Intő példa lehet ez az utókor számára, mi történik akkor, ha egy központosított kormányzattal bíró, mesterséges módon felpumpált jóléti rendszer működik úgy, hogy közben tele az állam járadékvadászok tömegeivel.
A digitalizációban lemaradó Magyarország esetén kérdés, hogy vajon át lehet-e ugrani technológiai mérföldköveket, és egyből a mesterséges intelligenciánál landolni - nem volna példa nélküli.
Miért van az, hogy bár a 1,5 fok tartása elérhető és szükséges, mégis vannak, akik inkább elengednék?
A gazdasági szereplők várakozásai nem éppen arra mutatnak, hogy bíznának a magyar fizetőeszközben, ez pedig a mi pénztárcánkat terheli.
A kétezres évekig stabil, kiszámítható, megfizethető és reális árszintek, tarifák alakultak ki, aztán változott az árképzés módszere.
A kormányt még válság idején sem az egyensúly megteremtése érdekli, hanem a hozzá lojális tulajdonosi csoportok terjeszkedési-növekedési lehetőségének megteremtése.
A politikai elitünk 25 éve ugyanolyan mihaszna, ugyanolyan tehetetlen és ugyanolyan fantáziátlan, függetlenül attól, hogy ki van kormányon éppen. Vélemény és elemzés a G7-en.
A beruházási karbonadó és a tőkejövedelmekre alapozott teherviselés, mint két különböző megközelítés ugyanannak a tőkepiacnak két oldalát jelenti, mely között végső soron az adóztatás technikai kivitelezhetősége lesz a döntő tényező.
Elkerülhető a válság, de ehhez a magán és kormányzati szektorok közös munkájára lenne szükség.
Minél később gondolja meg magát és szeretne átállni, annál nehezebb, költségesebb lesz ezt meglépnie.