Az orosz állami propaganda folyamatosan azt erőlteti, hogy az országot sújtó nyugati szankciókat ne problémának, hanem lehetőségnek élje meg a lakosság. Lehetőséget arra, hogy a hazai és helyi termékek jobban teret nyerjenek, illetve a gazdasági függetlenség erősödjön. Jana Pasajeva orosz újságíró azonban az amerikai Slate magazinban megjelent cikkében épp azt mutatja be, hogy a szankciók nagyon is megnehezítik a hétköznapokat – ám vannak olyan trükkök, amelyekkel ezek több-kevesebb sikerrel kijátszhatók.
Közismert például, hogy a Visa, a Mastercard és az American Express orosz kibocsátású hitelkártyái már csak belföldön használhatóak, ami kifejezetten azoknak csapás, akik külföldön ragadtak a háború kitörése óta, másrészt azonban az Oroszországban élőknek is probléma, hogy a kártyákkal nem lehet külföldről árut rendelni.
Bizonyos szolgáltatások azonban ma is elérhetőek úgy, ha az orosz előfizetők a mobiltelefon-számlájukra tudják terhelni a fizetést, az AppStore-os előfizetések például ezzel a módszerrel fenntarthatók.
Pasajeva azt írja, a múlt héten egy orosz utazási iroda elkezdett háromnapos utakat hirdetni Üzbegisztánba, ahol orosz állampolgárok még nyithatnak bankszámlát, és kaphatnak hozzá egy üzbég kibocsátású Visa vagy Mastercard kártyát is. Így körülbelül 600 dollár (200 000 forint) befektetéssel és egy utazással mégis hozzá lehet jutni egy működő hitelkártyához.
Emellett a nemzetközi pénzküldést a Telegram erre szerveződött csoportjain keresztül is meg lehet oldani. Itt olyan emberek ajánlják fel a segítségüket, akiknek egyaránt van orosz és külföldön vezetett bankszámlája is. A rendszer nagyfokú bizalomra épül: ha például valaki ki akarja juttatni a pénzt az országból, akkor befizeti az összeget a segítségnyújtó orosz bankszámlájára rubelben, ő pedig a külföldi számlájáról átutalja a címzettnek a pénzt a helyi valutában, például euróban. Ezzel a módszerrel oda-vissza lehet küldözgetni a pénzt a magánszemélyek között.
A külföldön ragadt, vagy hazamenni most éppen nem akaró oroszok a fenti módszerrel hozzá tudnak jutni az otthoni bankjukban ragadt pénzükhöz. Ám sok esetben a készpénzzel nem boldogulnak, mert hitelkártyára van szükségük, például ha a Booking.com-on vagy az Airbnb-n keresztül foglalják le a szállásukat.
Erre két lehetőség van Pasajeva írása szerint. Egyrészt az Airbnb megengedi, hogy a szálláskereső még a fizetés előtt üzenetet küldjön a szállásadónak, a készpénzes oroszok pedig megírják, hogy ők most bajban vannak, és helyben fognak fizetni, személyesen. A szállásadók egy része – általában némi prémium ellenében – hajlandó belemenni a játékba. A másik megoldásra egy dubaji példát hoz a cikk, ahol Facebook csoportokon keresztül talál egymásra a segítségkérő orosz és a segítő helyi lakos. A segítő a saját kártyájával kifizeti például a lakásbérletet vagy bármi mást, amiben előzetesen megállapodtak, az oroszok pedig neki fizetnek személyesen, készpénzben. A cikkben szereplő példát elmesélő nyilatkozó azt mondta, tőle 10 százalék jutalékot kértek ezért.
Pasajeva szerint azonban nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a szankciók miatt megnehezült életkörülmények az utcára terelik az embereket. A lakosság most csak arra koncentrál, hogy az alapvető életkörülményeit biztosítsa, készül a várható áruhiányra, próbálja kivédekezni az emelkedő árakat, és ez felülírja a tiltakozást.
