Eléggé meglepődött egy olvasónk, amikor március 28-án levelet kapott a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól. Ekkor a NAV arról tájékoztatta, hogy a 2024. (azaz tavaly) március 25-én benyújtott szja bevallásában vallási közösség javára tett egy százalékos felajánlását az egyházakkal való kapcsolattartás koordinációjáért felelős miniszter a megjelölt közösségnek átutalta.
Olvasónknak kicsit soknak tűnt, hogy a felajánlás után több mint egy évvel, 368 nappal kapta meg az értesítést az átutalásról (ekkor már a 2025-ben esedékes felajánlását is megtette), de azt persze nem tudhatta, hogy maga az utalás mikor történt (talán jóval korábban?), hiszen azt nem közölték vele. Megkérdezte ezért a NAV-ot, hogy mikor ment el az összeg.
Az adóhatóság a megfelelő törvényhelyet (1996. évi CXXVI. törvény) behivatkozva azt felelte, hogy a vallási közösségeknek a nyilatkozat évét követő január 31-éig kell a pénzt átutalni, és erről a NAV-nak az utalás után 15 napon belül kell tájékoztatnia a felajánlót, majd kérte a tájékoztatás szíves elfogadását.
De miért fogadott volna el olvasónk szívesen egy számára hiányos, és nyilvánvalóan hibát is tartalmazó tájékoztatást? Egyrészt ugyanis a NAV nem válaszolta meg a kérdést, hogy pontosan mikor kapta meg a címzett a pénzt, másrészt pedig a dátumok arra utaltak, hogy a hatósági oldalon nem tartották be a határidőket.
Amennyiben ugyanis a pénzt valamikor január 31-ig tényleg átutalták, akkor legkésőbb február 15-ig kellett volna erről értesíteni a felajánlót, így minimum 56 nappal lépték túl a határidőt. Ha viszont az értesítést időben küldte ki a NAV, akkor biztos, hogy a vallási közösség nem jutott hozzá január végéig, azaz időben a pénzhez, vagyis ott nem teljesült a határidő.
Olvasónk ezért futott még egy kört a NAV-val, konkrétan rákérdezve arra, hogy a fenti két határidő közül melyik nem teljesült. A hatóság azonban nem adott pontos választ, azt kérte, hogy olvasónk elégedjen meg a korábbi tájékoztatással, mert a „jogszabályi előírások egyéb adatok közlésére, mint például a vallási közösség javára tett 1%-os felajánlások utalásának pontos időpontjával kapcsolatos tájékoztatásra nem ad lehetőséget”.
Az eljáró osztályvezető azt is közölte, hogy ő megállapította, hogy a szóban forgó vallási közösség „semmilyen joghátrányt nem szenvedett, az utalás részére megtörtént, hiszen az erről szóló tájékoztatást az adóhivatal megkapta”. A szöveget vélhetően úgy kell értelmezni, hogy az utalás részére „időben megtörtént”.
A NAV ezek után azt is közölte, hogy az ügyfél tájékoztatásával késhetett el, de hozzátette, hogy „a késedelem oka nem állapítható meg”, mert az értesítések automatikusan, központilag „kerültek kiküldésre”. Ezt valószínűleg úgy lehet értelmezni, hogy a válaszadó osztályvezető nem tudja, mi volt a késés oka, mert az egy központi folyamat, amire ő nem lát rá.
Akár az adóhivatal hibájából, akár más hatóság miatt történt az Ön késedelmes tájékoztatása, szíves elnézését kérjük. Kérem tájékoztatásom szíves elfogadását
– zárta válaszát a NAV.
Szőrszálhasogatásnak tűnhet egy tájékoztatási kötelezettség minimum 56 napos késésének kibogozása, és az ügynek természetesen nincs érdemben károsultja. A kekeckedő ügyfél azonban a levélváltás nélkül még abban sem lehetett volna biztos, hogy a kedvezményezett vallási közössége az általa felajánlott pénzt időben megkapta, és nem ült rajta a hivatal (vagyis az állam). A történet kapcsán pedig érdemes megjegyezni, hogy a rendszer erősen aszimmetrikus, hiszen az szja-val kapcsolatos ügyekben egy magánszemély aligha intézheti el szíves elnézés kérésével az effajta késéseket a NAV-val szemben.
Akiknek a NAV elkészíti az szja-tervezetét, azok a beadással ugyan elkésni nem tudnak, hiszen ha nem tesznek semmit, akkor a tervezetből automatikusan bevallás lesz, de ha késve szeretnék az adatokat korrigálni, akkor azonnal ketyeg az óra, mert az önellenőrzési pótlék napi mértéke a tartozásnak a késedelem időpontjában hatályos jegybanki alapkamat (jelenleg 6,5%) háromszázhatvanötöd része.
Ha pedig nem adja be valaki időben a bevallását, akkor nem önellenőrzési, hanem késedelmi pótlékot kell fizetnie, ami 5 százalékponttal növeli a jegybanki alapkamatot mint a számolás alapját.
Megkérdeztük a NAV-ot arról, pontosan hogyan lehet levezetni a jogszabályokból, hogy az utalás dátumát az ügyfél nem ismerheti meg, hogyan lehet hivatalos érvként felhozni azt, hogy az értesítés központilag, automatikusan történt meg, illetve az elnézés kérésén kívül van-e bármilyen jogi/anyagi következménye a hasonló eseteknek, amit az ügyfél érvényesíthet. Ha érkeznek válaszok, cikkünket kiegészítjük.
A fentiek most azért is érdekesek, mert a kormány az egy százalékos felajánlási lehetőségek drasztikus átalakítására készül a külföldi befolyás megszüntetésére és az átláthatóságra hivatkozva a civil szervezetekkel szemben. De azt is érdemes felidézni, hogy 2010 után éppen a fent említett egyházi egy százalékok kerültek célkeresztbe.
A „bizniszegyházak” elleni fellépésre hivatkozva 2011-ben a parlament radikálisan szűkítette a törvény szerint is egyháznak minősülő szervezetek körét, ami az egy százalékok felajánlhatóságát is érintette. Alkotmánybírósági döntések, hazai és nemzetközi perek után 2018-ban állt vissza nagyjából az eredeti állapot, de például az Iványi Gábor nevével fémjelzett Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség csak 2021-ben kapta vissza a felajánlások fogadásához szükséges technikai számát.
Az egy százalékok kérdése akkor került ismét középpontba, amikor a Fidesz május közepén benyújtotta az általa átláthatósági törvénynek nevezett javaslatot, amely fegyvert adhat a kormány kezébe a neki nem tetsző civil szervezetek és sajtótermékek elhallgattatására (amivel kiérdemelte az ellehetetlenítési törvény nevet). Kifejezetten az egy százalékokkal ez úgy függ össze, hogy az a szervezet, amelyet a Szuverenitásvédelmi Hivatal (illetve annak javaslata alapján a kormány) veszélyesnek minősít az ország szuverenitására, többé nem fogadhat egy százalékos felajánlásokat.
Az eredeti javaslat szerint ez csak a következő adóévben lépne életbe, de egy közben befogadott módosítás (pdf) szerint már a tavalyi adóévből származó felajánlásokra is vonatkozna. Ezekről május 20-ig lehetett rendelkezni, vagyis visszamenőleges hatálya lenne a törvénynek: ha valaki olyan szervezetnek adta az egy százalékát, amelyet augusztus 1-ig listázott a Szuverenitásvédelmi Hivatal és a kormány, akkor a pénzt az eredeti kedvezményezett helyett az év elején alapított Batthyány-Strattmann László Alapítvány a Gyógyításért kapná meg.
Egészen szerda délutánig úgy nézett ki, hogy a törvénytervezetet a jövő héten megszavazhatja a parlament, de aztán Kocsis Máté Fidesz-frakcióvezető bejelentette, hogy – a „beérkezett sok észrevétel megvitatása érdekében” – ezt elnapolják a parlament őszi ülésszakáig. Ezzel borul az előbb vázolt menetrend, ami a tavalyról származó egy százalékok sorsát is befolyásolhatja.
A törvény szerint a civil szervezeteknek ugyanis (az egyházakkal ellentétben) legkésőbb szeptember 30-ig meg kell kapniuk az abban az évben felajánlott egy százalékokból származó összegeket. Így még akár az is elfordulhat, hogy vissza kellene szedni a szuverenitásra veszélyesnek ítélt szervezetektől pénzeket. Ebben a parlamenti ciklusban az őszi ülésszak ugyanis legkorábban szeptember 25-én kezdődött el (2023-ban), és ha ezt nem hozzák jelentősen előrébb, akkor nagyon kellene igyekezniük a képviselőknek, a köztársasági elnöknek, a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak és a kormánynak, hogy a NAV ne csússzon ki a határidőből.
Ezzel mindenesetre még látványosabb lehet a törvény visszamenőleges hatálya, ami már eleve súlyos jogi kérdéseket vetett fel. Az is biztos, hogy ha a törvényt végül elfogadják, a NAV számíthat arra, hogy többen kísérik majd fokozott figyelemmel a felajánlott egy százalékaik sorsát.
Élet
Fontos