Kenneth Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori vezető közgazdásza, a Harvard Egyetem professzora a Guardianben megjelent elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ne áltassuk magunkat azzal, hogy a kínai gazdaság várható visszaesése lokális probléma marad. Ezzel egyébként pont egykori munkaadójának, az IMF-nek mond némileg ellent.
Rogoff szerint az elkerülhetetlen kínai recesszió a nemzetközi tőkepiacokra sokkal nagyobb hatással lesz, mint amire számítanak. Bár a befektetők a profit növekedését nézik, és Kína ebből a szempontból csak a külföldi országokban eladott áruk beszállítója, azt sokan elfelejtik, hogy ma már sok külföldi cég éppen a Kínában való eladásokkal termel jelentős nyereséget.
A befektetők az emelkedő kamatlábak miatt is aggódhatnak, mert ez visszafogja a fogyasztást és a beruházásokat is, egyben csökkenti azoknak a főleg technológiai cégeknek az értékét, amelyeket a piac a jövőbeni profitok szerint áraz be.
A magas ázsiai megtakarítási ráták az elmúlt húsz évben jelentős szerepet játszottak abban, hogy Amerikában és Európában a reálkamatok alacsonyan maradjanak, mert a kevésbé fejlett ázsiai tőkepiacok nem tudták teljes mértékben felszívni az ebből fakadó többletet. Rogoff szerint ezért egy kínai recesszió paradox módon a világ más részein növelheti a kamatokat.
Amikor tíz éve a világon végigsöpört a pénzügyi válság, a fejlődő országok viszonylag gyorsan talpra álltak az alacsony adósságállományuknak és a magas nyersanyagáraknak köszönhetően.
Mára azonban az adósságszintek megemelkedtek, és ha a kamat is megugrik, akkor nem lesz ilyen könnyű a menekülés.
Az Egyesült Államoknak sincs védettsége, mert igaz ugyan, hogy jelenleg még viszonylag olcsón tudja finanszírozni az adósságát, magasabb kamatok mellett kénytelen lenne más területekről pénzt elvonni. Eközben Donald Trump kereskedelmi háborúja aláássa az amerikai gazdaság dinamizmusát.
Rogoff szerint a jó hír csak az, hogy a háborús felek általában az utolsó pillanatban mégis kompromisszumra jutnak, és talán ez az amerikai-kínai vámháborúban is megtörténik. Ha Kína hajlandó jobban elismerni a szellemi tulajdonhoz való jogot, akkor pont azt fogja tenni, mint az Egyesült Államok a 19. század végén, hiszen azelőtt az amerikai vállalkozók sem voltak szívbajosak az angol szabadalmakat ellopni.
Kína már eddig is figyelemre méltó erőfeszítéseket tett a recesszió késleltetésére, de amikor a visszaesés bekövetkezik, sajnos csak akkor fog a világ rádöbbenni, hogy a kínai gazdaságnak sokkal nagyobb súlya van, mint azt sokan gondolják.
Ami Magyarországot illeti, bár a közvetlen kínai exportunk nem túl jelentős (tavaly 735 milliárd forint volt, a teljes magyar kivitel 2,4 százaléka), a német autó- és gépipar beszállítójaként a magyar gazdaság közvetett kínai kitettsége ennél nagyobb. Tehát ha valóban beüt a kínai recesszió, akkor az minden bizonnyal csökkenti majd az igényt a magyar feldolgozóipar gyártmányai iránt.
