Hírlevél feliratkozás
Szentkirályi Balázs
2018. január 30. 06:55 Pénz

Miért nem fogunk forint helyett bitcoinnal fizetni?

Nehéz felfogni, hogy léteznek még olyan számítógépes programok manapság, amiket lehetetlen utólag megbabrálni, a forráskódjukat átírni, a működésük logikáját akár csak egy kicsit is megváltoztatni, esetleg egy kis fejlesztéssel valamilyen új funkciót hozzájuk illeszteni. Pedig a bitcoin rendszer pontosan ilyennek készült, a legfőbb ereje – és gyengesége is – az, hogy kőbe vésték a szabályait.

Ha képesek vagyunk felfogni, hogy mi az a korábban ismeretlen megoldás vagy logika, amit a Bitcoin máig rejtőzködő kitalálója 2009-ben megalkotott, akkor érthetővé válik a kriptopénzek működése, illetve a mögötte álló blokklánc technológia. Utóbbi azért nagyon fontos, mert hosszú távon az életünk több szeletét is alapjaiban rajzolhatja át. Az összefüggéseket egy kétrészes cikkben próbáljuk meg érthetővé tenni Szabó Dáviddal, a Hold Alapkezelő portfoliómenedzserével együttműködve.

A mikronéziai főkönyv

Hallottak már a Yap-szigetekről? Ez sziget, ami a csendes-óceáni Mikronéziához tartozik, és ősidők óta egy bennszülött törzs népesíti be. A törzs tagjai évszázadokon át mészkőből kifaragott pénzt használtak egymás között. A mészkőnek azért tulajdonítottak rendkívüli értéket, mert a Yap szigeten nincs belőle egy gramm sem, sőt, a szigetnek semmilyen természetes eszközökkel megmunkálható kőzet nincs a felszínén. A mészkövet több száz kilométeres távolságból, veszélyes kenutúrákon hurcolták a szigetre, ahol aztán kagylóhéjakkal vésték ki a hatalmas tömbökből az apróbb pénzeket. A csoport tagjai kivétel nélkül elfogadták, hogy a ritka kőzetnek hatalmas értéke van, az volt az ő aranyuk, amit hatalmas becsben tartottak.

A kisebb darabok előállítása azonban melós volt. Ezért a gazdagabbak a vagyonukat elkezdték több száz kilós tömbökben tárolni, a nagyobb vásárlásaikat pedig egy-egy ilyen tömb átruházásával finanszírozták. Mivel a tömbök mozgatása iszonytató munka volt, idővel rájöttek, hogy nem is fontos ezeket megmozgatni, elég, ha a közösség tagjai előtt kinyilvánítják, hogy a nagyobb darabok kinek a tulajdonába kerülnek át.

A krónikák szerint az is előfordult, hogy egy kőfaragó túráról hazafelé egy méretes mészkőtömb beesett az óceánba. A törzsi tanács a túlélő bányászok szavahihetősége és az egységesen elmesélt sztori miatt mégis úgy döntött, hogy a kőtömb attól függetlenül, hogy nem látják, létezik az óceán mélyén, így a tulajdonosaik innentől kezdve azt is fizetésre használhatták 150 éven át. Az egymásba vetett bizalom akkora volt, hogy igazából az összes mészkövet az óceánba dobhatták volna, a közösen, szájhagyomány útján vezetett főkönyv miatt mindenki tudta, hogy kinek mennyi pénze van.

forrás: Wiki

A történet egyik fontos tanulsága, hogy fizikai pénzre egyáltalán nem volt szükség a fizetési rendszer akadálymentes működéséhez. A másik tanulság, hogy központi pénzverdére vagy központi bankra sem volt szükség, amelyik számon tartotta volna a fizetési műveleteket és új pénzzel látta el a közösséget. A rendszer decentralizált volt, mégis stabil. Az is fontos, hogy a rendszer manipulálhatatlan volt. Lopni persze lehetett, csak épp nem volt értelme, mivel a közösség összes tagja tudta, hogy kinek mennyi pénze van, így senki nem költhetett a valós helyzeténél érdemben többet. A csalásokat vagy a hamisítást a teljes transzparencia és a törzs kollektív ismeretei akadályozták.

A mi világunkban valami hasonló elterjedése egészen a bitcoin megjelenéséig elképzelhetetlen volt. Hogyan lenne képes milliárdnyi ember napi sok milliárdnyi tranzakcióját a közösség minden tagja fejben tartani és hitelesíteni kereskedelmi banki hálózatok, központi bankok és elszámolóházak nélkül? Sehogy.

Ezt a problémát oldotta meg Satoshi Nakamoto álnéven valaki, akinek a személyazonossága máig nem ismert, szemben a mindent felforgató teremtményével, a bitcoinnal. Ami azon túl, hogy Mészáros Lőrinc gazdagodásánál is nagyobb sztori volt tavaly a világ tőzsdéin, a mögöttes technológiai újításával – a hálózat minden tagja által nyilvánosan vezetett decentralizált főkönyv megalkotásával – nagy hatással lehet a jövőnkre. Nem csak a pénzügyeinkre, rengeteg más dologra is.

Nem kell központi hatóság

A bitcoin megteremtése tehát első megközelítésben egy szélsőségesen rendszer- vagy hatalomellenes, ha úgy tetszik, libertárius kísérlet, ami valójában arról szól, hogy egy technológiai újítással, pontosabban a már ismert technológiai lehetőségek újszerű összekapcsolásával – például a filmek illegális letöltésekor használt, a számítógépeink között közvetlen kapcsolatot teremtő torrent-logika továbbgondolásával – miként kerülhető meg a sokszor megbízhatatlan, lassú és korrupt központi, leginkább állami intézményrendszer.

A bitcoin egyik ereje a működési szabályrendszerének, az algoritmusának az érinthetetlensége. Ez a mai világban, ahol mindent manipulálni lehet, majmokat klónoznak és emberi DNS-t kódolnak, nem megszokott.

A bitcoin nem azért forradalmi, mert egy semmiből érkező zseniális ismeretlen egy olyan pénzforgalmat bonyolító rendszert talált volna fel, amit a világ egyetlen hekkere sem tud feltörni. (A tőzsdéket például kifejezetten könnyű meghekkelni, becslések szerint az összes kriptopénz 14 százalékát ellopták már egyszer.)

Azért különleges a bitcoin és az azt kiszolgáló technológia, mert a feltalálója rájött, hogy egy szabályrendszer attól lehet megbonthatatlan és kőbe vésett, ha minden felhasználója a rendszer őre is egyben.

Bármiféle hatóság, állami intézmény és centralizált ellenőrzőszerv közreműködése nélkül, az év 365 napján, a nap 24 órájában.

A yap-szigeti példánál maradva: a mészkőpénzt az tudta volna tartósan meghekkelni és ezzel a rendszert véglegesen kisiklatni, aki legalább a törzs tagjainak felével plusz egy emberrel elhiteti, hogy a szabályokat rosszul tudják, a tulajdonviszonyok a közös emlékezettől eltérőek. A bitcoin esetén a hálózatba szerveződő, de különálló gépek ugyanazt a programot, ugyanazt a szabályrendszert futtatják – ezt egyébként bárki letöltheti a gépére és használhatja -, a decentralizált működés miatt pedig minden egyes tranzakció eljut minden gépre. A hekkernek, aki a rendszert borítaná, rengeteg sikeres támadást kell indítania egy időben, hogy az ötven százalék plusz egy becsapott gép meglegyen. Ezt elérni egyre erőforrásigényesebb és költségesebb a hálózatba szerveződő, ma már leginkább ázsiai szerverparkok mérete miatt.

Nem kizárt, hogy a hálózat erősebb csoportjai valamin összevesznek, és a közös szabályrendszerre épülő közös múltból egyszer csak két elágazó univerzum szerveződik. Ilyen történt a bitcoinnal többször is, leágazásai bitcoin cash vagy a bitcoin gold néven mennek tovább, és most is zajlanak ilyen szétválások. Az is megtörténhet, hogy másoknak is megjön a kedvük saját, a bitcointól teljesen eltérő szabályrendszert építeni – vannak is kriptopénz-teremtők szép számban. Akár teljesen új szabályrendszer is születhet.

Ami fontos, hogy a közösség mindig együtt, egyetértésben kell mozogjon, nem valamiféle központi akaratot vagy rájuk kényszerített törvényt követve. A közösség tagjai közötti bizalmat pedig nem egy hatóság, vagy a pénzmennyiség fölött őrködő jegybank garantálja, hanem az, hogy egy erős szabályok szerint működő rendszer keretén belül vannak, és a szabályokon csak közös akarattal változtatnak.

Digitális arany

Pénz egyáltalán a bitcoin? Az eddig megszokott felfogás szerint nem. Ma azt tekintjünk pénznek, amit egy központi bank hoz létre azzal az ígérettel, hogy (bizonyos határok között) garantálja az értékét, ami általános elfogadott a fizetéseknél, tehát értékálló, ezért nagy biztonsággal hosszú távú hitelügyletek alapja is lehet. Ezek a bitcoinra semmiképp nem igazak.

Csereeszközként viszont – bizonyos keretek között – mégis működik, igaz, csak szűk körben, részben a korlátos elérhetősége, részben a nagy árfolyamingadozásai miatt. Ezért leginkább a pénzrendszertől független, digitális aranyként fogható fel a bitcoin: a kínálata korlátozott – a szabályrendszer szerint maximum 21 millió bitcoin keletkezhet, ebből 16,7 millió már forgalomban is van – viszont, ahogy az arany is, egyesek szerint “belső értéket” hordoz, és pénzre váltható. Ma egy bitcoin közel hárommillió forintot ér, de már ennek a töredéékért is hozzájuthatnunk a bitcoin töredékekhez.

A bitcoin egyébként a mai formájában teljesen alkalmatlan arra, hogy kiváltsa az ismert pénzeket. Ehhez az kellene, hogy a mennyisége rugalmas legyen, és így igazodni tudjon a gazdaság aktuális igényeihez. Ez a mai nemzeti banki bankjegyekre igaz, hiszen ezek nyomtathatók. Az arany, vagy a hozzá hasonló bitcoin kínálata viszont véges, ami könnyedén komoly deflációt, gazdasági lassulást, megugró munkanélküliséget stb. idézne elő.

Bizalom aszimmetrikus titkosítással

A közgazdasági gondoknál is fontosabb, hogy legyen bizalom. Csak akkor terjedhetnek el szélesebb körben ezek a fizetési megoldások, ha sokan megértik és elhiszik, hogy a tulajdonukban lévő digitális pénzeket csakis ők tudják elkölteni, senki más. El kell érni, hogy fölösleges legyen a lopás vagy a csalás. Ennek része, hogy minden egyes felhasználó ugyanazt a főkönyvet vezeti a saját számítógépén (ez a főkönyv maga a blokklánc), így mindenki minden pillanatban ellenőrizni tudja, hogy a teljesülés előtt álló fizetési tranzakciók a szabályoknak megfeleltethetőek-e. Ezzel nagy biztonsággal kiszürhetők a jogosulatlan tranzakciók.

A másik garancia pedig az úgynevezett aszimmetrikus titkosítás.

A szimpla titkosítás nagyvonalakban azt jelenti, hogy egy adott üzenetet csak az olvashat el, akinek megvan a rejtvényt feloldó titkos kulcsa. Ezzel az a baj, hogy az üzenet küldője és fogadója ugyanazt a titkos kulcsot kell használja. A probléma az, hogy az üzenet titkosítója hogyan juttatja el a titkos kulcsot az üzenet címzettjéhez anélkül, hogy azt bárki illetéktelen megkaparinthassa.

Az aszimmetrikus titkosításnál ezzel szemben két kulcs van: egy titkos, és egy publikus. A publikus kulcsot mindenki ismerheti, a titkos kulcs viszont csak az üzenet küldőjének van meg. Az aszimmetrikus titkosítás az üzenetek titkosítása mellett digitális aláírásra is használható, és a kriptopénzek ezt a következőképpen használják. Van egy aláíró algoritmus, amit most az érthetőség kedvéért képzeljünk el egy dobozként. Ennek az egyik oldalán be kell dugni a szöveget, amit elküldés előtt digitálisan alá akarunk írni (ez lehet például egy átutalási megbízás), a másik oldalán pedig a titkos kulcsot, amit csak az üzenet küldője ismer. A dobozból ezek után kijön egy digitálisan aláírt átutalási megbízás. Ezt a megbízást az üzenet küldője közzéteszi a bitcoin hálózaton.

Az aláírt üzenet valódiságát bárki ellenőrizheti a publikus kulcs használatával. A bányászok ezt meg is teszik, mielőtt a tranzakciót véglegesen hitelesítenék és blokkba foglalnák.

A bitcoin rendszerben a nevünkhöz tartozó számlaszám (vagy valami ahhoz nagyon hasonló számsor) a publikus kulcsunk. Ha üzenetet küldünk, ezzel a publikus kulcsunkkal bárki ellenőrizheti az üzenet valódiságát, miközben az üzenetben foglalt tranzakció csak annak teljesülhet, aki a saját titkos kulcsával fel tudja oldani és a teljes tartalmát olvasni tudja.

Nincs tehát nagy zseniális újítás itt sem, hiszen asszimetrikus titkosítás több évtizede létezik. A rendszer működésének logikája viszont újszerű, és egyáltalán nem triviális.

A rendszer viszont nagyon bonyolult, és ezt csak fokozza a bitcoin bányászat. Mindenki bányász, aki a gépét, szerverét csatasorba állítva azon dolgozik, hogy a rendszert gyakorlatilag üzemeltesse. A csatlakozás önkéntes, a lehetőség most is bárkinek nyitva áll. Viszont költséges az üzemeltetés, erős és specilizált gépek (főleg videokártyák) és áram kell hozzá, aki ennek ellenére mégis beszáll, jutalomban részesül: időről-időre bitcoinokat kaphat anélkül, hogy fizetnie kellene értük. Hogy mennyit, az főleg a számítási kapacitás függvénye, de részben a szerencsén is múlik. A rendszer ugyanis a főkönyvet vagy blokkláncot vezető gépek között időről-időre kisorsolja, mint egy lottón, hogy épp ki lesz a győztes.

A bányászást egyre többen egyre nagyobb számítási kapacitással végzik, miközben a szétosztható jutalom bitcoinok mennyisége véges, ezért egyre kevesebb bitcoint sorsolnak ki. Mindenbből logikusan következne, hogy az idő előrehaladtával és a rendszerre kapcsolt kapacitás meredek emelkedésével párhuzamosan egyre kevésbé kifizetődő bitcoint bányászni. Viszont az árfolyamemelkedés ezt felülírhatja, ezért láthatjuk, hogy sokan lépnek be még most is a bitcoin bányászok világába.

Cikkünk következő részében a kriptopénzektől távolabb lépve azt nézzük meg, hogy a blokklánc technológia a pénzügyi szektoron túl milyen hatással lehet más iparágakra.

Pénz bitcoin blockchain blokklánc kriptodeviza kriptopénz osztott főkönyv Olvasson tovább a kategóriában

Pénz

Wiedemann Tamás
2018. október 15. 17:49 Pénz, Piac

Annyira megbízhatatlan lett a légi közlekedés, hogy már járattörlésre is lehet biztosítást kötni

Egy állami biztosítótársaság olyan utasbiztosítást kínál Magyarországon, amely késés és törlés esetén is fizet. A piaci szereplők még nem jöttek ki az ilyen biztosításokkal.

Wiedemann Tamás Váczi István
2018. október 15. 13:45 Állam, Pénz

Máshová terelné a pénzt a kormány azzal, hogy megszünteti a legnépszerűbb állami lakástámogatási formát

Túl nagy volt az extraprofit, meg amúgy is ott van a CSOK – erre hivatkozva szüntetné meg a kormánypárt a lakásra gyűjtők állami támogatását. De a lakáslottó is nyerhet a lakástakarék megszüntetésén.

Váczi István
2018. október 15. 12:05 Pénz

Azon agyal a világ, hogy mi okozza majd a következő válságot

Itt van néhány lehetséges jelölt.

Fontos

Wiedemann Tamás
2018. október 16. 06:52 Állam

Technikailag felfüggesztettek Brüssszelben három magyar uniós programot

Rég nem látott problémával néz szembe a kormány: nincs pénz a költségvetésben. Az uniós pénzek késése miatt gond lehet az év végi hiánycéllal is. Az Európai Bizottság feljelentéseket vár, többek között az Eliossal szemben is.

Hajdu Miklós Kasnyik Márton
2018. október 15. 09:02 Piac

Kihalási hullám van a magyar cégeknél, és ennek meg is van az oka

2017 és 2018 között csökkent a cégek száma az első féléves adatok alapján, és növekedésbe fordult egy olyan mutató, ami a bedőlések kockázatát méri.

Wiedemann Tamás
2018. október 12. 09:51 Állam, Pénz

Az uniós pénzek nagy részét úgy égetjük el, hogy nem lesz belőle jólét hosszabb távon

Lényegében elégettük az Európai Uniótól származó támogatásokat. Mindezt úgy sikerült elérni, hogy nálunk volt arányaiban a legtöbb csalás.