Hírlevél feliratkozás
Avatar
2021. március 31. 10:04 Pénz

Amerika az infláció első számú exportőrévé válhat

(Solymos Márton az Alapblog szerzője.)

Az elmúlt néhány hétben az infláció volt az uralkodó téma a tőkepiacokon. Jobban mondva az amerikai infláció és a várakozások hatására emelkedő állampapírpiaci hozamok.

A hozamok szerepéről a tőkepiacokon már korábban is szó volt (itt és itt). Az év eleje óta emelkedő amerikai állampapírhozamokat láthattunk, azonban február derekán történt egy fontos változás a trendet hajtó erőkben. Ha a motorháztető alá nézünk, akkor azt láthatjuk, hogy a nominális hozamokat alapvetően a reálkamatok és az inflációs várakozások hajtják. A februári törést elsősorban az jelenti, hogy az emelkedő hosszú hozamok mögött már nem az infláció normalizálódásának várakozása, hanem a magasabb reálkamatok állnak.

Mit is mutatnak az adatok? Ha a következő 10 évet lebontjuk két egymást követő ötéves periódusra, azt látjuk, hogy a piac az első öt évre alacsony megtérülést vár, már ami a kötvények vásárlóerejét érinti, de a hosszútávú átlag feletti inflációt. Ezzel szemben a második öt évben az infláció átlaghoz való visszatérését, de gyorsan növekvő reálkamatokat áraznak a kötvények.

Kevésbé technikai megfogalmazással, az alapvető konszenzus, hogy a Fed rövid távon el fogja engedni az inflációt, hiszen a Lehman-csőd óta eltelt 149 hónapból csupán tízben volt a 2 százalékos cél felett a pénzromlás mértéke, így van mit behozni. Ezt az amerikai jegybankként funkcionáló Fed azért is teheti meg, mivel tavaly óta a 2 százalékot átlagos inflációs célként fogalmazta újra, ami lényegében azt jelenti, hogy a monetáris tanács épp annyit szeretné a cél felett látni az inflációt, mint alatta. Ennek viszont hosszabb távon – újfent csak a piaci árazásokból kiindulva – az az ára, hogy gyorsabb és magasabb kamatemelési ciklust kell alkalmaznia a Fednek, hogy megfékezze a pénzromlás ütemét.

Lesz infláció?

Természetesen a millió dollár kérdés, hogy lesz-e infláció. Kell-e hinnünk a piacnak, vagy ez csak egy átmeneti félreárazás? Még talán sokan emlékeznek, hogy az előző évtized legelején a válság enyhítésére indított eszközvásárlási programok bejelentésekor is többen kiáltottak inflációs farkast. Az elmúlt egy évtized gazdasági adatai látszólag nem az ő igazukat bizonyítják, azonban újfent érdemes a dolgok mélyére ásni. A Fed igenis képes volt igen komoly inflációt generálni.

Az eddigi megközelítése a válságkezelésnek a monetáris lazítás és fiskális fegyelem volt a fejlett gazdaságokban. A megközelítés hátulütője, hogy a kinyomtatott dollár és euró százmilliárdok a fiskális politika semlegessége mellett ott tudtak csak lecsapódni, ahol keletkeztek: a pénz- és tőkepiacokon.

A tőkepiaci szárnyalás és növekvő egyenlőtlenség az eszközzel rendelkezők és nem rendelkezők között nem maradt észrevétlen. A politikai és gazdasági színtéren is egyre nagyobb figyelmet kaptak a fiatalok romló lakásszerzési kilátásai a magas ingatlanárak miatt, a társadalmi mobilitás csökkenése a városba költözés nehézségei miatt, vagy épp a nyugdíjdeficitek az alacsony kamatok miatt.

A probléma mérésére alább összeraktam egy szemléletes ábrát, ami az USA fogyasztói kosarait vizsgálja. Az infláció mérésére a PCE indexet választottam, mivel az index metodológiája a tényleges fogyasztási kosár árváltozását vizsgálja, így figyelembe veszi a helyettesítő termékeket, illetve technológiai újításokat. A trükk annyiból áll, hogy míg a PCE csak fogyasztásunkat nézi, addig havi „költésünk” nem csak a klasszikus értelemben vett fogyasztásból áll. Jövedelmünk maradék részéből megtakarítás lesz, ami lényegében csak késleltetett fogyasztás, így értelmezhetjük azt lakhatási kiadásnak (ingatlanvásárlás, törlesztés, bérlés) vagy épp a nyugdíjaskori fűtésszámla jelenértékének.

A PCE indexet – szintén annak metodológiájával összhangban – a „tényleges költés” szerint egészítettem ki, és az eszközárakat a mindenkori megtakarítási határérték szerint vettem számításba. A befektetési portfólió egy grahami 40/60-as kötvény-részvény vegyes mintaportfóliót takar.

Az ábrán látható, hogy a 70-es évektől egészen a válságig nagyjából együtt mozognak a trendek; a bővített inflációs mutatók, ha olykor el is térnek, nagyjából megegyező alul- és felülteljesítéssel teszik mindazt. A gazdasági világválság után azonban valami megváltozott: az eszközárak konstans felülteljesítik az általános inflációs mutatót.

Az idővonal legvégén lévő erős növekedés szintén nem statisztikai hiba: egyrészről a lezárások nyomán felment a megtakarítások aránya, így azoknak súlya is a bővített kosarakban. Másrészről a történelmi rekordra növekedett pénznyomtatás – épp úgy, mint az előző években – újfent komoly inflációt okozott… az eszközárakban. Az eszközárak közül is a részvény/kötvény portfólió volt felülteljesítő, mely elsősorban a jövőbeni fogyasztást képviseli. (Habár az Egyesült Államokban a fogyasztók az emelkedő lakásárakból is rekord mértékű tőkét vontak ki.) A gazdasági újranyitásnak így rekord méretű készpénzállománnyal és megtakarításokkal fut neki a fejlett világ, ami példa nélküli a gazdaságtörténelemben egy-egy recessziót követően.

Költségvetési költekezés

A megtakarításokon túl a másik forró téma az inflációt övező kérdéskörben a fiskális költekezés. Ahogy már korábban itt is (lásd forgási sebesség) megjegyeztem, illetve fentebb is utaltam rá, a monetáris politika önmagában csupán a pénzpiacokra képes igen hatékonyan kitolni a dollár milliárdokat. A fiskális politika képes azonban ezeket az összegeket a reálgazdaságban is megforgatni. A jelen trendek nem csupán azért izgalmasak, mert a deficitek növelésé felé mutatnak. A kvantitatív tényezőkön túl a kvalitatív felhasználás is sokat nyom a latba.

Míg a Trump-adminisztráció alatt is növekedett a GDD-arányos szövetségi költségvetési deficit, ez leginkább adócsökkentéseknek volt köszönhető, ami a megtakarítók zsebében hagyott dollár milliárdokat. Ezzel szemben a jelenlegi Biden-kormány programjának célpontjai a zöldítés és az infrastruktúra fejlesztése, valamint a vagyoni egyenlőtlenségek csökkentése. Előbbi kettő rendkívül energia- és nyersanyagigényes. A zöldforradalom egyik rövid távú hátulütője, hogy a tartósan alacsonyabb károsanyag-kibocsátás eléréséhez rengeteg természeti erőforrásra van szükség – rézhuzalok, kobalt és nikkel az akkumulátorokhoz, ritkaföldfémek az elektromos és megújuló energetikai eszközökhöz, valamint olaj mindezek mozgatásához. „In order to go green we have to go dirty first” – ahogy Ole Hansen, a Saxo bank nyersanyag stratégája fogalmazott.

A vagyoni egyenlőtlenségeket tekintve, az erősebb redisztribúció szintén nyersanyagigényesebb. Míg a vagyonosabbak csupán 30-35 centet költenek el javakra egy dollárból, addig a kevésbé szerencsés rétegeknél ez az arány 50-60 cent között mozog. Mindezek tetejébe a magas megtakarításoknak és ingatlanáraknak hála az amerikai építőipar is a válság előtti magasságokba került.

Összességében tehát számomra nagyon úgy tűnik, hogy minden adva van a magasabb infláció visszatéréséhez a tengerentúlon. Habár a Fed döntéshozói igyekeztek nyugtatni a piacokat, hogy 2024 előtt nem emelnek kamatot, az eszközárak szempontjából releváns hosszabb kamatok ettől épp hogy lökést kaphatnak. A magasabb állampapírpiaci hozamok és alacsony rövid oldali kamatok ráadásul ismét megágyaznak egy dollárerősödésnek. Amennyiben ez valóban bekövetkezik, akkor az amerikai külkereskedelem a nyersanyagimport mellett az infláció első számú exportőrévé válhat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA dicsőséges pénzügyi forradalomA jelenlegi európai adósságkibocsátásnak két igazán fontos eleme van: létezni fog-e az EU a kötvények lejáratakor és milyen politikai formában?

Pénz fed infláció kötvények Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Bucsky Péter
2021. március 31. 06:42 Pénz

Az online vásárlások erős jelszóhoz kötése több kárt okoz, mint hasznot

Alig 1,5 milliárd forintnyi csalás csökkentését teszi lehetővé az az uniós előírás, ami miatt sok online vásárlásnál újabb jelszóra vagy applikációra van szükségünk.

Váczi István
2021. március 29. 10:47 Pénz

Több tízmilliárd dolláros bedőlés tépázza az idegeket a világ legnagyobb tőzsdéin

Valaki nagyon elszámította magát, a piac büntetett.

Avatar
2021. március 26. 16:58 Pénz

A tavalyi hivatalos adatok túlbecsültek, a valóságban a reálkeresetek alig emelkedhettek

Idén nyáron papírforma szerint a szocho csökkentése mellett a minimálbér emelése várható.

Fontos

Stubnya Bence
2021. április 10. 06:58 Podcast

A legjobb iskolai teljesítmény sem hoz annyi vagyont, mint az öröklés

G7 Podcast! A magas jövedelem mellett a szülők vagyona is komoly előnyt ad az életben a fiataloknak. Hogy mekkorát, arról Darvas Zsolttal beszélgettünk az új kutatása alapján.

Torontáli Zoltán
2021. április 9. 06:25 Adat

Nagyítóval kell keresni az árkülönbséget az Aldi, a Lidl és a Penny Market között

Tizennégy hónapja vásárolunk a diszkontokban, de most tényleg feltehetjük a kérdést: van bármi különbség a három lánc között? És hogyan állnak a Tescóhoz képest?

Avatar
2021. április 8. 17:05 Világ

Merkel visszavonulása után akár fel is értékelődhet Magyarország szerepe

Az idei választások után új kormánykoalíció jön, és a Danube Capital elemzése szerint az új korszakban, illetve a járvány hatására akár még vonzóbbak is lehetünk a német ipar számára.