Meglepő eredményeket hozott egy új kutatás, ami azt mérte fel, hogy a GDP értékhez képest mely országok nyerik és veszítik a legtöbbet a nemzetközi adó optimalizációval. A félig-meddig legális, de etikai szempontból sokszor megkérdőjelezhető módszerekkel szinte minden nagyvállalat él, a legnagyobb károkat viszont éppen a legszegényebb országok szenvedik el.

Nem mindegy, hogy melyik ország mennyit nyer vagy veszít az adóoptimalizáción: egyes országokban nem fizetik be a magasabb adót a valós tevékenység után, más országoknak viszont pont ebből lesz többletbevétele, még ha alacsonyabb adókulccsal is. Néhány ország és persze a vállalatok tulajdonosai is jól járnak, de eddig nem lehet tudni, hogy kik a legnagyobb nyertesek és vesztesek.

Egy nemrég a Journal of International Development folyóiratban megjelent tanulmány ezt próbálja megbecsülni: hogy az országok szintjén, a GDP arányában hogyan járnak a világ országai az adóelkerüléssel. 

A kutatók az IMF közgazdászainak 173 országra, 33 éves periódusra vonatkozó adataiból indultak ki, és arra jutottak, hogy évi 560 milliárd dollár, azaz 141 ezer milliárd forint társasági adó megfizetését kerülik a cégek világszerte évente. 

A társasági adóból meg nem fizetett összegek a világ GDP-jének 0,7 százalékát teszik ki, ami közel öt éves magyar GDP.

A legtöbbet vesztő és nyerő országok top 10-es listáján is meglepő eredmények születtek. A legnagyobb vesztesek között van Málta, míg a legnagyobb nyertes – talán nem meglepő módon – Ciprus. A GDP-arányosan legnagyobb adóparadicsom tehát az Európai Unió tagja. A vesztesek között nem csak nagyon szegény országok vannak, Argentína például közepesen fejlett országként került a listára. 

A nyertesek között sem csak klasszikus adóparadicsomok vannak. Bosznia-Hercegovina és Macedónia szereplése mindenképpen meglepő, de több térségbeli országé is. Ebben szerepet játszhat, hogy a Balkánon és Kelet-Európában a vállalati adókulcsok radikális csökkentése trenddé vált.

Magyarország is csatlakozott a rekord alacsony tárasasági adókulccsal rendelkező országok klubjához 2017-ben, ám ennek még nem lehetett szerepe a 2013-as adatokra épülő elemzésnek. Az akkori 19 százalékos kulcs – számos kedvezménnyel kiegészítve – mindennek ellenére elég volt az előkelő szerepléshez: 36. helyen áll hazánk a nyertesek sorában, a GDP 0,09 százalékát nyerjük a nemzetközi adóoptimalizációnak köszönhetően, ami akkoriban 27 milliárd forintot tehetett ki.

Tavaly viszont 9 százalékra csökkentették a magyar társasági nyereségadót, ami a növekedési adóhitel nevű trükkel együtt tényleg rátette Magyarországot az adóelterelés nemzetközi hálózatára. (Annyira alacsony lett a magyar tao, hogy a magyar szabályok szerint offshore-nak minősült volna: 2017 előtt ugyanis akkor számított egy ország kvázi offshorenak a magyar szabályok szerint, ha az ottani tao 10 százalék alatt volt. Ezért meg kellett változtatni a szabályt, hiszen így Magyarország is offshore lett volna. Azt találták ki, hogy most már a magyar adómérték felénél kisebb adó számít csak annak.)

További meglepetés a fenti listán, hogy Svájc csak a GDP 0,03 százalékát nyeri a társasági adó optimalizálásával. Igaz, az ország az egyéb kapcsolódó szolgáltatásokon keres inkább, nem a vállalati adókon jutnak bevételhez. Ez igaz egyébként a legtöbb olyan országra is, amelyet klasszikus adóparadicsomként tartanak számon (karibi szigetországok, brit Csatorna-szigetek): a vállalati adók ezekben az országokban gyakran nulla százalékosak, és legfeljebb a kapcsolt szolgáltatásokon nyernek az országok.

Eleve nem könnyű meghúzni a határt, hogy mi minősül adócsalásnak, optimalizációnak vagy tisztességes eljárásnak. Svájcról köztudott, hogy a nemzetközi vállalati korrupció és adóelkerülés egyik központja, mégsem szankcionálja semmilyen nemzetközi szervezet. Elvileg léteznek nemzetközi listák az adóparadicsomokról, de ezek bohózattá silányultak. Az OECD listája 2000-ben még 30 területet tartalmazott, 2010 óta azonban üres a lista: ekkor a továbbra is adóparadicsomként működő Andorrát, Lichtensteint és Monacót is eltávolították róla. 

Az Európai Uniónak is van listája az adóparadicsomokról, ez csak 9 kevésbé fontos miniállamot tartalmaz. Az EU azért is bajban van, mert fura lenne, ha saját tagállamait tenné fel a listára: a brit Csatorna-szigeteken túl például ott van Írország és Hollandia, melyek jövedelemeltitkolásra optimalizált szabályait “dupla ír holland szendvics” néven emlegetik. Csak a Google 5 ezer milliárd forintnyi jövedelmet titkolt el így az adóhatóságok elől egyetlen év alatt.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkValahogy lemaradtak az EU saját adóparadicsomai az EU szankció nélküli adóparadicsom-feketelistájárólDe még így is erősebb kísérlet, mint az OECD "listája", amin egyetlen egy darab ország van.

Az európai hatóságok fellépése az adóparadicsomok ellen azért sem túl hiteles, mert a valóságban nem a karibi szigetekről vagy más kis országokból irányítják az ipari mértékű adóelterelést, hanem megbecsült könyvvizsgáló és tanácsadó cégek végzik ezt a munkát, akikkel szinte minden nagyvállalat és kormányzat együtt dolgozik.

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a veszteség nem egyenletesen oszlik el: az Oxfam egy korábbi elemzése szerint a fejlett országokban a teljes adóbevétel 2-3 százaléka az elveszett adó, de a fejlődőknél jóval több, 6-13. Ezt jól megvilágítja a következő példa. A szegény országok fő bevételi forrása, a bányászati termékek után jellemzően nem nagyon fizetnek adót, papíron Svájcba adják el nyomott áron az ásványkincseket, hogy kevesebb adót fizessenek, majd onnan adják tovább szintén nyomott adókkal már valós áron. Eközben az áru természetesen sosem jár Svájcban, tehát valójában fiktív könyvelésről beszélhetünk. Mivel a szegény országokban eleve magasabb a korrupció, és sokkal kevesebb erőforrásuk van az adóhivataloknak például nemzetközi nyomozásokra, sokkal inkább ki vannak ezek az országok a multinacionális cégeknek és a nagy nemzetközi adótanácsadó cégeknek szolgáltatva.

A fent idézett tanulmány fő újdonsága, hogy az IMF adatbázisát kiegészítették egy másik, bevételi adatforrással. Ez a GRD nevű adatbázis, ami sokkal részletesebben tartalmazza az országok GDP és költségvetési bevétel adatait. Ezt kiegészítették az adóparadicsomok valós listájával, és így tudtak egy modellszámítást elvégezni.

 

A pontosabb adatforrások azt mutatják, hogy a gazdag OECD országokat általában kevésbé érinti az adóelkerülés, mint a szegényebb országokat, akik nem tagjai a szervezetnek. Ha GDP-arányosan megvizsgáljuk, azt látni, hogy a 2000-es évekig csökkent az adóelkerülés, majd azóta ismét növekedni kezdett.

Az egyes országcsoportok elveszett társasági adóbevétele a GDP arányában (magyarul bal felső sarkból: magas jövedelmű OECD, felső-közép jövedelmű, alacsony jövedelmű, magas jövedelmű nem-OECD, alsó-közép jövedelmű, adóparadicsom)  Forrás

Nem egyformán érinti azonban az országokat: a legkevesebbet a gazdag országok buknak, a legtöbbet pedig a legszegényebb országok: utóbbiak a GDP 2 százalékánál is többet vesztenek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Pénz Világ adóoptimalzáció adóparadicsom társasági adó Olvasson tovább a kategóriában