Egy friss kutatás a természeti adottságok pénzbeli és gazdasági értékét igyekszik meghatározni. Hátha így jobban értékeljük őket – amíg vannak.
Jön a régóta várt gazdaságélénkítés, de a friss pénzből nem jut a fogyasztóknak, a kínai elnök a modern birodalom modelljét építi, benne a fejlesztő állammal.
Az EU által megfogalmazott ajánlásokat a kormány nem hogy nem teljesíti, de sokszor annak konkrétan ellentmondva cselekszik.
A magasabb energiakiadásokkal járó extra terhet mindenképp enyhíteni kell majd, hogy ne szenvedjenek aránytalanul nagy hátrányt az eleve sérülékeny csoportok.
Nem lenne meglepő, ha az ez év végi 8-9 százalékos áremelkedést jövőre éves átlagban 7 százalék körüli áremelkedési ütem követné.
Pozitív, hogy legalább az újonnan indítandó tagozatok, osztálybontások esetén kötelező lesz figyelni a szegregáció elkerülésére. Más okunk azonban nincs az örömre.
A kamatplafon-ügy nem javít, de talán nem is ront sokat a gazdasági tevékenység élénkítésében.
Az utóbbi évtized nem nevezhető a magyar szakszervezetek hőskorának, de még így is képesek bérprémiumot kiharcolni a tagjaik számára.
Az elmúlt pár év egészségpolitikai intézkedései nyomán a magasabb fizetések mellett a szolgáltatások színvonala nem lett jobb, a közhangulat javulása se érződik, és az ellátottak száma sem nőtt.
A nyári napenergiás plusztermelés téli eltárolása irreális, ám a hálózatba kötött otthoni akkumulátorok a lakosságnak és az országnak is rengeteg hasznot hozhatnak.