Hiába mutatta be az egyik leglátványosabb felzárkózást Románia több szempontból is a 2010-es években, a gazdasági modell lényege még mindig az egyre hatékonyabb munkaerő olcsósága.
A szinte hagyományosan alacsony fizetéseket adó kulturális, szórakoztató ágazat sajátos módon vészeli át a munkaerőpiaci feszültségeket.
Sokan csalódtak a vendéglátásban a járvány hullámaival együtt mozgó leépítési hullámok miatt. A rosszabb munkakörülmények, a szürkefoglalkoztatás hosszabb távon hátrány más szektorokhoz képest.
Csak a minimálbéres bolgárok keresnek idén kevesebbet magyar sorstársaiknál az EU-n belül euróban, erre volt elég a keleti tagállamok jelentős emelése a 2010-es években.
Ha egy itteni cég bevételei és kiadásai is jelentős részben vállalatcsoporton belül maradnak, akkor nehéz megmondani a magyar dolgozók munkájának valódi piaci értékét.
Nagyot emelkedtek a bérek Magyarországon 2020-ban, de csak forintban. Ez főleg az euróban számoló multiknak kedvez, a magyar piacra termelőknek, vagyis a magyar kkv-k többségének viszont nem.
A külföldi tulajdonú cégek dolgozóinak száma a magyarok rovására nőtt a feldolgozóiparban, és az összeszerelő üzemekben az alapbérek sem kiemelkedőek, így ideje lenne átgondolni a támogatásukat.
A multik térnyerésére alapozó növekedési modell kifulladt, ezen az úton haladva nem fogunk felzárkózni vagy közeledni a nyugat-európai gazdasági centrumhoz.
Termelékenységben nincs közeledés a V4-ek és legfontosabb európai gazdasági partnereik között, így pedig hosszú távon nincs bérfelzárkózás sem.
A magyar munkavállalók nem egyszerűen csak az alacsonyabb termelékenységnek megfelelően keresnek kevesebbet, hanem a megtermelt hozzáadott értéknek is kisebb részét viszik haza.