Hírlevél feliratkozás
Jandó Zoltán
2017. december 19. 17:22 Piac

Győzelemre vitte a kormány a gázháborúját

Szinte napra pontosan fél évtizeddel a rezsiharc meghirdetése után a gázpiacon valószínűleg egy időre nyugvópontra ért a multik és a kormány között dúló háború. A kabinet ugyanis nagyjából elérte a célját: mostanra a szektor jelentős része magyar, azon belül is állami tulajdonba került, az ágazatot korábban kézben tartó multik közül pedig nem egy összecuccolt és itt hagyta az országot.

Bár maga a rezsicsökkentés egy politikai termék volt, a Fidesz 2014-es választási győzelme mellett az szektor átalakítását is megalapozta. Orbán Viktor évek óta emlegeti, hogy a stratégiai iparágakban magyar többségi tulajdont akar, az energiaiparban pedig azzal, hogy a lakossági árakat erőből a piaci szint alá csökkentették, el is érték, hogy a külföldi vállalatok villámtempóban kezdjék leépíteni itteni működésüket.

Tegnap a MET Holding megvette a Tigáz Zrt-t és annak 33 ezer kilométernyi gázvezeték-hálózatát, amivel a folyamat most egy ideig véget ért. A Tigáz eddig az olasz ENI tulajdonában volt, míg a leginkább kétes gázüzleteiről ismert MET mögött magyar befektetők – mások mellett a Mol, Garancsi István és a Csányi Sándorral szoros üzleti kapcsolatban lévő Nagy György – állnak.

A tranzakció eredményeként a 80 ezer kilométernyi hazai gázvezeték-hálózatból már nagyjából 62 ezer van magyar kézben, azaz durván 80 százalékban a gázelosztást is vagy az állam, vagy a MET ellenőrzi. Mivel a kereskedelemben a rezsicsökkentéssel már korábban olyan körülményeket teremtettek, hogy a multik sikítva menekültek a piacról, és ingyen adták át ügyfeleiket az újonnan életre hívott állami közműholdingnak, a lakossági szegmensben szinte teljessé vált a hatalomátvétel. Ha ma egy háztartást gázzal fűt, akkor egészen biztosan az NKM Nemzeti Közművek Zrt-től vásárolja a gázt, ami hamarosan jó eséllyel vagy az NKM, vagy a MET hálózatán jut majd el hozzá.

 

A mostani felvásárlás abból a szempontból nem volt meglepetés, hogy az olaszokról régóta tudni lehetett: nagyon szeretnék itthagyni az országot. Akárcsak a francia Engienek (ex-GDF Suez), amely két hónapja adott el 23 ezer kilométernyi vezetéket az NKM-nek, úgy az ENI-nek sem illett a stratégiájába a magyarországi jelenlét. Különösen azután nem, hogy a lakossági üzletágat lényegében einstandolták tőlük. Az olaszok ugyanis eredetileg épp a kereskedelemben akartak hazájukon kívül is erősíteni, itt azonban ezt bukták, cserébe a nyakukon maradt a vas (így szoktak a szakmában hivatkozni a vezetékekre és csövekre, amelyek a hálózatot alkotják).

Eladói szándék tehát volt, így csak egy kérdés maradt: lesz-e olyan vevő, aki hajlandó kifizetni az ENI-t. Az biztosnak tűnt, hogy az NKM-nek nem igen lehet forrása egy ilyen akvizícióra, mivel az elmúlt durván egy évben 150-200 milliárd forintot költhettek hasonló ügyletekre (a Engie itteni cége mellett a szintén francia EDF érdekeltségeit is megvették). Ráadásul a Tigáz hálózata sem volt éppen vonzó áru: amellett, hogy piaci szempontból nincs túl jó helyen, a szektorban tartotta magát az a vélemény, hogy az állapota sem elsőosztályú.

Úgy tűnt tehát, hogy hiába menekülnének az olaszok, nem lesz ki megmentse őket. Ekkor robbant be a képbe a MET. Az ENI állítólag egy nyilvános tendert írt ki, aminek felhívását nemzetközileg elismert tanácsadó cégen keresztül juttatta el a potenciális érdeklődőkhöz, köztük a magyar hátterű céghez is. Azt, hogy a MET-en kívül volt-e más is, aki erre visszajelzett, biztosan nem tudni. A MET-nél ugyanakkor lapunknak azt mondták, hogy szerintük akadtak más jelentkezők is, a tender ugyanis végül két fordulós lett, ennek pedig egy induló esetében nem lett volna sok értelme. Piaci pletykák szerint a magyar állam részéről is volt puhatolózás, ez azonban hamar elhalt.

Mindenesetre nagy harc valószínűleg nem alakult ki, és szinte biztos, hogy a féléves tárgyalási folyamat során végig a vevő volt jobb alkupozícióban. Azt azonban, hogy végül mennyiért cserélt gazdát a 33 ezer kilométernyi vezeték, lényegében lehetetlen megmondani. Az olaszok ugyanis az elmúlt években össze-vissza értékelték a Tigázban lévő vagyont. Az előző években masszívan veszteséges cég számai részben pont azért voltak ilyen gyengék, mert időről időre leértékelték a vállalatban lévő eszközöket. Miközben 2012-ben még 211 milliárd forint volt a Tigáz Zrt. teljes eszközállománya, tavaly már kevesebb, mint negyven. Emiatt egyébként a jövedelemtermelő képesség alapján sem nagyon lehet mit kezdeni a céggel, amely az elmúlt hat évben 136 milliárd forintnyi veszteséget hozott össze.

 

Két éve, amikor először felmerült, hogy az állam hálózati cégeket vesz majd, egy kormányzati anyagban a hasonló vállalatokat 80-90 milliárd forintra értékelték. Az akkori becslésnél azonban már az NKM is jóval olcsóbban vette meg az Engie hálózatát. A MET pedig nem arról híres, hogy drágán vásárol infrastruktúrát. Piaci pletykák szerint az eddigi legfontosabb ilyen szerzeményüket, a Dunamenti Erőművet is meglepően olcsón szerezték meg. Mindez arra utal, hogy az olaszok legfeljebb néhány 10 milliárdot kaphattak a Tigázért, de talán ennyit sem.

A MET ezért több szempontból sem csinált rossz üzletet. Egyrészt az elmúlt évekhez képest némileg változott az ágazati környezet. A piac úgy működik, hogy a kereskedő, aki gázt akar eladni valakinek, fizet a hálózatot (a csöveket) fenntartó cégnek, hogy el is tudja juttatni azt a vevőhöz. Hogy mennyit, azt viszont hatóságilag szabályozzák: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal négy éves ciklusokban határoz meg egy módszert, ahogy kiszámolják a tarifákat. Maga a díj a ciklus közben is módosulhat, de számításának módja fix.

A rezsicsökkentés környékén ez nem a hálózati cégeknek kedvezett. Idén év elején viszont új négy éves ciklus kezdődött, amelyben szakértők szerint már sokkal piacbarátabb metódus alapján kalkulálják a díjtételeket. Ennek eredményeként 2017-ben már a Tigáznak sem ment olyan rosszul, sőt, úgy tudjuk, hogy hosszú évek óta először nyereséget is termelhet a vállalat.

Ráadásul ezzel párhuzamosan a legnagyobb kockázat is eltűnt a piacról. Eddig ugyanis a leginkább attól lehetett tartani, hogy a kormányzat ismét módosítja a szabályozást, még kedvezőtlenebb helyzetbe hozva ezzel a cégeket. Most azonban már minden szegmensben aktív piaci szereplő az állam is, olyan diszkriminatív jogszabályt pedig nehéz alkotni, hogy az csak egy vállalatnak fájjon, az államnak ne.

Magyarul most úgy fest, hogy

egy viszonylag kis kockázatú piacon nagy befektetett tőkével lehet elérni nem túl magas, de biztosnak tűnő hozamot.

Eddig nem pont ez volt a MET terepe, a kereskedőcég ugyanis kis tőkével nagy kockázatot futva (esetenként némi állami rásegítéssel) ért el elképesztően nagy nyereséget. A lapunknak nyilatkozó ágazati szakértők szerint azonban egyáltalán nem logikátlan, ha ebbe az irányba nyitnak. Ezt emelték ki indoklásukban a cégnél is, ahol úgy fogalmaztak: stratégiájukat tekintve következetes döntés, hogy az értékláncon belül a földgáz-infrastruktúrába való beruházással haladnak tovább. Ennek egyébként a napi működésben lehet egyéb haszna is, hiszen nagyobb eszközállománnyal a vállalat hitelképessége is javulhat.

A Tigáz eladásával egyetlen külföldi szereplő maradt a gázhálózati cégek piacán, méghozzá az E.On. Korábban valószínűleg itt is lett volna keresnivalója egy tőkeerős vevőnek, mostanra azonban ez megváltozott. Néhány éve ugyan a németek is aláírtak egy szándéknyilatkozatot az állammal arról, hogy bizonyos érdekeltségeiket eladják, ezek a tárgyalások azonban már régen megszakadtak. Állítólag akkor lettek volna hajlandóak megválni az itteni áramkereskedelmük egy részétől, ha a gázhálózati cégeket is megveszik tőlük jó áron, ez azonban nem jött össze.

Mostanra pedig annyira megváltoztak a feltételek, hogy valószínűleg a gázhálózatukon is csak egy nagyon erős ajánlat esetén adnának túl, ilyen pedig erősen kérdéses, hogy lesz-e. Mivel nekik a gázelosztáson kívül más tevékenységük is van, így nem indokolatlanul magas költség a hálózat fenntartása, ráadásul most már a fentiek miatt nem is biztos, hogy annyira rossz üzlet. Így viszont az E.On-t biztos nem lehet arra rávenni, hogy áron alul szabaduljanak meg a vastól, és a németek utolsó multiként valószínűleg maradnak a magyar gázpiacon.

Piac gázpiac MET NKM Nemzeti Közművek Tigáz Olvasson tovább a kategóriában

Piac

Torontáli Zoltán
2018. november 12. 12:00 Piac, Világ

A szemüvegkeretek nagy része eladhatatlanul porosodik a raktárakban

Évek óta nagy üzleti ígéret a 3D nyomtatás, amely hatékonyabbá tenné a gyártást, de a technológia mögé csak most álltak be a nagy nevek.

Wiedemann Tamás
2018. november 9. 11:00 Pénz, Piac

Rááll az elektromos autógyártásra a Volkswagen, komplett gyárakat alakít át

Hat és félmillió forint lesz a legolcsóbb elektromos Volkswagen, amely a Polo alapjaira épül és akár 500 kilométert is meg tud tenni egy feltöltéssel.

Torontáli Zoltán
2018. november 9. 09:31 Piac, Világ

Magyarországra is beléphet egy népszerű ruházati lánc

Az áruházlánc bejelentette, hogy jövőre megjelenik számos kelet-európai országban.

Fontos

Rigó Anita
2018. november 11. 07:49 Élet

Évi tízezer gyermek születik apa nélkül Magyarországon

Nemcsak a nők, hanem a férfiak gyermekvállalási életkora is jelentősen kitolódott az utóbbi két évtizedben.

Hajdu Miklós
2018. november 10. 17:08 Tech

Egy intézmény nyerte el a magyar egyetemekhez jutó uniós kutatási pénzek közel harmadát

Tovább elemeztük a H2020 pályázatok adatait, ezúttal a magyar egyetemekre koncentrálva. Kiderült, hogy a CEU messze kiemelkedik a magyar egyetemek között a nemzetközi színtéren.

Bucsky Péter
2018. november 9. 07:02 Állam

Magyarország az egyik legnagyobb vesztese a multik transzferár-trükkjeinek

Sok ország segíti a multikat az adófizetés minimalizálásában, hazánk a társasági adó ötödét bukhatja emiatt. A nagy transzferár-trükk, második rész.