Az orosz gáz kiváltása majdnem mindenhol prioritás. De ki lesz ennek a nagy nyertese?
Szép szavakból nem volt hiány, de az orosz-kínai partnerség már nem korlátok nélküli, és egyelőre új gázvezeték sem épül.
A megfigyelési kapitalizmus korában az ingyenes alapanyagot adatok formájában szolgáltatjuk, amelyből a termék születik: a viselkedésünk, cselekedeteink előrejelzése.
A háború kitörése óta először utazott hétfőn Moszkvába Hszi Csin-ping, ahol úgy kell barátkoznia Putyinnal, hogy közben a nemzetközi színtéren békecsinálóként szeretne fellépni.
Az ellenfél szándékának azonosítása a külpolitika alapvető eleme, mégis erősen vitatott és homályos alapokon nyugszik, ami az ukrajnai orosz inváziótól a kínai-amerikai feszültségekig komoly félreértéseket okoz.
A tárgyalások során közvetítő Kínának ez hatalmas diplomáciai siker, az Iránt elszigetelni igyekvő Izraelnek nagy kudarc, miközben az USA csökkenő regionális befolyásának jele is.
A kínai geopolitikai influenszerek szerint a fejlődő világgal való szövetség, a fals nyugati narratíva letörése és a gazdasági erő lehet Peking fegyvere az amerikai “bekerítéssel” szemben, bár a hangsúlyokat illetően erős eltérések vannak köztük.
A nyugati kétségeket erősíti, hogy a kínai diplomácia közben oroszpárti lépéseket tesz, sőt, Amerika a kínai katonai segítségnyújtás veszélyére figyelmeztet.
A kínai–amerikai ballonügy egyik tanulsága, hogy a nagyhatalmi kémkedés fokozódik. Egyes elméletek szerint ez nem baj: a jobb informáltság stabilizálhatja a nagyhatalmi viszonyt. Ugyanakkor a gyakori hírszerzési hibák gyakran vezetnek válsághoz is.
Az USA szerint Kína fontolgatja, hogy fegyverekkel támogassák az oroszokat. Kína szerint ez hazugság, de szorosabbra fognák a kapcsolatot Oroszországgal.