A ragadós száj- és körömfájás járvány miatt létrehozott megfigyelési területről (de persze nem a fertőzött telepekről) származó sertéseket a vágóhidak elkezdték a piaci ár 60 százalékán felvásárolni. A vágóhíd azért nem fizet most ezekért az állatokért teljes árat, mert az Agrárminisztérium megígérte, hogy az eladhatóság érdekében segít, és kifizeti a tenyésztőknek a hiányzó 40 százalékot.

Vágni muszáj az állatokat, mert ha egy sertés 110 kilósan nem kerül vágóhídra, akkor 150-180 kilósan már megoldhatatlan problémákat okoz.

• Állatjóléti szempontból: szenvedni fog, ahogy fogy körülötte a hely a karámjában, majd idővel be sem fér oda, a zárt tartás viszont olyan előírás, amit be kell tartani.
• Piaci szempontból: az állat húsának minősége romlik, kevesebbet fog érni, a túltartás alatt azonban takarmányozni kell, azaz nagyobb költség mellett kevesebb bevételt fog hozni.

A gazdák tehát eladási kényszerben vannak, csakhogy a szaktárca 60-40-es ígérete egyelőre a levegőben lóg. Nemcsak arról van szó, hogy a pénzek kifizetése nem kezdődött még el, hanem arról is, hogy ennek a 60-40 százalékos megosztásnak még nem látszik a jogi alapja sem. Ma még mindenki csak bízhat abban, hogy jogosult lesz a 40 százalékos segítségre, de a részletek homályban vannak, mert az intézkedés jogi háttere még nem készült el.

Egy hónapja azt írtuk, hogy az érintettek azzal vannak elfoglalva, hogy a terepen mentsék a menthetőt, menedzseljék a megfigyelési körzet zárását, és megakadályozzák, hogy a fertőzés kijusson a vadállományba, onnan pedig az ország más részeibe. Az ugyanis katasztrofális lenne a magyar állattartásra.

Elvileg ezzel magyarázható, hogy eddig nem jutott idő és kapacitás a rendeletek megalkotására. (Bár a lassú jogszabályalkotás nem éppen az Orbán-kormányok jellemzője.)

Az agrártárca kérdésünkre azt válaszolta, hogy „a védekezés továbbra is zajlik… és ha nem lesz újabb fertőzés, akkor legkorábban június elején oldhatják fel az érintett zónákkal szemben elrendelt európai uniós korlátozásokat. A kereskedelem helyreállása, különösen az unión kívüli exportpiacok tekintetében, azonban hosszabb időbe telhet”.

A tejágazatban keletkezett károk felmérése jelenleg is folyamatban van, ahogyan a hús- és tejtermékexportot érintő esetleges kiesések pontos számszerűsítése is

– közölte a minisztérium.

Sok a kérdőjel

Korántsem csak a fent említett 60-40 százalékos megosztás azonban az egyetlen ígéret, ami mögé még nem sikerült jogi hátteret és világos részletszabályokat tenni.

A tenyésztőknek azt is megígérték, hogy szükség esetén a bérgarancia alap terhére a fertőzött telepek dolgozóinak fizetését a kormány átvállalja, csakhogy a jogszabályok egyelőre ezt sem támogatják a gyakorlatban

– hívja fel a figyelmet Koncz Máté, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) elnöke.

Az alapból elméletileg ugyanis csak az a cég kaphat pénzt, amely fizetésképtelenséget jelent, ezt azonban nyilvánvalóan nem fogják meglépni az érintettek. Egyrészt azért, mert nem fizetésképtelenek: ahol állattartás van, ott jellemzően növénytermesztéssel is foglalkoznak, a telepek nem feltétlenül mennek tönkre a járványban, és átmenetileg akár még a dolgozókat is át tudják csoportosítani más tevékenységekre.

Másrészt azért sem, mert ennek súlyos üzleti következményei lennének. A fizetésképtelen, csődvédelembe menekülő vagy felszámolásba kerülő cég felett a tulajdonos elveszti az irányítási kontrollt, azt a csődgondnok vagy felszámolóbiztos veszi át, további sorsa pedig bizonytalanná válik. De ha sikerül is kijönni ebből az eljárásból, a történtek miatt egy ilyen vállalkozás a jövőben például sokkal nehezebben kapna hitelt, és nehéz lenne évek múlva kimagyarázni, hogy a csődre csak technikailag volt szükség a túlélés érdekében, jogi bizonytalanságok miatt.

A jogszabályok szerint a bérgarancia alap támogatásából tartozás lesz, ha egyenesbe kerül a vállalkozás. Arra is van ígéret, hogy ezt az állam el fogja engedni – de jogilag ez sincs még megalapozva. Az sem tisztázott, megengedik-e az uniós szabályok, hogy köztartozás alól ilyen módon mentességet kapjanak piaci vállalkozások.

A tárca automatikus hitelmoratóriumot is ígért a károsult vállalkozóknak, e szerint nagy átmeneti könnyebbség lesz, hogy bizonyos ideig nem kell fizetni a felvett hitelek tőke- és kamattartozását. A bankok azonban nem térhetnek el a szabályoktól: mivel nincs még meg a rendelet, amely ezt a járványhelyzetre hivatkozva elrendezné, az érintettek csak saját fizetésképtelenségüket írják alá a nem teljesítéssel, ami számos negatív következménnyel jár a jövőbeni hitelezésüknél.

Mégsem lesz teljes kártalanítás?

A legnagyobb bizonytalanság azonban a legnagyobb általános ígérettel kapcsolatban van: a tárca korábban arról beszélt, hogy a járvány miatti kényszerű állami intézkedések okozta károk 100 százalékát meg fogja téríteni. Azt azonban senki sem tudja, hogy ez mit jelent.

Kérdésünkre a minisztérium mintha már árnyaltabban fogalmazott volna, válaszában azt írta, „a kormány a védekezéshez szükséges minden forrást biztosít. A védekezésre fordított költségek (a Nébih, a rendvédelmi szervek kiadásai, a fertőzött telepek és állatállomány felszámolásának költségei, az ártalmatlanítás költségei stb.) összegzése jelenleg is tart, hiszen a védekezésnek sincs még vége. A bejelentési kötelezettség alá eső állatbetegségek esetén

a gazdákat ért károkat az állam – a jogszabályi feltételek teljesülése esetén – jelentős mértékben fedezi az agrárkár-enyhítési alapból.

A kártalanítás és kárenyhítés részleteinek kidolgozása jelenleg is zajlik.”

E szerint most már „jelentős mértékű” kártalanításról van szó, „a jogszabályi feltételek teljesülése esetén”, de hogy mi lesz a jogszabályok végső formája, az a piaci szereplők előtt nem világos.

A kártérítések kifizetésének ugyanis általában komoly előfeltételei vannak, például az érintett telepeken igazolni kell, hogy korábban a szükséges járványmegelőzési intézkedéseket megtették és betartották. A kifizetés nem szokott automatikus lenni, de hogy ezúttal mi lesz a procedúra, az még nem világos.

Sőt, előre tekintve ma már nem csak azt kellene látni, hogy ki, milyen feltételekkel és mennyi kártalanításra számíthat, hanem azt is, hogy ezt milyen ütemben és mikor kapja majd meg. A felszámolt telepek újratelepítéséhez ugyanis hosszabb távon kell tervezni, ahol például nulláról kell újraindulni, ott becslések szerint akár két évbe is beletelhet, amíg sikerül elérni a korábbi termelési színvonalat.

A járványnak emellett az egész országra kiterjedő komoly pluszköltségei is vannak, mint például a fertőtlenítések költsége, az exportpartnerek által elvárt többletvizsgálatok terhei, a járványvédelmi eszközök beszerzése és működtetése. Hogy ezekből mi és milyen mértékben lesz beszámítható a kártalanításba, az nem tisztázott, pedig ez alapvetően befolyásolhatja egy vállalkozás üzletmenetét.

A kormány ráadásul épp a járvány alatt vezette be a 30 alapvető élelmiszerre vonatkozó árrésstoppot, ami miatt a nagy boltláncok árengedményt kértek a beszállítóktól, azok pedig a termelőktől. Miközben tehát a járvány miatt a magyar állattartók költségei jelentősen megemelkedtek, kilátásaik romlottak, az exportra szánt termékek beragadtak az országon belül, az ellátási lánc épp most akar árcsökkentést elérni náluk. Kérdés, hogy mennyit bír el ebből a nyomásból az ágazat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEltűntek a száj- és körömfájás vizsgálati eredményei a Nébih oldalárólA járvány kezelése során nagyon fontos a hatóságokkal szembeni bizalom, de ezen a korábban közölt adatok elhallgatása javítani biztosan nem fog.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTele vannak a raktárak eladatlan hússal és tejjel, és ez nagyon sokba fog kerülniÓriási költségekkel jár, hogy a száj- és körömfájás miatt beragadt az export, és nagy a bizonytalanság abban, hogy milyen kárenyhítést kapnak a piaci szereplők.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet agrárminisztérium állattartás ígéret jogszabály kártérítés mezőgazdaság ragadós száj- és körömfájás rszkf Olvasson tovább a kategóriában