymás mellett és egymásra kölcsönösen ható folyamatok, ezért nehéz pontosan azonosítani egy-egy gyárbezárás vagy átszervezés konkrét okait.
Már azelőtt is voltak gyárbezárások, hogy a robottechnológia és a digitális megoldások bekerültek a képbe, mert a cégek olcsóbb helyekre telepítették a termelést. Mind a technológia, mind az üzleti környezet folyamatosan változik, az egyes tevékenységek helyi versenyképessége megszűnik, az új, versenyképes tevékenységek megszerzése és megtartása érdekében beruházásokra van szükség
– mondta. Hozzátette, hogy utóbbihoz viszont tudásfelhalmozás szükséges, ugyanis a Johnson Electric ózdi gyárbezárásáról szóló hírek arról is beszámoltak, hogy a hatvani szolgáltatóközpont, ahol tudásigényes tevékenységet végeznek, megmarad.
A megoldás tehát az oktatás, átképzés, ezt mantraként lehetne ismételgetni: ahhoz, hogy versenyben maradjunk, az oktatás és a szakképzés gyökeres reformra és óriási fejlesztésre szorul
– mondta.
Szalavetz Andrea a digitális technológiák munkára gyakorolt hatását Magyarországon hat autóipari, három elektronikai és öt gépgyártással foglalkozó cégnél vizsgálta menedzserek, munkavállalók és szakszervezeti vezetőkkel készített interjúk alapján, amiből idén januárban jelent meg egy műhelytanulmánya az Európai Szakszervezeti Intézet (European Trade Union Institute – ETUI) kiadásában.
Ambivalens hatása van a munkára
A tanulmány azért is nagyon érdekes, mert a sajtóhírek alapján néha úgy tűnhet, mintha két szélsőség lenne ezeknek a trendeknek a gyakorlati hatása a munkavállaló szempontjából: az olyan disztópikus esetek, mint amikor az Amazon alkalmazottait azért bocsátják el, mert nem teljesítik a digitális eszközökkel monitorozott kvótákat, vagy az olyan pozitív esetek, mint az autógyári munkások által használt exoszkeleton vázak, amelyek jelentősen megkönnyítik a fizikai munkát.
A kutatás szerint a gyakorlatban a magyar gyárakban sokkal inkább a pozitív és negatív aspektusok keveredéséről van szó. A technológiát valójában sok mindenre lehet használni: a munka kiváltására vagy támogatására, a rugalmasságnak és a folyamatok átláthatóságának növelésére, vagy akár a munkafolyamatok betanulásának és elvégzésének megkönnyítésére is.
A hatások is sokfélék lehetnek.
Ha például a cégek digitális megoldásokkal igyekeznek a hibákat kiküszöbölni, például fényjelek és a képernyőn megjelenő képek megmutatják az összeszerelést végző szakmunkásnak, hogy az odakészített alkatrészek közül melyiket vegye el és hova szerelje fel, az valóban támogatja a munkát, kevesebb lesz a hibalehetőség, gyorsul a szerelési folyamat. Ugyanakkor innentől kezdve nem kell gondolkodni, nem kell új feladatokat hosszan betanulni. Az operátor vakon rábízza magát a fényjelekre és a munkautasításokra, szinte ő maga is géppé válik
– hozott egy példát Szalavetz.
Amikor egy cég elhatározza, hogy a termelési folyamatot vagy annak egyes részeit meghatározott digitális megoldásokkal támogatja, először szisztematikusan felmérik magát a munkafolyamatot. Megvizsgálják, miként lehetne az egyes műveleteket másként, hatékonyabban elvégezni. A műveletek optimalizálását követi a sztenderdizálás, vagyis innentől kezdve a formális munkautasítás azt is tartalmazza, hogy miként kell az adott munkát konkrétan elvégezni, milyen szögben kell tartani a hegesztőpisztolyt, hol kell elhelyezni a szerelendő alkatrészeket.
Az optimalizált és sztenderdizált folyamatokat fogják azután digitalizálni, ennek eredményeként például az operátorok elé helyezett képernyőkön valós időben megjelennek a munkautasítások, vagyis a rendszer érzékeli, hogy épp milyen szerelési feladatokat kell elvégezni a futószalagon megérkező munkadarabon.
Addigra az automatizált alkatrész-szállítási rendszerek már ki is szállították a szerelendő alkatrészeket a raktárból.
Mindez egyfelől komoly segítség a munkavégzéshez, másfelől egyre intenzívebb a munka. Az operátorok korábban tudtak szusszanni, beszélgetni egy kicsit, amíg megérkezett a megfelelő alkatrész, vagy megjött a sorvezető és elmagyarázta, mi lesz a következő feladat. Az a gyakran elhangzó mondat, hogy a digitalizáció eredményeként nő a termelékenység, az operátorok szemszögéből azt jelenti, hogy feszítettebb, intenzívebb a munka
– mondta erről.
A tanulmány szerint minden más változatlansága mellett a digitális technológiák „rutinizálják” a munkát, ami így automatizálódik és kevesebb képzettséget igényel, a cégek viszont a munka átszervezésével olyan irányba vihetik el az új pozíciókat, amik komplexebbek, és a korábbiaknál nem kevesebb, hanem több tudást igényelnek. Éppen ezért Szalavetz szerint
nagyon sok múlik az üzemi, termelési szintű vezetés tudatosságán.
Beszéltem több olyan vezetővel, akik nagyon odafigyeltek arra, hogy a dolgozók egyre több feladatot tanuljanak meg, a gépekkel kiváltott felszabaduló idejükben más gépeket is kezeljenek, vagy éppen minőséget ellenőrizzenek. Ehhez át kellett tervezni a folyamatokat, továbbképezni a dolgozókat, de ez a befektetés megtérült: érdekesebb, változatosabb feladatokkal könnyebb megtartani a foglalkoztatottakat
– mondta Szalavetz. Hozzátette, hogy a másik oldalról természetesen a foglalkoztatottak fogadókészségére is szükség van, nekik is időt és energiát kell befektetniük abba, hogy a munkájuk kevésbé legyen monoton.
A kutatás másik fontos következtetése, hogy csak akkor lehet pozitív hatása a munkára ezeknek a folyamatoknak, ha a munkavállalók már egyébként is képzettek.
Duális képzésben részt vevő tanulók a Mercedes-Benz kecskeméti oktatási központjában 2014. április 29-én. Fotó: MTI/Ujvári Sándor
Szalavetz szerint, bár mindig vannak kivételek, de ma leginkább a cégek fektetnek a dolgozóik képzésébe, továbbképzésébe, így próbálják pótolni a szakképzés hiányosságait. A kérdésemre, hogy pontosan milyen tudás az, ami ahhoz szükséges, hogy az automatizáció kiegészítse, ne pedig helyettesítse az emberi munkaerőt, Szalavetz felidézte egy beszélgetését, amit nemrég egy kormányhivatal foglalkoztatási osztályának vezetőjével folytatott.
Az ő tapasztalatai szerint a cégek számára ma nem is elsősorban a megszerzett bizonyítvány típusa a fontos, tehát nem elsősorban lakatost vagy forgácsolót keresnek, hanem rugalmas, önálló problémamegoldásra képes, új dolgok megtanulására nyitott munkavállalókat. Természetesen nagyon fontos, hogy az illető rendelkezzen valamilyen szintű nyelvtudással, informatikai ismeretekkel, de a felsorolásból is látszik: személyiségjegyeket, képességeket várnak el
– mondta.
Tovább nyílhat az olló a multik és a magyar cégek között
Szalavetz többnyire multinacionális termelőcégeknél készített interjúkat, ezért arra is rákérdeztem, hogy a magyar cégeket a multik leányvállalataihoz képest, illetve utóbbiakat az anyacégekhez képest mennyire érinti máshogy a digitalizációs és automatizációs beruházások terjedése.
Az anyaországok munkavállalóit már régen elérték ezek a kihívások, a versenyképtelennek bizonyuló tevékenységek kitelepültek, és a maradék tevékenységek automatizálása is elkezdődött. Ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor azt vizsgálják, mennyi idő alatt térül meg egy-egy tevékenység kiváltása robotokkal, a fejlett országok munkaerőköltségeiből kiindulva a megtérülés ott jóval gyorsabb. Így aztán olyan tevékenységeket is kiváltanak, ami az alacsonyabb bérű telephelyeken nem térül meg. Nem véletlen, hogy a fejlett országok gyáraiban magasabb az automatizálás foka
– mondta Szalavetz.
A digitális technológiák szerinte felerősítik a különbségeket: minél többféle megoldást képes egy cég a termelési folyamataiba integrálni, és minél jobban át tudja alakítani a folyamatait a technológiák optimális kihasználása érdekében, annál inkább erősödik a termelékenysége.
A digitalizáció nem egyszeri átalakítás: nem csupán veszünk egy-két robotot, és odaállítjuk a gépsorok mellé. A folyamatokat át kell tekinteni, az újonnan keletkező szűk keresztmetszeteket feloldani, meg kell oldani azokat a technológiai problémákat, amelyek amiatt keletkeztek, hogy belenyúltunk a rendszerbe. Fokozatosan digitalizálni kell a kapcsolódó területeket is, és biztosítani kell az egyes informatikai rendszerek közötti átjárhatóságot – és eközben folyik a termelés: a megrendeléseket teljesíteni kell. „Mindez olyan, mintha menet közben kellene kerekeket cserélni az autón” – mondta Szalavetz.
Dolgozó egy motor-összeszerelő robotnál az Audi Hungaria Zrt. elektromos motorokat gyártó győri üzemcsarnokában az avatás napján, 2018. július 24-én. MTI Fotó: Krizsán Csaba
A cég szakemberei, mérnökei nem végezhetik teljes munkaidőben a saját meglévő feladataikat, hanem a technológiát szállító cégekkel együtt kell végezniük ezeket a fejlesztéseket, különben a cégspecifikus működést nehéz lenne megoldani.
Természetesen a nagyobb, erőforrásokkal jobban ellátott, külföldi tulajdonú cégek könnyebben megoldják ezeket a feladatokat, a pótlólagos erőforrás-szükséglet kevésbé fenyegeti magát a normál működést
– mondta.
Legfrissebb tanulmánya alapján Szalavetz Andrea is arra számít, hogy az automatizáció és digitalizáció miatt elmosódnak majd a határok az iparágak között, a G7-en pedig legutóbb pont a győri Audi-gyár miatt Magyarországon is meghatározó Volkswagen kapcsán írtunk ennek a folyamatnak a relevanciájáról.
A határok elmosódása – tehát, hogy egyre több feldolgozóipari termék technológiai termékké, „okos termékké” válik, és a hagyományos termékekbe beépül a digitális technológia – ugyanakkor nem csak az autók és az elektronikai cikkek esetében jellemző. Szalavetz szerint elég csak például az okos pelenkára gondolnunk, ahol szenzorok jelzik, hogy mennyire sürgős a csere.
A magyar gazdaságnak egyfelől ez óriási lehetőségeket jelent: a szoftvercégek, technológiaszolgáltatók, okos megoldásokat piacra dobó startupok gyorsan növekedhetnek, nemzetközi piacra léphetnek. A hagyományos termékeket gyártó cégeknek ugyanakkor alkalmazkodniuk kell, könnyen elveszíthetik a versenyképességüket, ha nem ismerik fel és nem követik az iparági trendeket
– mondta.
Tech
Hidrogén-rásegítéses elektromos autóbuszokkal hatékonyabban zöldíthető a hazai buszállomány
Még keresik az ideális alternatív megoldást a buszüzemeltetők, de a Mercedes-Benz hidrogénes megoldása költséghatékony működésével áttörést hozhat a fenntartható közösségi közlekedésben.
Már most is nyomasztó a totális megfigyelőrendszer Kínában, de lesz ez még rosszabb
Az új technológiák lehetővé teszik egy digitális szörnyállam létrejöttét, Kína egyre inkább annak intő példája, hogyan ne akarjunk társadalmat építeni.
Vihar előtti csend van az elektromos autók piacán
Az év végén látott számokból sokan azt a következtetést vonták le, hogy mégsem zajlik olyan gyorsan a villanyautós átállás, de ez csupán átmeneti lassulás.
Fontos
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
