(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A G7 Ekonomi a G7 véleményrovata.)
A magyar autósok biztosan örülnek a mostani 300 forint körüli benzináraknak, azonban a globális olajkereslet jelenlegi – egyébként soha nem tapasztalt – összeomlása egy későbbi hatalmas olajár robbanásnak ágyazhat meg. Nem lennék meglepődve, ha 2023-ban dollárban háromszámjegyű olajárat és forintban ötössel kezdődő benzinárakat látnánk a kutakon.
Dráma. Talán ez a legjobb kifejezés, ami jellemzi ma a világ kőolajpiacát. A Brent a kétezres évek eleje óta nem látott szintre, 27 dollárra zuhant március 27-én, ráadásul egyelőre nem látszik az alagút vége, tehát további lejtmenet lehet az árakban.
A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője, Fatih Birol szerint 20 millió hordó/napos keresletcsökkenés lehet a kőolaj iránt a közeljövőben, miután a koronavírus járvány hatására több, mint 3 milliárd ember kénytelen korlátozni a mozgását, ami közvetlenül és közvetetten a gazdasági visszaesésén keresztül 20 százalékkal veti vissza az olaj iránti világkeresletet. Soha ekkora mértékű fogyasztáscsökkenés nem történt ilyen rövid idő alatt, amióta (1861 óta) követni lehet a kőolaj történetét. Ez kilátástalan helyzetbe hozza az olaj és gázipart, mivel ennyire gyorsan egyszerűen lehetetlen alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.
Mi tehetnek az olajvállalatok? Rövidtávon gyakorlatilag korlátozottak a lehetőségeik. Egyrészt igyekeznek letermelni a meglévő kutakat, amíg lehet, mivel ezzel tudják maximálni bevételeiket. Egy tradicionális olajtermelő esetében alapvetően két módon jelentkeznek a költségek. Van egy jelentős beruházási vagy fix költség a projekt elején, és a termelésnek is van egy változó költsége. Mivel általában az utóbbi nem túlságosan magas (szárazföldi termelés esetén általában egyszámjegyű költség dollár/hordóban, tengeri termelés esetén inkább 10-20 dollár/hordó), mindaddig érdemes termelni, amíg a változó költségek felett lehet eladni szállítási és egyéb költségekkel együtt a kitermelt szénhidrogéneket.
A mostani koronavírus járvány okozta keresletzuhanás és az orosz-szaúdi olajháború miatt azonban havi 600-700 millió hordó többlettermelés jelentkezik pillanatnyilag a fogyasztáshoz képest a világban. Ez az olaj a tárolókban landol. Ezek a kapacitások azonban végletesek, legalább is rövidtávon. Nincs tiszta képünk arról, hogy mennyi mennyiségű olajat tudnak befogadni a világban lévő szárazföldi depok, tengeri tankerek sokasága, valamint a finomítók és termék formájában a fogyasztók, de a becslések szerint ilyen sebességgel számolva 1-3 hónap alatt megtelik a világ. A tárolók elfogyásával pedig tovább zuhanhat az ár, nem véletlen, hogy a bécsi elemzőcég, a JBC például mindössze 16 dolláros átlagárral számol a második negyedévre.
Ez az ár már a legdrágább tradicionális termelők, például a mélytengeri fúrások, a kanadai olajhomok vagy a venezuelai nehézolaj esetében a változó költség alatti, vagyis ezek a szereplők minden egyes kitermelt hordó olajon közvetlen, pénzbeli veszteséget termelnek. Az ebben a kategóriába tartozó, mintegy 8-12 millió hordó/nap mennyiségű olajat felszínre hozó vállalatok egy-két hónapig tartó változó költségszint alatti árak mellett egyszerűen abbahagyják a tevékenységet: lefojtják a kutakat, visszaadják az olajfúró tornyokat a kölcsönadó cégeknek, elbocsátják az embereket, bezárják a boltot. Egyszerűen olyan olcsóvá vált a kőolaj, hogy nincs értelme folytatni a termelést, csak a veszteségünk nő.
Hasonlóan szenvednek a nem-tradicionális, amerikai palaolaj termelő vállalatok, akiknél ráadásul a költségek gyakorlatilag csak fixek, és termelés elindítása előtt jelentkeznek. Az USA palaolaj szektorának legalább 50 dollár/hordó WTI árra és 2 dollár/MMBTu gázárra lenne szükség, hogy nullszaldós legyen. Nem véletlen, hogy egyes becslések szerint a jelenleg közel 10 millió hordó/napos termelés akár 2,5-3 millió hordó/nap mértékben zuhanhat az év végéig, ha a mostani állapot érdemben nem változik.
Nos, ezek alapján 2020 végig akár napi 15 millió hordó termelés is eltűnhet a piacról, ami hatalmas szám, a teljes világtermelés 15 százléka. A helyzet érdemben nagy valószínűséggel a második és harmadik negyedévben nem fog változni, sőt pesszimista forgatókönyvek szerint akár 2021 végéig is maradhat a gazdasági bizonytalanság, a karanténhelyzetek ki és bekapcsolása, attól függően, hogy a politikának a járvány elfojtása vagy a gazdaság üzemeltetése a fontosabb szempont.
Ez a vállalatokat arra készteti, hogy ne ruházzanak be, a legdrágább költségű kutakat pedig zárják be végleg.
Na de mi történik, ha 2022-ben és 2023-ban rendeződik a helyzet és a kieső 20 millió hordó/nap keresletből mondjuk 15 millió hordó/nap visszatér a piacra. Lesz elegendő olaj hirtelen? Aligha. Az olajipar ugyanis lassan tud csak reagálni: egy új projekt legalább 3-5 év, vagyis ennyi idő kell ahhoz, hogy egy tervből kézzelfogható szénhidrogén termelés legyen. Még a palaolaj szektor esetében is 6-12 hónap kell egy projekt lebonyolításához, ha pedig korábban szélnek eresztettük az embereket és a fúróberendezéseket, akkor évekre van szükség, hogy újra elérje a kapacitások azt a szintet, amit a válság előtt láttunk. A korábban elfojtott mezők és kutak esetében pedig újra kell építeni a kapacitásokat, amihez szintén évekre van szükség. Az olajkutak nem úgy működnek a legtöbb esetben, mint az otthoni vízcsap, hogy bármikor be és ki lehet kapcsolni őket. A termelés csak lassan futtatható fel.
Úgy tűnik tehát, hogy 2-3 év múlva könnyen kialakulhat egy olyan szituáció, hogy a koronavírus utáni helyzetben a világnak kőolajra lenne szüksége, de ez nem áll rendelkezésre elég mennyiségben. Megindulhat az árharc, melynek eredménye egy akár dollárban háromszámjegyű olajár lehet, amit ha a hazai kutakon tapasztalt árszintre akarunk lefordítani, nos, az 500 forintos benzinárat hozhat. Az évtized második felére helyreállhat a rend, de az alacsony árak okozta pusztítás akár néhány évig tartó rendkívül magas szénhidrogén (földgáz és kőolaj) árakat hozhat magával. Ez visszaveti a növekedést, és emiatt könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a 2010-es évek aranyidők voltak a most következő évtizedhez képest.
Pénz
A kínai ingatlanpiaci válság Amerikával ellentétben nem fog rendszerszintű krízissé fajulni
Az ország új növekedési modellje már nem az ingatlanpiacra fog támaszkodni, így annak gazdasági súlya tovább csökken, és ez a részvénypiacra is hatással lesz.
Egyre több pénzt keresnek a külföldön dolgozó magyarok
Tíz év alatt több mint két és félszeresére, 197-ről 522 millió euróra nőtt a magyarok által külföldön megkeresett munkajövedelem.
Csodálatos hetes? A GRANOLA jobb befektetés lehet
Az amerikai sztárrészvények tündöklése kockázatokat rejt magában, a legjobb európai vállalatokat viszont sokkal kedvezőbb árazás mellett lehet megvásárolni.
Fontos
Ha tíz olcsó zsemle helyett nyolc drágábbat veszünk, akkor gazdasági fordulat van, csak még nem látszik
Gyenge kereskedelmi adatokkal indult az év, amely mögött szakértő szerzőink szerint három fontos tényező állhat, és a számokban talán csak az év második felében látszik majd a kilábalás.
Melyik paradicsom környezetbarátabb, a kiskertből szedett vagy a boltban vett?
Egy amerikai kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a kérdésre nem is olyan egyértelmű a válasz.
Nem látszik, hogy ellenzéki vezetés alatt dübörögne a budapesti kerékpáros fejlesztés
A biciklizés aránya már nem nő a fővárosban, és a budapesti infrastruktúra sok összehasonlításban le van maradva, még régiós szinten is.
