Randy Lerner amerikai milliárdos 2006 nyarán új befektetési célpontot keresett. Az apjától örökölt cégbirodalmának ékköve az MBNA nevű hitelkártya-kibocsátó társaság volt, de a portfolióhoz tartozott többek között a clevelandi amerikaifutball-csapat, a National Football League (NFL) egyik franchise vállalkozása is. Lernert megszédítették a profi sportbefektetések, mert amellett, hogy hozták a pénzt, rabjává vált a hétről-hétre a tömött stadionok hangulatának, és a város büszkeségének szerepébe is könnyen beleszokhatott.
Lerner nem mélyült el az angol labdarúgás bugyraiban, de a sportban szerzett tapasztalatai alapján meg volt róla győződve, hogy a Premier League (PL) egy aranybánya lehet. A következő tíz év azonban bebizonyította, hogy tévedett.
2006 augusztusában 118 millió dollárért megvette az Aston Villát, amely tökéletes befektetési célpontnak látszott. A patinás angol klub Birmingham, vagyis a második legnépesebb angol város legnagyobb csapata, és úgy tűnt, hogy az amerikai időben lépett, a külföldi befektetők első hullámában tudott betörni a piacra. Roman Abramovics nem sokkal azelőtt, 2003-ban vásárolta be magát a Chelsea-be, a példa tehát adott volt.
A PL-klubok értéke akkoriban úgy ment felfelé, mint a rakéta.
A liga 1992-es indulásakor az akkori 20 csapatot összesen 100 millió dollárra tették, a nemzetközi népszerűség hatására azonban a tévés közvetítési jogdíjbevételek az egekbe emelkedtek, és máig 15 ezer százalékpontos emelkedésnek lehettünk szemtanúi. Ez a fejlődés már akkoriban is jól látszott.
Ahogy a Wall Street Journal írja, Lerner nem mérte fel kellően a terepet. Nem számolt azzal, hogy a PL világa üzleti szempontból még ma is egy igazi mocsár, amelyben a dilettánsok és a sarlatánok kedvükre dagonyázhatnak, a teljesítménykényszerben pedig egy perc türelem sincs. Amikor a rosszul teljesítő csapatok kiesnek a második vonalba, az pénzügyi értelemben egyenlő a katasztrófával.
Az NFL-ben Lerner ahhoz szokott hozzá, hogy a csapatok vezetése nem feltétlenül hibátlan, de a rendszer egységes keretek, egységes szokásjog alapján működik. A PL-ben viszont nincs ilyen. Ráadásul egy NFL-csapatot nem csak sport szempontból, de természetesen üzleti értelemben sem veszélyeztet a kiesés réme, hiszen az nem is létezik.
A kiesési rendszer miatt a bajnoki tabella középső vagy alsóbb részei felé közeledő csapatoknál hétről-hétre kitör az üzleti pánik. Elég pár vesztes meccs, és a cégvezetők haja máris égnek áll, mert csak arra tudnak gondolni, hogy a második vonalba csúszással óriásit bukhatnak. A Championship és a PL között ugyanis hatalmas a különbség, nézőszámban, jegybevételben, presztizsben és tévés jogdíjakban is. Az is előfordul, hogy a lejtőn nincs egyhamar megállás, és a kisebb bevételek miatt annyira megroppan a klub játékosvásárlási képessége, hogy a dicsőséges focitörténelme ellenére is a harmadik osztályban köt ki.
A PL-ben ezért elég egy rosszabb sorozat, és a kluboknál azonnal válság alakul ki, ilyenkor pedig meggondolatlan és teljesen irracionális döntések sorát szokták meghozni. Erőn felül kezdenek játékosokat vásárolni, vagy kirúgják az edzőt, ezzel tovább rontva a helyzetüket.
Lerner óriási hibát követett el, amikor nem erőltette rá az amerikai módszereket az Aston Villára, és hosszú távú befektetőnek tekintve magát türelmes próbált lenni. Ahogy a Wall Street Journalnek mondta, mindig úgy gondolta, hogy ő Angliában csak egy gyüttment marad, akinek nem lehet igazi beleszólása egy ilyen patinás csapat alapvető működési ügyeibe. A későbbi amerikai PL-befektetők egyébként tanultak is ebből a hibából, és keményebben léptek fel, ami sok konfliktushoz vezetett.
Az amerikai megpróbált belehelyezkedni a barátságos, megértő pénzes bácsi szerepébe. Mivel egyetemi éveit Cambridge-ben töltötte, tisztában volt vele, hogy a szurkolók kinézhetik, ha – képletesen szólva – a magángépéről leszállva dollárkötegeket lobogtatva lép be a helyi kocsmába, ezért inkább igyekezett visszafogottnak mutatkozni.
Próbált gáláns gesztusokkal beférkőzni a szurkolók szívébe, tulajdonlásának első éveiben például visszautasította az évi több millió fontot hozó mezszponzori szerződéseket, és egy beteg gyerekeket gondozó alapítványnak adta a reklámfelületet.
Nincs problémám azzal, ha úgy emlékeznek rám, mint egy szentimentális hülyére
– mondta most.
Lernernek nagyon hamar rá kellett jönnie, hogy a szurkolókat csak egy dologgal lehet megnyerni: önteni kell a pénzt a klubba, játékosokat kell venni és magas fizetéseket kell nekik adni. Martin O’Neill vezetőedző személyében tökéletes alanyt talált ehhez, a nagyívű vásárlások beindultak. Az első négy évben összesen 130 millió fontot (azaz körülbelül 45 milliárd forintot) költöttek játékosvásárlásra, és addig soha nem látott mértékű béreket adtak nekik.
A Villa a költekezési hullám három évében mindig beverekedte magát az első hat közé, de sosem tudta elérni, hogy az igazán nagy csapatok között jegyezzék. Lernernek azonban akadt egy elég nagy problémája: a sportsikerek nem hozták vissza a befektetett tőkét, sőt, az elvárás továbbra is az volt, hogy a megtérülés halvány esélye nélkül is további milliókat adjon a klubnak.
Lernernek ekkor esett le a tantusz, hogy most már tulajdonképpen kétszer fizette ki a klub vételárát, de pénzt még nem látott belőle, és ha ez így megy tovább, nem is fog soha. Ám amikor szorosabbra húzta a nadrágszíjat a csapatnál, O’Neill azonnal távozott, és a hangulat megromlott.
Az amerikai élete egyik legkínosabb emlékének tartja, amikor az Aston Villa 2015-ben bejutott az FA Kupa döntőjébe, és neki a díszpáholyban Vilmos herceggel, a nagy Villa-szurkolóval kellett csevegnie, miközben a pályán az Arsenal 4-0-ra lemosta a pályáról a csapatát. Mindezt úgy, hogy ekkorra Lerner már besokallt, és eladásra kínálta a klubot.
Randy Lerner (balra) és Vilmos herceg az Aston Villa – Arsenal FA Kupa döntőn a Wembley stadionban 2015 május 30-án. Fotó: AFP/Europress
O’Neill lelépésével és Lerner belengetett távozásával az Aston Villa nagyon hamar hullámvölgybe került, és a kiesés ellen kezdett küzdeni. A vég (üzleti értelemben) 2016 tavaszán Manchesterben érte utol a csapatot, ahol a United csatára, Marcus Rashford a 32. percben lőtt góllal a másodosztályba küldte a Villát.
A klub 1987 óta volt megszakítás nélkül az élvonalban, de ekkor már nyomokban sem emlékeztetett a fénykorára. A manchesteri volt sorozatban a kilencedik veresége, és bár még négy forduló hátravolt a bajnokságból, már matematikai esély sem volt a bennmaradásra, Eric Black ideiglenesen kinevezett edző pedig arról beszélt, hogy a csapat anarchiába süllyedhet. Azóta sem sikerült visszatérni a PL-be.
Lerner ekkor már menekült az angol fociból, és csak a veszteségek minimalizálására törekedett, amikor mindössze 60 millió fontért eladta a Villát. A tízéves kaland összesített vesztesége 260 millió dollár lett.
Nagyon könnyű lenne azt mondani, hogy a Premier League megrágott és kiköpött engem. Én azonban szeretném úgy hinni, hogy lenyomtam az ujjam a torkán, és azt mondtam, na, most hányjál ki
– mondja.
Vállalat
Nincs sok oka bizakodásra a német autógyártóknak
A politika kevésbé tolja most az elektromos átállást, amire egyébként lenne Európa-szerte kereslet, csak kérdéses, hogy ezt a hagyományos német gyártók szolgálják majd ki.
Egyre több rossz hitel mögé kell beállnia az államnak, hogy a magyar cégek forráshoz jussanak
Főleg az agrárvállalkozásoknál tolják az állami kezességvállalást annak ellenére is, hogy a hitelfelvevők egyre jelentősebb része végül nem tud törleszteni.
Hosszú út vezetett odáig, míg ismét magyar céghez kerül a Boci csokoládé
Élénk visszhangot váltott ki, amikor a Nestlé húsz éve Csehországba vitte az édesség gyártását, amelynek eredete közel száz évre vezethető vissza.
Fontos
A kereslet visszafogásával érdemes csökkenteni az üzemanyagárakat
A kormány olcsóbb üzemanyagot szeretne, ám az élhető jövőt az szolgálná, ha ez azért valósulna meg, mert kevesebb benzinre és gázolajra van szükség.
Ha fegyelem van és rend, nincs több gond az oktatással?
Mintha az lenne az oktatásirányítás meggyőződése, hogy ha valahol gondok vannak, akkor nem érdemes vizsgálni az okokat, elég a szigorítás.
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
