Április közepén Gulyás Gergely még határozottan állította, hogy 2026-tól a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumán (vkf) tavaly elfogadott megegyezés alapján 13 százalékkal fog nőni a minimálbér. Három héttel később már nem volt ennyire magabiztos. A múlt heti kormányinfón a Miniszterelnökséget vezető miniszter úgy fogalmazott, a kormány továbbra is 13 százalékos emeléssel számol 2026-ra, de ha szükséges, kész újratárgyalni a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel az emelés mértékét.

A 2025-ben elfogadott hároméves megállapodás újratárgyalásának lehetősége azt követően merült fel komolyabban, hogy a magyar gazdaság teljesítménye az elemzőket is meglepve visszaesett az év első negyedévében. Ugyanakkor az év első hónapjaiban már az infláció és az átlagbérek növekedésének mértéke is jelentős eltérést vetített előre ahhoz az előrejelzéshez képest, amely a megállapodáshoz tartozott. Ez az előrejelzés 2025-re 3,2 százalékos inflációt tartalmazott – ez az adat január és április között a várakozásokhoz képest magasabb lett, 4,2 és 5,6 százalék között mozgott éves alapon –, a bruttó bérek átlagos növekedésére pedig 8,7 százalékot, amelytől a január és február közti átlagosan 9,8 százalékos növekedés szintén jelentősen eltér. 

A tavaly novemberben elfogadott megállapodás szerint a vkf tagjai abban az esetben tárgyalják automatikusan újra a tavalyi bérmegállapodás számait, ha az előrejelzésben szereplő egyes mutatók eltéréseinek számtani összege pozitív vagy negatív irányban meghaladja az egy százalékpontot. Ehhez pedig az év első három negyedévének adatait veszik alapul. És ugyan nem pont ezekről az adatokról van szó, de az alábbi ábrán a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) márciusi előrejelzéseit és a megállapodás számait együtt ábrázolva jól látszik, hogy jelen állás szerint elég kicsi az esélye, hogy ne kelljen majd újratárgyalni a jövő évi emelést. 

Még ha az MNB sávos előrejelzéseiből a megállapodáshoz tartozó előrejelzéshez közelebb lévő számokat is vesszük alapul (tehát a kisebb inflációt és béremelkedést és a nagyobb növekedést), abban az esetben is meghaladja az egy százalékpontot az eltérések összege, és hasonló a helyzet az NGM előrejelzéseinél is, ahol az infláció és a növekedés eltéréseiből adódik össze az egy százalékpont. (Persze az is fontos, hogy nem az egész évre, csak az első kilenc hónapra vonatkozó adatok számítanak majd). A tervezett emelés mértéke tarthatatlan Trippon Marianna CIB Bank vezető elemzője szerint is. 

A minimálbért újra kell tárgyalni, mert nem fognak teljesülni az emelés feltételei. A gazdaság teljesítőképessége mellett még mindig magas ez a bérdinamika, az új gyárak lehetséges hatását is beleszámolva

– mondta erről egy csütörtöki sajtóeseményen. (Cikkünk megjelenése után az NGM jelezte, hogy a minisztérium értelmezésében nem az eltérések abszolút értékét kell venni, hanem az első kettő negatív, a harmadik pedig pozítiv előjelű tételként jelenik meg az egyenletben, és emiatt a fenti adatok alapján nem lenne még szükség az újratárgyalásra.)

Hogy valóban újratárgyalják-e jövő évi emelést, az hivatalosan viszont csak november környékén fog kiderülni, amikor a statisztikai hivatal a szeptemberre vonatkozó adatokat publikálja majd, de az érintettek eddigi nyilatkozataiból az látszik, hogy ez nem lesz konfliktusoktól mentes. Rolek Ferenc, a Gyáriparosok és Munkaadók Országos Szövetségének alelnöke áprilisban a Blikknek már úgy fogalmazott, hogy „mindenképpen tárgyalni kell a bérmegállapodásról az év végén”, miközben például Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke azt mondta, hogy „nem áll érdekükben” a megegyezés újratárgyalása, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke pedig azt, hogy „a megállapodásokat illik betartani a felek hitelének megőrzése érdekében”.

Tovább nő a régiós lemaradásunk

Annak, hogy jövőre valóban megvalósítható lesz-e a 13 százalékos emelés, nemcsak azért van nagy jelentősége, mert a kormány azt ígérte, hogy 2028-ig 1000 euróra emelkedik a minimálbér, és az áprilisi választások előtti fogyasztói hangulat szempontjából sem mindegy számára, hogy mekkora lesz az emelés, hanem azért is, mert a vkf-en tavaly arról is megegyeztek, hogy egy uniós irányelv alapján a bruttó minimálbért a rendszeres bruttó átlagkeresetek 50 százalékáig zárkóztatnák fel 2027-ig (és erről kormányrendelet is született) . 

A felzárkóztatási célokkal kapcsolatban érdekes nemzetközi kontextust ad a német Gazdaság- és Társadalomkutató Intézet (Wirtschafts- und Sozialwissenschaftliches Institut) áprilisban közzétett jelentése, amiben többek között azt is összegyűjtötték, hogy hogyan alakult a minimálbérek inflációtól szűrt (reál) értékének növekedése 2024 és 2025 között, illetve az elmúlt tíz évben.

Az alábbi ábrán egyrészt látszik, hogy a magyar minimálbérek vásárlóerejének 5,1 százalékos emelkedése a régión belül az alacsonyabbak közé tartozott, ugyanis például Romániában, Bulgáriában, Litvániában és Horvátországban is 10 százalék fölötti növekedés volt jellemző 2024-ben. A 9 százalékos magyarországi emelkedés nominálisan sem volt kiemelkedő, ennél nagyobb mértékben emelkedett az év elején a román, a bolgár, horvát, litván, cseh, lengyel és észt minimálbér is (9,3 és 22,7 százalék között).

Az ábra alapján a másik érdekes tanulság, hogy reálértéken nézve 2015 és 2025 között az uniós mezőnyben is jelentősnek – a hatodik legnagyobbnak – számít a magyar minimálbér reálértékének 66 százalékos növekedése. A lista elején ennél ugyanakkor jóval nagyobb növekményeket találhatunk, Romániában például 178, Litvániában 133, Bulgáriában pedig 117 százalékkal nőttek a legkisebb bérek reálértéken, miközben Franciaországban, Belgiumban szinte alig nőtt, és 2024-hez képest mindkét országban minimálisan még csökkent is a minimálbér vásárlóereje.

De mire volt elég Magyarország esetében az uniós mezőnyben is tempósabbnak számító növekedés? A tavaly decemberben 9 százalékkal emelt magyar bruttó minimálbér árkülönbségektől megtisztított – vásárlóerő-paritáson mért – értéke Észtország, Lettország, Bulgária és Szlovákia minimálbérét előzte meg. 

A régión belül például a lengyel és a román minimálbérek is jóval magasabbak voltak a magyarnál (a lengyelnek ráadásul jóval magasabb a nettója is a magyarhoz képest). Hogy euróban számolva hogy állt ebben a mezőnyben a magyar minimálbér, az inkább elméleti kategória, hiszen ezeket a pénzeket főként itthon költik el vagy takarítják meg, de mivel a kormányzati kommunikációban megjelent az 1000 eurós ígéret, azért azt is érdemes áttekinteni, hogy ebben a kategóriában hogy állunk. A lenti ábrán látszik, hogy így számolva a legkisebb magyar bérek csak a bolgár minimálbéreket előzték meg az év elején.

Mivel az ábrán egy óra munkára vonatkozó átlagbérek szerepelnek, érdemes még végül azt is áttekinteni, hogy mennyire vagyunk most messze az 1000 eurós céltól. Az Eurostat havi minimálbérekre vonatkozó adatai szerint a magyar minimálbér az év elején 707 eurót ért, ami egyedül a bulgáriai 551 eurós minimálbért haladta meg, és Magyarországon kívül még 9 olyan uniós tagállam volt, ahol a minimálbér nem érte el az 1000 eurót.

Sikeres az uniós irányelv, de nem mindenkinek tetszik

A jelentés azt is részletesebben összegyűjti, hogy az egyes uniós tagállamok hogyan alkalmazzák a 2022-ben elfogadott uniós irányelvet. Ezzel kapcsolatban az egyik tanulság, hogy az összes olyan tagállamban, ahol országos szintű minimálbér van, valamilyen módon beépítették az irányelv elvárásait a minimálbér meghatározásának folyamatába. Ez azt jelenti, hogy olyan követelményrendszereket határoztak meg, amelyek alapján megállapíthatóvá válik, hogy az adott országban hatályos minimálbér „megfelelő” nagyságú-e, és egyes tagállamokban ezt törvénybe is foglalták.

A legtöbb közép- és kelet-európai tagállamban a referenciértéket az átlagbér meghatározott szintjéhez kötötték, míg nyugati tagállamokban inkább a mediánbér meghatározott szintje lett a célérték. A kutatók gyűjtése alapján a magyar referenciaértékhez képest a környékbeli országokban vannak kevésbé ambíciózusak is, ilyen például Csehország, ahol az átlagbér 47 százaléka a referenciaérték, de olyanok is, ahol magasabb referenciértéket jelöltek ki. Lengyelországban az átlagbér 55 százaléka, Szlovákiában pedig az átlagbér 60 százaléka lett a célérték (utóbbi esetében kivéve, ha ettől a szociális partnerek el akarnak térni).

A kutatók konklúziója szerint az, hogy az irányelv eddig sikeresen mozdította elő a minimálbérek jelentősebb és szisztematikusabb emelését uniós szinten a korábbi fokozatos emelések helyett.

Mindezek ellenére bizonytalan, hogy uniós szinten fennmarad-e ez a keretrendszer, miután januárban a főtanácsnok (aki folyamatban lévő ügyekben jogi szakvéleménnyel segíti a bíróság munkáját) indítványozta, hogy az Európai Uniós Bírósága semmisítse meg az irányelvet. Ennek az előzménye, hogy Dánia 2023-ban keresetet adott be ezt kérve, arra hivatkozva, hogy az Európai Unió munkavállalói jogaival kapcsolatos hatáskörei nem terjednek ki a bérekre. A hasonló, szakszervezetek és munkaadói szervezetek iparági szintű megállapodásaira épülő munkaerőpiaci szabályozást fenntartó Svédország is csatlakozott később a keresethez.

Ha a bíróság úgy döntene, hogy megsemmisíti az irányelvet, az még nem jelentené azt, hogy a tagállamok az irányelv alapján elfogadott intézkedéseit is vissza kellene vonni, ezeket ugyanis tagállami szinten fenn lehetne tartani. Ha viszont fenntartaná, azzal azt az elvet erősítené meg, hogy az EU-ban közösségi szinten is van a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentésének létjogosultsága

– mondta Csóti Csaba, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának elnöke. Csóti szerint Magyarországon ugyan született kormányrendelet az irányelv alkalmazásáról, de ha a bíróság a megsemmisítés mellett dönt, a rendeletet pillanatok alatt vissza lehetne vonni.

A következő hónapokban várható a bíróság döntése, és ezzel kapcsolatban fontos, hogy a bíróságnak nem kell automatikusan követnie a főtanácsnok véleményét, de az esetek többségében hasonló eredményre szokott jutni.

– mondta Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke. Szerinte az elfogadott hároméves megállapodást azonban biztosan nem érintené, ha a bíróság úgy dönt, hogy eltörli az irányelvet.

Az említett jelentés szerzői szerint ha a bíróság az eltörlésről döntene, az még nem feltétlenül jelentené az irányelv végét, ugyanis az a 24 tagállam, amely eredetileg támogatta, adott esetben akár az uniós jogon kívüli kormányközi egyezményként is fenntarthatja a keretrendszert. Még ennél is fontosabb lenne viszont szerintük, hogy minél több tagállam integrálja a saját jogrendszerébe az irányelv alkalmazását törvényi szinten is.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nagyobb minimálbér-emelés nem az EU, hanem a magyar munkaadók és szakszervezetek szándékaÁltalános nézet, hogy az elmúlt évek emelései ellenére Magyarországon a minimálbér az átlagos bérszínvonalhoz képest alacsony, és szükség lenne a felzárkóztatására.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkParragh és Orbán szövetsége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a régió egyik legalacsonyabb minimálbére legyen a magyarIdén a lengyel minimálbér vásárlóereje már akkora, mintha itthon 154 ezer helyett 240 ezer forint lenne a legalacsonyabb bérek nettója.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEurópai minimálbért akar az EU, de észak és kelet máris összevitatkozott rajtaAbban egyetértenek a keleti és északi tagállamok szakszervezetei, hogy közelíteni kéne a béreket, de az északiak nem akarnak uniós szinten kötelező minimálbért.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Adat Közélet bérek Európai Unió fizetések minimálbér minimálbér-emelés minimálbér-irányelv Olvasson tovább a kategóriában