Majdnem pontosan ötven évvel ezelőtt Richard Nixon amerikai elnök a vasárnap esti tévéműsort megszakítva bejelentette, hogy megszüntetik az arany és a dollár konvertibilitását, a The Wall Street Journal pedig ennek kapcsán megnézte, hogy az azóta külön mozgó arany és dollár vásárlóértéke mennyire követte egymást.

Egészen a bejelentésig unciánként fixen 35 dollárért válthatták aranyra a dollárjukat akár a külföldi jegybankok is, ám ebben jókora veszély volt, hiszen infláció esetén olyan kereslet jött volna létre, hogy megrohamozták volna az amerikai aranykészletet.

Az arany ára ma, azaz 50 évvel később majdnem éppen 50-szer magasabb, és sokan gondolják úgy, hogy az arany véd az inflálódó dollár ellen. A számok azonban ezt nem támasztják alá, hiszen ha így lenne, akkor az arany ára együtt mozogna a fogyasztói árindexekkel. A kettő közötti arány azonban 1 és 8,4 között változott az elmúlt fél évszázadban.

A lap által megszólaltatott szakértők kiemelik, hogy az arany csak nagyon hosszú távon, azaz legalább 100 évet nézve tekinthető stabilnak abból a szempontból, hogy az abban tartott vagyon megtartja a vásárlóértékét.

Ha Nixon bejelentése óta valaki végig aranyban tartotta a pénzét, akkor évi 8,2 százalékos átlagos hozamot érhetett el, ám az S&P 500 index ennél jóval jobban teljesített ugyanezen időszak alatt, a részvényekkel évi 11,2 százalékos átlagos hozamot lehetett elérni, feltételezve, hogy az osztalékot a befektető sosem vette ki, hanem visszaforgatta az értékpapírokba.

Ráadásul a nixoni fordulat utáni tíz év egyfajta korrekciónak is felfogható, és ha ezt nem számítjuk, akkor az arany 40 év alatt csak évi 3,6 százalékot hozott, ezzel szemben az S&P 500 12,2 százalékot teljesített.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz arany befektetés dollár infláció Olvasson tovább a kategóriában