Amióta az emberiség feltalálta a piacot, azóta az egyik időtlen meggazdagodási lehetőség a piac manipulációja. Ha az emberek látják, hogy valaminek megállíthatatlanul megy fel az ára, nem akarnak kimaradni belőle, különösen akkor, ha már több ilyen hullámot láttak. Az új vásárlók még nagyobb lendületet adnak az ár emelkedésének. Amikor aztán elfogynak az új vásárlók, az árfolyam menthetetlenül összeroskad, és a későn belépők sok pénzt vesztenek.
De ez teljesen mindegy azoknak, akik ott voltak korán, és a lehető legjobban időzítették a saját pozíciójuk lezárását. Ezek a nyertes befektetők gyakran ugyanazok, akik korábban (már pozícióban) nagy hangon igyekeztek felfelé dicsérni az árfolyamot.
Éppen ez történik most a kriptopénzekkel, és már nem is először. A bitcoin történetének jó pár évében volt lufiszerű áremelkedés. A bitcoin először, még 2010-ben 0,5 dolláron, egy évvel később 32 dolláron, aztán 2013-ban 266 és 1166 dolláron, 2017-ben pedig előbb 1326, végül húszezer dolláron tetőzött.*Ezt egy sima bitcoin-chartra ránézve már nem is láthatjuk az utóbbi időszak orbitális áremelkedései miatt, csak ha a logaritmikus skálán nézzük az árfolyamot. A csúcsok után mindig teljes összeomlás, és hónapokon, néha éveken át tartó stagnálás következett. Ebben szinte törvényszerűen követte a bitcoint a többi kriptopénz is. De eddig mindig jött egy újabb hullám, ahol megint előkerültek ugyanazok az érvek a bitcoin és a blokklánc elkerülhetetlen világuralmával és a dollár jegybanki pénzszórás miatti eljelentéktelenedésével kapcsolatban, és ez mindig hozott annyi új vásárlót, hogy újra meg újra magasabb csúcsot döntsön a (dollárban számolt) árfolyam.
Gyakran még ilyen ideológiai érvekre sem volt szükség. Egyszerűen csak az internet különböző szegleteiben lévő csetszobákban üldögélő emberek ugranak rá előre megbeszélt módon egyes eszközök árfolyamára, hátha valamelyik beindul, ami maga után vonja más befektetők csatlakozását. Az ilyen lehetőségekre vadászók száma sokat növekedett az év eleji Gamestop-események óta, egy-egy ilyen csetszobában gyakran több tízezren vannak. (Természetesen a kisbefektetők csak a legritkább esetben indítják be ezeket az áremelkedéseket koordinált vásárlásokkal, egyes megfigyelők szerint a leginkább őket húzzák le ravaszabb játékosok, akik már a vásárlások netes bereklámozása előtt bevásárolnak.) A klasszikus felpumpálás-kiszórás kört jelentősen megkönnyíti a pénzügyi befektetések demokratizálódása, tehát hogy a kereskedés előtti belépési korlátok lényegében megszűntek a mobiltelefonos brókerapplikációk megjelenésével.
A dogecoin esete remekül megmutatja, hogyan működik ez a gyakorlatban. Van egy többéves, egy kicsit talán már megunt, de alapvetően kedves mém a japán shiba inu kutyáról, Doge-ról, akinek rendszerint színes comic sansban ismerhetjük meg belső monológját. Két fejlesztő viccből készített egy kriptopénzt dogecoin néven még 2013-ban („a kódolás két óra volt”, mondta egyikük), amivel a céljuk éppen az volt, hogy a magát túl komolyan vevő bitcoint figurázzák ki. A pénzt a legtöbb kriptopénzzel ellentétben úgy tervezték, hogy egészséges mértékű infláció legyen benne, nem a bitcoinnál megismert szélsőséges defláció.*Bitcoinból sosem fognak 21 millió darabnál többet bányászni (most 18,71 millió darabnál tartanak), és évről évre csökken a bányászható mennyiség. Ezzel szemben a dogecoin 100 milliárd darabbal indult, és minden évben 5 milliárddal bővül a kínálat (azaz az infláció 5 százalékról indult, de évről évre csökken a mértéke). Ez sem volt elég ahhoz, hogy a dogecoin ne váljon spekulánsok martalékává.
Itt kapcsolódik be a történetbe Elon Musk, akinek elég volt néhány Twitter-üzenetet küldenie a rajongóinak ahhoz, hogy a dogecoin árfolyama 0,003 dollárról 0,7 dollárra emelkedjen, amivel az összes doge-pénz értéke meghaladta a 80 milliárd dollárt. (Mint többen megállapították, ez több, mint amennyire a rekordidő alatt vadi új technológiával koronavírus-vakcinát előállító Moderna gyógyszeripari céget tartja a piac.) Néha már koordináltnak tűnt, ahogyan több másik híresség is beszállt a dogecoin népszerűsítésébe Snoop Dogg-tól Gene Simmons-on át Lil Yachty-ig.
Aztán amikor Musk a múlt hétvégén már a Saturday Night Live nevű, fél USA által nézett tévéműsorban is a dogecoinról beszélt, az árfolyam beszakadt, nagy eséllyel azért, mert sokan erre az időszakra időzítették a kiszállást-profitrealizálást. Musk amúgy már 2019-ben felvette a kapcsolatot a dogecoin fejlesztőivel. Azt ugyan nem tudjuk, hogy ki az a magánszemély vagy cég, amely az összes dogecoin 28 százalékát megvásárolta 2019 óta – néha olyan csomagokban, amelyek számsora éppen Elon Musk születésnapját adja ki -, de nem kizárt, hogy dél-afrikai születésű milliárdosról van szó. (Igaz, mások kripto-tőzsdét sejtenek a nagytulajdonos mögött. Musk arról beszélt, hogy éppen a koncentrációt tartja a legnagyobb problémának a dogecoin esetében. Tény, a dogecoinok 65 százaléka mindössze 98 pénztárcában van.)
A dogecoin hívei mondanak érveket is a pénzük mellett, de ezek nem túl erősek. A figyelemgazdaságban nagyon is fontos, hogy mi tetszik az embereknek Instagramon, Redditen és a Discord-szervereken, és ezek a lájkok, említések és felfelé szavazatok, mint most kiderült, átválthatóak pénzzé is, mondta lényegében egy lelkes dogecoin-hívő a New York Timesnak. Ez megmagyarázza, hogy miért emelkedik az árfolyam, hiszen jönnek az új vevők – de arra nem ad semmi magyarázatot, hogy mi lesz ezután, ha már elfogytak a belépők. Azzal persze nincs probléma, ha emberek jól érzik magukat, és (legalábbis számukra nem jelentős összegben) dogecoint vesznek, hogy ezzel megkülönböztessék magukat másoktól, legyen miről beszélni és a többi.
A baj inkább az, hogy az egész lelkesedés központjában a gyors meggazdagodás lehetősége áll.
Ennek törvényszerű árnyoldala, hogy akikhez csak később jut el az információ, vagy sokáig viaskodnak magukban, és ezért csatlakoznak később, akár jelentős pénzeket veszthetnek ezen. És mivel évek óta egyre több ember vonódik be ezekbe a hullámokba, és az árfolyamok is egyre magasabbra mennek az elkerülhetetlen összezuhanás előtt, egyre többen égetik meg magukat egyre több pénzzel, és ennek idővel rendszerszintű kockázatai is lesznek.
Elon Musk nem csak a dogecoinnal tesz ilyen köröket, a héten a sokkal nagyobb bitcoin árfolyamát is megrángatta. A bitcoinról hosszú ideje tudni lehet, hogy iszonyatos erőforrásokat igényel a hálózat, amin fut. A bitcoinbányászok – akik lényegében a tranzakciók ellenőrzését végzik, amiért a rendszertől új bitcoinokat kapnak*Ez a „proof of work” nevű, sokat támadott alapelv miatt van, ami egyesek szerint egy első generációs, már meghaladott technológia, és a „proof of stake” nevű elv fogja felváltani. – ellepték a videokártyák piacát, és annyi áramot használnak, mint számos nagyobb méretű nemzetállam, most épp Hollandia és Pakisztán között lenne a bitcoin áramfogyasztásban, ha ország lenne.*Ugyan ezek között jelentős a megújuló energia aránya (már csak azért is, mert a bányászok is inkább oda települnek, ahol olcsó az áram, például vízi erőműveknél), de nem tudni, hogy pontosan mennyi, és Kínában többnyire szénerőművek táplálják a bányászokat.
Ezzel Musk is kétségtelenül tisztában volt, mégis csak most jelentette be, hogy néhány hónappal és két héttel ezelőtti álláspontjával tökéletesen szembemenve elutasítja a bitcoint, és a Teslánál mégsem lehet majd ezzel fizetni. A fordulat önkényessége sokakat meglepett, a bitcoin mellett a rengeteg bitcoint birtokló Tesla árfolyama is zuhant a hírre. Sokan azt próbálják most kideríteni, hogy melyek lesznek azok a kriptopénzek, amelyek elnyerik majd Musk jóindulatát. Ahogy a dogecoin, úgy a bitcoin esetében is kevés nagy játékos mozgatja az árakat, illetve részesül a felértékelődés nagy részéből. És mivel a kriptoeszközök pénzügyi jogi besorolása továbbra sem világos, ezért a szabályozás is sokkal lazább, ami azt is jelenti, hogy olyan manipulációkat is meg lehet csinálni, amiért az értékpapír-piacon börtön járna.
Arra továbbra sem tud a kriptovilág magyarázatot adni, hogy mi a célja ezeknek a pénzeknek. (Néha felmerül, hogy a jegybanki beavatkozásoktól mentes pénzügyi rendszer önmagában is jobb lenne, de ezzel az érveléssel is komoly problémák vannak.) Egyre nyilvánvalóbb, hogy alapvetően maga a felértékelődés az, ami meghozza a befektetők érdeklődését és étvágyát, ami miatt az intézményi befektetők is lehetővé teszik ügyfeleiknek, hogy vásároljanak kriptoeszközöket.
Persze ennek a nihilizmusnak is megvan az oka. A gazdaság szerkezetváltása és az egyenlőtlenségek drámai növekedése miatt sokan úgy érzik, hogy ki vannak szorítva a hivatalos pénzügyi világból, ezért vonzónak tűnik bármiféle alternatíva. Különösen akkor, ha rengeteg pénzt lehet keresni vele.
Úgy tűnik azonban, hogy a buli nem tart a végtelenségig.
A kriptodevizák azért állíthatják magukról, hogy új alapra helyezik a gazdaság és társadalom működését, mert az államok megengedik nekik ezt. Ugyanez az oka annak, hogy milyen könnyedén tudják magánszereplők manipulálni a kriptopiacokat. Most viszont – párhuzamosan azzal, ahogy a kriptoszféra értékeltsége és gazdasági súlya nő – egyre több fronton nehezedik nyomás rájuk. Az amerikai értékpapír-felügyelet új vezetése például elkötelezettnek tűnik a szabályozás kiterjesztésében, sok hír érkezik bűnügyi és felügyeleti vizsgálatokról egyes kriptopénzeknél és kriptotőzsdéknél. (Legutóbb például a Tether nevűről derült ki, hogy ahelyett, hogy 100 százalékban fedezte volna dollár a kibocsátott zsetonok értékét, valójában a pénz 2,9 százaléka mögött tartalékol a cég dollár készpénzt.)
De az igazi egzisztenciális fenyegetést az állami kriptopénzek megjelenése jelenti majd a nemrég kétezer milliárd dollárra értékelt mostani, magán-kriptoszférára. Ha lesz állami kripto, mondjuk euró- vagy dollárcoin, akkor elég nagy valószínűséggel kiszorítják ezek magánalternatíváit. Az államokat több tényező is arra ösztönzi, hogy létrehozzanak ilyen digitális pénzeket. Például gondot jelent, hogy a nem banki tranzakciókat szolgáltató cégek rejtve vannak a jegybankok előtt, és általában is aggódnak azon a jegybankokban, hogy elvesztik az irányítást a gazdaság felett. Ráadásul olcsó és jól működő állami digitális pénzekkel lényegesen olcsóbbá lehetne tenni a pénzügyi közvetítést általában is. Tény viszont, a húzás ezzel együtt nagyon is radikális lenne, hiszen a bankok kikerülése teljesen átalakítaná a pénzteremtésnek azt a formáját, amit az utóbbi évtizedekben megismertünk.
